besznye 12 Flashcards
(52 cards)
- A „diskurzus” és a „beszédesemény” különbsége.
Amint arról már volt szó, a „diskurzus” alapvetően nyelvészeti fogalom; kommunikációs megfelelője a BESZÉDESEMÉNY.
- Példák beszédeseményekre.
Beszédesemény például a társalgás, az előadás, az esküvői szertartás, a viccmesélés, a kihallgatás, a bírósági tárgyalás, tévévita, munkaértekezlet, szakmai megbeszélés stb.
- A társalgás pongyola értelmezése. Példák.
Bár van, aki a „társalgás” műszót pongyolán, bármilyen, egynél több résztvevős beszélt nyelvi diskurzus megnevezésére használja, a szó szigorú értelmében vett társalgás egy jól körülhatárolható beszédesemény.
- A társalgás szakszerű értelmezése. Példák.
Jól körülhatárolható beszédesemény.
- A társalgáselemzés és a diskurzuselemzés mibenléte, különbsége.
A társalgással külön tudományág, a TÁRSALGÁSELEMZÉS foglalkozik. A diskurzus-elemzés inkább nyelvi, nyelvészeti megközelítésű, a társalgáselemzés inkább a kommunikáció szempontjából, a beszélők közötti interakció egésze szempontjából vizsgálja a társalgás során létrejövő diskurzust.
- A beszélésjelzők vagy diskurzusjelölők mibenléte. Példák.
A beszélésjelzők vagy diskurzusjelölők olyan szavak, kifejezések vagy hangkibocsátások, amelyeknek az adott helyzetben nincs igazi lexikai jelentésük, hanem a társalgás szerkezetének jelölésében,, a beszélő társalgási szándékainak jelzésében és a hallogató együttműködésének és válaszadásának biztosításában van fontos feladatuk Pl. hát, na, érted, szóval, ja stb.
- A prototipikus beszéd megvalósulásának körülményei.
A prototipikus beszéd párbeszéd vagy dialógus (polilógus) formájában valósul meg, nagyon sokszor közvetlen, szemtől szembe interakció során (a telefon feltalálása előtt kizárólagosan szemtől szembe interakció során).
- A párbeszéd két fő jegye.
A PÁRBESZÉD két fő jegye a következő: 1. legalább két személy folytatja; dialógusnak nevezzük a több személy által folytatott beszélgetést is (polilógus); 2. a közlésaktus résztvevői felváltva vannak a beszélő és a hallgató szerepében.
- A polilógus, duológus, dialógus fogalma, különbsége.
A polilógussal olykor a „duológus”-t állítják szembe, ilyenkor a „dialógus” a kettő hiperonimája.
- A monológ jellemző jegyei.
Szemben a dialógussal a MONOLÓG a kommunikáció egyetlen résztvevőjének folyamatos beszédtevékenységéből áll, a közlés tehát egyirányú. A monológ gyakrabban valósul meg közvetett, azaz nem szemtől szembe interakció során.
- A dialogizált monológ fogalma. Példák.
Ám a párbeszéd és a magánbeszéd közt nincs éles határ, különféle átmeneti alakulatokat is meg lehet különböztetni. Ilyen például a DIALOGIZÁLT MONOLÓG, amikor a beszélő hivatkozik a hallgató föltételezett ismereteire és tapasztalataira, elébe megy feltételezett ellenvetéseiknek, sőt pl. a közönség arcáról leolvasható értetlenség vagy éppen érdeklődés befolyásolhatja a monológ további menetét. A dialogizált monológ jellemző esete a tanári előadás, amely azonban sok esetben tényleges dialógusba is átmehet, jóllehet az információáramlás alapvető iránya megmarad.
- A két résztvevős diskurzus jellemzése.
A két résztvevős beszélgetés során a beszélőknek a legjobb lehetőségük van egymás nyelvi és nyelven kívüli viselkedésének a figyelésére, a beszélgetésre a legnagyobb mértékben nyomja rá a bélyegét a kettejük közötti kapcsolat. A beszélgetés lehet szimmetrikus (mindketten nagyjából azonos hosszúságú megszólalásokat produkálnak), de lehet aszimmetrikus is (az egyik résztvevő dominál, vagy a beszédhelyzetből adódóan, vagy intellektuális, fizikai, erkölcsi stb. fölényéből, vagy társadalmi helyzetéből adódóan). Az ilyen helyzetben nagyon fontos a szemkontaktus; nem véletlen, hogy bizonyos kérdések megbeszélésre az emberek szándékoltan választják a kettesben való beszélgetést, és ezt éppen „négyszemközti” beszélgetésnek nevezik. A szemkontaktus egyébként társadalmi elvárás is; a tekintet elfordítása, a szem lesütése többnyire valamilyen zavarra utal.
- A két- és a több résztvevős diskurzus jellemzése.
A több résztvevős párbeszédek bonyolultabb helyzetet idéznek elő mind a beszélőváltások, mind a beszélgetésben történő „szerepvállalás”, mind a szemkontaktus tekintetében. Minél több résztvevője van a beszélgetésnek, annál nehezebb egyetlen dologról beszélgetni.
- A spontán és az irányított párbeszéd mibenléte, jellemzői.
Az osztálytermi kommunikáció, orvos–beteg kommunikáció, a bírósági kihallgatás, a hivatali ügyintézés vagy a szociolingvisztikai terepmunka során kialakuló párbeszéd – azon kívül, hogy nem egy esetben a monológhoz áll közel – ún. irányított párbeszéd, szemben a természetes élethelyzetekben létrejövő spontán párbeszédekkel. Az irányított párbeszéd menetét jórészt az a résztvevő határozza meg, akinek domináns szerepe van az ilyen kommunikációban.
- Az információkérő interjú mibenléte.
Az irányított párbeszéd jellegzetes válfaja az információkérő interjú (ilyen pl. a tömegtájékoztató eszközökben neves politikusokkal, szakemberekkel folytatott beszélgetés); ebben a riporter kulcspozíciója a témaváltásokban nyilvánvaló. A kérdezettnek alá-rendelt szerepe van a beszélgetés irányításában: el-utasíthat bizonyos témákat, visszautasíthatja a kérdésben rejlő előfeltevést stb., de témát általában nem javasol, legföljebb „sugall”.
- A célzott beszélgetés mibenléte.
Az irányított párbeszéd „enyhébb” válfaját képviseli a célzott beszélgetés. Ilyenkor szintén van irányító fél, mivel azonban az ő célja a másik személyben lejátszódó folyamatok pontos megértése, ezért nemcsak kérdéseket tesz fel, hanem bátorító megerősítéssel, átfogalmazó összefoglalással és más eszközökkel is él. A témaváltás nem mindig tőle indul ki, igyekszik rugalmasan alkalmazkodni partneréhez, meghallgatni, amit ő mond magáról.
- A közvetlen és a közvetett diskurzus mibenléte, jellemzői.
A párbeszéd menetét és nyelvi megvalósulását jelentősen befolyásolja, hogy közvetlen kommunikációról van szó, melynek során a résztvevők vizuális kontaktusban vannak egymással, vagy pedig valamilyen technikai eszköz által közvetített közvetett kommunikációban vesznek részt.
- A telefonbeszélgetés jellemzése.
A közvetett kommunikáció leggyakoribb válfaja a telefonbeszélgetés. A vizuális kontaktus hiánya megakadályozza a gesztikuláció és a mimika segítségével történő kommunikálást (magát a gesztikulációt és a mimikát nem, az „önkifejezés” eszközeként ezek a telefonbeszélgetésekben is jelen vannak bizonyos mértékben!). Ebből következően a verbális elemek nagyobb szerephez jutnak, beleértve az olyan szupraszegmentális jelenségeket is, mint a hangerő, hangszín, beszédtempó.
- A fatikus és a kísérő kommunikáció mibenléte, jellemzői.
Vannak olyan beszélgetések (ez a társalgás), amelyek nem kötődnek semmilyen konkrét tevékenységhez, céljuk pusztán a beszélgetés, az együttlét; az ilyen kommunikációt oly-kor FATIKUS KOMMUNIKÁCIÓNAK nevezik. A folyványnak ehhez a végéhez áll közel az is, amikor a beszélők egyedüli tevékenysége a beszélgetésen kívül az evés vagy ivás. Sokszor a fatikus kommunikációhoz áll közel a szakmai diskurzus is, ám az olykor kötődhet bizonyos írásbeli anyagokhoz vagy technikai segédeszközökhöz. A folyvány másik végén találhatók azok a beszédhelyzetek, amelyekben a kommunikáció csak kísérőjelensége másfajta tevékenységnek. A kommunikációnak azt a válfaját, amely szorosan kötődik valamely környezethez és tevékenységhez, KÍSÉRŐ KOMMUNIKÁCIÓNAK nevezzük.
Ilyen az, amikor a tevékenységet bizonyos utasítások kísérik, valamint azok tudomásulvétele a másik fél részéről.
Ilyen pl. egy autó leparkoltatása egy szűk helyen mutogatással és azt kísérő néhány szóval; nehéz tárgyak (pl. panelek) elhelyezése daru segítségével stb.
Kísérő kommunikáció jelenik meg a társasjátékok játszása közben (sakk, kártya stb.), csakhogy itt a játékhoz közvetlenül kapcsolódó beszéd keveredik más dolgokról való beszélgetéssel, amelyek játék közben a résztvevők eszébe jutnak. Kevésbé van lehetőség más dolgokról való beszélgetésekre a sportjátékok során (foci, kézilabda stb.).
- A zártkörű és a nyilvános diskurzus mibenléte, jellemzői.
A párbeszéd menete és nyelvi megvalósulása erőteljesen függ attól is, hogy szűk körben beszélgetnek-e, „fültanúk” nélkül, vagy pedig nagyobb nyilvánosság előtt. A „fültanúk” nélküli beszélgetés csak a résztvevőknek szól, ezért a beszélőnek a résztvevőkhöz fűződőviszonya határozza meg. A nagyobb nyilvánosság előtt történő beszélgetés során a résztvevők figyelembe veszik a hallgatóságot, a megfogalmazást nemcsak a beszélgetés résztvevői befolyásolják, hanem a hallgatóközönség is.
Tágabb értelemben a nyilvános beszélgetéshez tartoznak az olyan beszélgetések is, amelyek ugyan zárt térben történnek közönség nélkül, de írott jegyzőkönyv készül róluk, vagy pedig fönnáll a lehetősége, hogy valamelyik résztvevő beszámol az elhangzottakról egy nagyobb közönségnek is. Ilyenek pl. a különféle szervezetek értekezletei.
- A hivatalos és a nem hivatalos diskurzus mibenléte, jellemzői.
A „hivatalos” és a „nem hivatalos” diskurzus fogalmát fontos megkülönböztetni a „zártkörű diskurzus” és a „nyilvános diskurzus” fogalmától; egy zártkörű diskurzus is lehet hivatalos is, nemcsak nem hivatalos, és a nyilvános diskurzus is lehet nem hivatalos is, nemcsak hivatalos.
Zártkörű, és mégis hivatalos pl. a pártvezérek, államvezetők „titkos”, bizalmas tanácskozása. Nyilvános, és mégis nemhivatalos diskurzus pl. a tömegtájékoztató eszközökben hallható, látható „kibeszélő show”. A diskurzus hivatalossága elsősorban kontextus kérdése: a hivatalos diskurzus résztvevői nem magánemberként kommunikálnak, hanem társadalmilag fontos szervezetek (intézmények, politikai pártok, kormányok stb.) nevében, s ennek megfelelően a téma sem „magánéleti”, hanem „közéleti”.
- Az elsődleges és a másodlagos párbeszéd mibenléte, jellemzői.
A spontán beszélt nyelvi párbeszéd elsődleges (természetes, autentikus) párbeszéd; a regényírók, drámaírók, filmszöveg-írók által előre megírt párbeszédek pedig másodlagosak (mesterségesek).
Érdekes kutatási téma annak vizsgálata, miben különböznek az elsődleges és a másodlagos párbeszédek, azaz például az elsődleges párbeszédeknek melyek azok a jellegzetességei, amelyeket az írók fontosnak tartják tükrözni a másodlagos párbeszédekben is, melyek azok, amelyek legföljebb szórványosan – az elsődleges párbeszédekhez képest sokkal kisebb gyakorisággal és nemegyszer sajátos céllal – alkalmaznak, s melyek azok, amelyek egyáltalán nem fordulnak elő a regények párbeszédeiben és a színművekben.
- A megszólalás mibenléte. Példák. + 20. A megszólalás és a megnyilatkozás különbsége. Példák.
A párbeszéd MEGSZÓLALÁSOKRA tagolható. Egy beszélő megszólalását az előző beszélő megszólalásának befejeződése és a következő beszélő megszólalásának megkezdődése határolja. A megszólalás egy vagy több megnyilatkozásból (grammatikai szempontból: mondategészből) áll.
- Az üzenetváltás mibenléte. Példák.
A párbeszédben található megszólalások tartalmi szempontból ún. ÜZENETVÁLTÁSOKAT (exchanges vagy interchanges) alkotnak. Az üzenetváltások olyan megszólalásokból állnak össze, amelyekben a résztvevők egymásra kölcsönösen reagálnak, és ez által valamilyen kommunikációs feladatot oldanak meg.
