3_4_csontvaz_izuletek Flashcards
(36 cards)
A csontok felosztása
Csöves csontok Köbös csontok Lapos csontok Szabálytalan csontok Légtartalmú csontok (orrmelléküregek)
A csöves csontok szerkezete
Szivacsos állomány: könnyű, de erős, ugyanakkor rugalmas
trajectoriális rendezettség: a szivacsos állomány gerendái az adott csontra jellemző statikai erővonalak mentén rendeződnek
A csöves csontok többnyire gömbölyded, ízületi felszínt is hordozó végeit epiphysisnek, a középső, hengeres részét diaphysisnek nevezzük. A kettő határán a metaphysist is szokás elkülöníteni.
Epiphysis:
Az ízületi porcot az alatta kéregszerűen húzódó kompakt csontállomány hordozza, ez alatt pedig szivacsos csontállományt találunk. A szivacsos csontállományon belül a csontgerendák lefutása követi a meghatározó terhelés erővonalait, és ahhoz nagyon gyorsan képes átépüléssel alkalmazkodni!
Diaphysis
A felszínen a csonthártyát (periosteum) találjuk, mely erekben és idegekben gazdag. Fontos szerepet játszik a csont táplálásában, de igazi jelentőségét az adja, hogy benne viszonylag differenciálatlan, ún. osteoprogenitor sejtek vannak, melyek csontsejtekké (osteoblastok, majd osteocyták) képesek átalakulni. Ezen sejtek révén tud a csont átmérőben növekedni (ún. appositionális növekedés), ill. sérülés esetén regenerálódni. A csonthártya alatt csak kompakt csontállomány van jelen, melyet a velőűr felé a „külső” csonthártyával analóg felépítésű „belső” csonthártya (endosteum) zár le.
A lapos csontok felépítése
Két kompakt réteg (lamina corticalis) között szivacsos állomány (diploë).
A lapos csontok többségében felnőttkorban is van vérképzés.
A csont szövettana
A csontok szövettanának szemléltetésére legalkalmasabb a kompakt csontállomány. A csontszövet szövettani egysége, modulja az osteon: egy ereket tartalmazó központi csatorna (Havers-csatorna) körül koncentrikus rétegeket képeznek a csontlemezek. Ezek között, szilvamag alakú üregekbe zárva találjuk a nyugvó csontsejteket, az osteocytákat. (Az osteocyták a csontot egykoron aktívan felépítő osteoblastok leszármazottai.) Az osteocyták nyúlványos sejtek, melyek nyúlványaikkal mintegy „csatárláncot” képeznek az osteon legbelső lemezétől a legkülsőig, így diffúziós hálózatot hoznak létre: a belső osteocyták könnyen hozzájutnak a tápanyaghoz az erekből, de ennek egy részét tovább is adják a külsőbb, „mostohább körülmények között élő” szomszédaiknak.
A csontszövet folyamatos átépülése miatt fontosak a csontot bontó sejtek, a makrofág eredetű ún. osteoclastok is.
A csontvelő
A vérképzés először a szikhólyag falában figyelhető meg, de a 2. hónaptól a máj válik a vérképzés központjává. Valamivel később a magzati lép is bekapcsolódik a vérképzésbe. A terhesség 7. hónapjától a vérképzés kizárólagos színhelye a vörös csontvelő lesz: 4-5 éves gyermekben még kizárólag vörös csontvelő van jelen: ez található meg a csöves csontok diaphysisének velőüregében, az epiphysisek szivacsos állományban és a lapos csontokban is. Később a vörös csontvelő egyre nagyobb mértékben zsírosodik el, és alakul át sárga csontvelővé. A folyamat a velőűrökben indul, majd a vörös csontvelő fokozatosan eltűnik a csöves csontok epiphysiseiből is. A csöves csontokat illetően legtovább a combcsontok és karcsontok fejében marad meg a vörös csontvelő, maximum a 20-as évek közepéig. Felnőttkorban a vérképzés a koponyatetőre, bordákra, szegycsontra és a medencére korlátozódik.
Érdekes adat, hogy a vörös csontvelő tömege életünk során majdnem állandó: mintegy 1-1,5 kg!
A csontok fejlődése, dióhéjban
Kicsit leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a csöves csontok porctelepből fejlődnek (chondrogén csontosodás), a lapos csontok pedig kötőszövetes telepből alakulnak ki (desmalis csontosodás). Tehát a csont sohasem „a semmiből nő ki”, hanem egy előzetesen már meglévő struktúra alakul át!
csontképződés
A magzati korban egy babapiskótára emlékeztető porctelep alakul ki, melyet porchártya borít. A középrészen a porchártya alacsonyan differenciált osteoprogenitor sejtjeiből indul meg a csontképződés: kialakul egy csontos gallér. A porcszövetben nincsenek vérerek, táplálása diffúzióval történik, a képződő csontgallér viszont ezt egyre inkább ellehetetleníti. A porc degenerálódni kezd, benne üregek jelennek meg és a porcot fokozatosan leváltja az újonnan képződő csontszövet. A porc a „végeken” még kitart.
Már a születés után az epiphysisek porctelepeibe erek nőnek be, a vérrel osteoprogenitor sejtek érkeznek, melyek másodlagos csontosodási magokat építenek ki. Így végül a porc csak az ízfelszíneken valamint a diaphysis és a másodlagos csontosodási magok közti sávban marad meg: ez az epiphysis fuga, mely a csont hossznövekedésének záloga! Az epiphysis fugák ízfelszín felőli oldalán intenzíven új porc képződik, de a másik oldalon a porc már épül is át csonttá!
csontképződés rtg képen
A másodlagos csontosodási magok megjelenése rtg-felvételen jól követhető, ezek segítségével a „csontkor” megállapítható.
Az epiphysis porclemezek elzáródása a pubertás során, a nemi hormonok hatására következik be. (Ezért lesznek törpenövésűek a kórosan korán serdülők, t.i. pubertas precoxban szenvedők.)
Csontátépülés, „remodelling”
Az új csontot az aktív csontsejtek, az osteoblastok hozzák létre: lerakják a csont szerves alapállományát, a osteoidot, majd segítik annak mineralizációját, a szervetlen komponensek beépülését is. Nyugvó állapotban mint osteocyták léteznek. A csontállományt az osteoclastok bontják le. A csont folyamatosan épül és bomlik. Ez gyermekkorban kifejezetten gyorsan zajlik: az első életév során a teljes csontállomány lecserélődik, felnőttkorban a teljes csontváz mintegy 10%-a cserélődik le évente.
Klinikai vonatkozások - Törés
Törés esetén mindig van valamekkora vérömleny, a vérsejtek között is előfordulnak prekurzor sejtek, de ezek fő forrása a csonthártya lesz! Kezdetben egy meglehetősen szabálytalan csont képződik, mely a terhelésnek megfelelően másodlagosan átépül.
Osteoporosis
A csúcs-csonttömeget kb. 35 éves korban érjük el, ezután a csonttömeg szükségszerűen csökken. Ez a folyamat fékezhető, de meg nem állítható! Leghatékonyabb terápia a mozgás!
Folyamatos összeköttetések:
Folyamatos összeköttetések: nincs anyagfolytonosság hiány (magyarán nincs rés!), nagyobb terhelhetőség, de kisebb vagy elhanyagolható mozgástartomány.
A csontokat összekötő anyag természete szerint lehet:
syndesmosis = kötőszövetes (szalagos) kapcsolat
synchondrosis = porcos kapcsolat
synostosis = összecsontosodás
Syndesmosis
Az összeköttetést kollagén és/vagy elasztikus rostban gazdag kötőszövet biztosítja. Az összeköttetés igen erős, ennek ára, hogy elmozdulás gyakorlatilag nem lehetséges.
Synchondrosis
Hyalinporcból, ritkábban rostos porcból álló összeköttetés, nem teljesen kötött, kismértékű mozgást lehetővé tesz.
Synostosis
Csontos összeköttetés, összecsontosodás.
Csontok közötti összeköttetések
Folyamatos összeköttetések: nincs anyagfolytonosság hiány (magyarán nincs rés!), nagyobb terhelhetőség, de kisebb vagy elhanyagolható mozgástartomány.
Megszakított csontösszeköttetések: a porccal borított ízfelszínek között ízületi folyadék által kitöltött ízületi rés van, az ízesülő csontvégeket a tok zárja magába.
Egytengelyű ízületek
a) ginglymus (henger- vagy csuklóízület): forgástengely merőleges az ízesülő csontok hossztengelyére
b) articulatio trochoidea (forgóízület): a forgástengely párhuzamos az ízesülő csontok hossztengelyével
pl. : art. atlantooccipitalis
Kéttengelyű ízületek:
a) trochoginglymus: az előző kettő kombinációja
pl. : art. cubiti (könyökízület)
b) artculatio ellipsoidea (tojásízület): két egymásra merőleges tengely
pl. : csuklóízület
Soktengelyű ízületek:
a) artculatio spheroidea (gömbízület)
b) articulatio plana / amphiarthrosis (sík / feszes ízület)
a kéztő és lábtő kisízületei
A vállöv ízületei
A szabad felső végtagot végső soron a kulcscsont rögzíti a törzshöz két kisméretű ízület révén (stenoclavicularis és acromioclavicularis ízületek). Mindkét ízületet korlátolt szabad ízületnek tekintjük (soktengelyű ízületek, de lekorlátozott mozgástartománnyal).
A stabilitás és a mozgékonyság között mindig kompromisszumot kell kötni: a macskaféléknél a maximális mozgékonyság érdekében az egyébként csökevényes kulcscsont szabadon „lóg”, nincs csontos-ízületes kapcsolat a mellső végtag és a törzs között!
vállöv rögzítései
A vállöv nagykiterjedésű mozgásait is egy adott ponton limitálni kell: ezeket túllépve már károsodna a szerkezet! A kulcscsont medialis végét szalag horgonyozza az alatta elhelyezkedő bordához (az ún. costoclavicularis szalag), ill. a hollócsőrnyúlvány (processus coracoideus) is hasonló okok miatt kapaszkodik a clavicula lateralis végéhez (coracoclavicularis szalag)!
vállöv mozdulatai
elevatio-depresszió: Ha a vállöv két ízülete egyaránt egy-egy sagittalis tengely körül forog, a váll emelkedik vagy süllyed.
\retractio-protractio: Ha a vállöv két ízülete egyaránt egy-egy sagittalis tengely körül forog, a váll emelkedik vagy süllyed.
rotatio: Jegyezzük meg, hogy a vállöv két ízülete tulajdonképpen a váll helyzetét befolyásolja, de nincs hatással a felső végtag és a törzs által bezárt szögre, vagyis a felső végtagot közvetlenül nem mozgatják! A mozgás elsődlegesen a sternoclavicularis ízületben jelentkezik, az acromioclavicularis ízület pedig mintegy kényszerből úgy mozog, hogy a lapocka ne emelkedjen el túlságosan a bordakosár felszínéről!
A lapocka nem csak felemelkedik (elevatio), de alsó csúcsa kifelé is elmozdul. Ezáltal a vállízület vápája felfelé fordul. Mindezek következtében a vállízület mozgástartománya fog jelentősen megnőni!
