A populációk Flashcards
ökológia
az élőlényközösségek (egyed feletti szerveződési szintek) és környezetük
kapcsolatával, egymásra gyakorolt hatásaikkal foglalkozó tudományterület. Egyed feletti
(szupraindividuális) szerveződési szintnek tekintünk minden olyan biológiai rendszert, amit
több különálló egyed együttesen alkot. Különböző hierarchikus szintjei vannak, ezek
viselkedése különbözik egymástól és az egyedétől is.
populáció
A szupraindividuális szerveződési
szintek elemi egysége a POPULÁCIÓ. Ennek egyedei azonos fajhoz tartozó élőlények,
melyek természetes szaporodási közösségeket alkotnak, tehát időben és térben együtt
élnek egymással.
populációk jellemzői
- egyedszám
- denzitás
- születési ráta
- potenciális szaporodóképesség
- reaális szaporodóképesség
egyedszám
(populációnagyság): a születések és bevándorlások száma közvetlenül
növeli, míg a halálozások és kivándorlások száma csökkenti az egyedszámot. A
természetben általában nem pontos, hanem becsült érték.
N = B (birth) + I (immigration) – D (death) – E (emigration)
Összehasonlításra nem jó, mert nem mindegy, hogy a populáció adott egyedszámmal mekkora elterjedési területen van jelen. Ha a fajhoz tartozó két populációt összehasonlítva azt látjuk, hogy az egyik egyedszáma N = 200 egy 100 m2-es területen, míg a másiké csak N = 100, de az elterjedési területe csupán 20 m2
, akkor jól látható, hogy magából az N értékből nem következtethetünk közvetlenül a populáció jóllétére.
denzitás
Emiatt összehasonlításra a populációk denzitását, vagyis sűrűségét használjuk, ami pedig az egyedszám terület- vagy térfogategységre vonatkoztatott értéke (N / m2; N / m3).
születési ráta
A születési ráta egy nőstény egy adott szaporodási időszakban létrehozott
utódainak száma.
potenciális szaporodóképesség
A potenciális szaporodóképesség (r) a populáció egészére jellemző szaporodási ráta, tehát adott szaporodási időszakban az összes nőstény összes utódja a teljes egyedszámhoz (N) viszonyítva.
reális szaporodóképesség
A reális szaporodóképesség a természetes populációkra jellemző generációról generációra megvalósuló szaporulat, azaz az utódoknak az a mennyisége, amennyi a potenciális szaporodóképességből meg is marad. Befolyásolja a környezet eltartóképessége (K), ami az egyedek azon mennyisége (egyedszáma) amit a helyi környezet még éppen el tud tartani
(táplálék, víz, fészkelőhely, predációs nyomás stb.).
pl. a potenciális és a reaális populáció különbésgére
Ha a populáció nőstényei összesen leraknak 3000 petét, de ebből 500 ki sem kel, 500 számára nem jut elég élelem, további 500-at pedig ragadozók pusztítanak el, akkor a populáció természetesen messze elmarad a potenciális szaporodóképességétől.
az élőlények szaporodási stratégiájuk alapján
aszerint, hogy mennyiségre vagy minőségre helyezik a hangsúlyt
- r-startégisták
- K-stratégisták
korlátlan növekedési modell
modellt követve szaporodnak, mely szerint a populáció
növekedését a környezet nem befolyásolja, csak a potenciális szaporodóképességtől függ.
korlátozott növekedési modell
fajok estében a környezet eltartóképessége határozza meg a populáció egyedszámát, nem hoznak létre nagyszámú utódot (nem közelítik meg az r értéket), így az szaporodásra szánt energia nagy részét a kevés, jó minőségű utód minél
biztosabb felnevelésére fordítják.
r-startégisták
A K-t „figyelmen kívül hagyva” a potenciális szaporodóképességüknek megfelelően,
korlátlanul szaporodó fajokat r-STRATÉGISTÁKnak nevezzük. A K-t túlhaladva az ilyen
populációk összeomlanak, majd újra r-rel szaporodnak.
Az ilyen fajok jellemzői:
* kis testméret,
* rövid életidő,
* magas korai halálozási arány,
* gyors egyedfejlődés, korai termékenység,
* utódgondozás nem jellemző, nem hosszú,
* magas „r” érték,
* nagy elterjedési terület.
* pl.: egynyári gyomok, levéltetvek, lemmingek
K-stratégisták
A K – STRATÉGISTÁK ezzel szemben, bár a kezdeti növekedés esetükben is gyors (r), ha
az egyedszám meghaladja a környezet eltartóképességét, mérséklik a szaporodást, így az újra
lecsökken. → DINAMIKUS EGYENSÚLYi állapot áll be K értéke körül.
Az ilyen fajok jellemzői:
* Nagy testméret
* Hosszú életidő
* Lassú egyedfejlődés
* Alacsony halálozási arány
* Késői termékenység
* Utódgondozás hosszú lehet
* Kis elterjedés
* Alacsony „r” érték
* Jól tűrik a kompetíciót
koreloszlás
a populáció különböző korcsoportokhoz tartozó egyedeinek
egymáshoz viszonyított aránya. Ez alapján megkülönböztethetünk stabil, öregedő és
fiatalodó populációkat. Befolyásolja a populáció szaporodóképességét, hiszen egy olyan
populáció, melyben több a fiatal (még nem
ivarérett) egyed, mint a többi korcsoporthoz
tartozó, potenciálisan több utódot produkálhat hosszú távon, mint egy öregedő, tehát az egyedszáma növekedni fog. Az utóbbi típusba tartozó populációk viszont előbb-utóbb kihalnak, ha a környezeti feltételeik nem változnak. A stabil populációkban a fiatal és ivarérett korú egyedek nagyjából azonos arányban vannak jelen, ami
biztosítja, hogy a közösség reprodukálja magát. A populációk koreloszlása korfával jellemezhető.
