14. Gépalkatrészek korróziós meghibásodása Flashcards
(3 cards)
Korróziós folyamatok elméleti alapjai.
Minden olyan reakciót, amelyben elektronleadás és elektronfelvétel történik, redoxireakciónak nevezzük. Az a részecske, amely elektront ad le oxidálódik, amely elektront vesz fel, redukálódik.
A korrózió:
A korrózió a fémeknek és más szerkezeti anyagoknak a környezettel végbemenő olyan reakciója, amelynek során kémiai vagy elektrokémiai folyamatok eredményeként az anyag visszaalakul a stabilabb, kisebb energiaszintű állapotba.
Az alkatrészen méret- és tömegváltozást, valamint szilárdságcsökkenést okoz. Hátrányos tulajdonsága, hogy nemcsak üzem közben, hanem tárolás alatt is rongálja a gépalkatrészeinket (ha elmulasztjuk a védekezést).
Sebességét befolyásoló tényezők: kémiai affinitás koncentráció nyomás hőmérséklet reagáló felületek nagysága
Végbemehet folyadék, gáz és szilárd közegben. Ezek szerint beszélhetünk:
folyadékkorrózióról,
atmoszférikus, illetve gázkorrózióról
talajkorrózióról.
A folyamat mechanizmusa szerint megkülönböztetünk:
kémiai
átmeneti
elektrokémiai korróziót.
A kémiai, elektrokémiai illetve átmeneti korrózió közötti különbség a fém katódos, anódos helyzetének, fémion és elektron kilépése helyének, valamint az elektron felvételi körülményein alapszik.
A korrózió során lejátszódó kémiai reakciók lejátszódhatnak:
hidrogénfejlődéssel, vagy
oxigénabszorpcióval.
A korrózió megjelenési formái.
Egyenletes korrózió:
Hatására a keresztmetszet, illetve a falvastagság mindenütt egyformán csökken. Az alkatrész tönkremenetele hosszú időt igényel. Az alkatrészek élettartamot nem csökkenti számottevően, így a műszaki állapot változása folyamatosan megfigyelhető.
Lyukkorrózió:
A fém helyi pusztulását okozza. Annak ellenére, hogy kevés az elbomlott fém mennyisége, nagy feszültségtorlódást és szilárdságcsökkenést okoz, a vékony lemezeket teljesen átlyukasztja.
Interkrisztallin (kristályközi) korrózió:
A fémet belül támadja. Rendszerint gyors, ezért veszélyes folyamat. Külsőleg nem hagy látható nyomot, de a kristályok határán lévő anyag oldódik vagy vegyületté alakul, ezáltal a fém szilárdságát elveszti. Oka, hogy a kristályok határán lévő anyag más szerkezetű, több a rácshiba, mint a kristályok belsejében, így itt az anyag oldási potenciálja kevésbé nemes.
Réteges korrózió:
A kristályközi korrózió egyik válfaja. Lemez alkatrészeken észlelhető, hogy a lemez rétegekre válik szét. Másik változata az igénybevétel hatására keletkező feszültségkorrózió. A kristályközi korróziók sebességét a szilárdságnak és a nyúlásnak az idő függvényében végbemenő csökkenésével jellemezhetjük.
Szelektív korrózió
Az ötvözeteket támadja meg. Olyan ötvözeteken észlelhető, amelyeknek egyik alkotója nemesebb potenciálú a többinél. Pl. a rézcink ötvözetek szelektív korróziójakor a sárgaréz elcinktelenedik, ezáltal szivacsossá válik az anyag. Sebességét ugyancsak a szilárdságnak és a nyúlásnak az idő függvényében végbemenő csökkenésével jellemezhetjük.
Környezeti tényezők hatása a korróziós folyamatok alakulására.
- Kémiai korróziós folyamat:
Szilárd fém- és gázközeg között lejátszódó határfelületi reakció. Jellemzője, hogy az oxidréteg létrejöttekor az elektronok elmozdulása nem nagyobb, mint 0,4 nm.
-Átmenet korróziós folyamat
-Elektrokémiai korrózió