MÁSODIK FŐRÉSZ: A TÖRTÉNELEM FOLYAMÁN KIALAKULT SZOCIÁLIS ELLÁTÁSI RENDSZEREK AZ ÁLLAMI SZINTEN Flashcards
(5 cards)
szociális ellátási rendszer alakult ki
!!! Három különböző típusú szociális ellátási rendszer alakult ki a történelem során (az állami szinten). 1. biztosítási típusú rendszer (kommutatív rendszer): ez német mintára alakult ki, másik elnevezése Bismarcki modell. 2. segélyezési típusú rendszer (disztributív rendszer): az angol szegényjog a gyökere, ill. az új-zélandi modell. 3. normatív, állampolgári jogon alapuló (univerzális) rendszer: itt a svéd, skandináv modell az, ami a rendszer kialakulási modelljét jelenti. E három modell minden országban jelen van. A kontinentális államokban a biztosítási rendszer a domináns, de megjelenik itt is a segélyezési típusú rendszer is, sőt az utóbbi időkben ennek a szerepe egyre jelentősebbé válik. Az univerzális rendszer nincs jelen mindenhol, van ahol megjelenik, van ahol domináns. A segélyezési rendszer főleg angolszász területen alakult ki. Itt megvizsgálják a rászorultságot, és aki rászorult, annak nyújt az állam szociális ellátást (Írország, Nagy Britannia) Nálunk a biztosítási típus tekinthető a dominánsnak, de a jelen van az univerzális és a segélyezési rendszer is.
!!! I. A biztosítási típusú rendszer (Bismarcki modell kommutatív rendszer)
E rendszerek abból indulnak ki, hogy a társadalom tagjait két nagy csoportra lehet osztani: - az egyikbe azok tartoznak, akik a létfenntartásukhoz szükséges javakat saját munkájuk révén szerzik meg, - a másikba pedig akinek a létfenntartáshoz szükséges javak saját tevékenységüktől függetlenül rendelkezésükre állnak. (Pl. eltartottak, vagyonosok, stb.) Az állami rendszernek elsősorban az első csoportba tartozók, azaz a bérből és fizetésből élő személyek védelmét kell megszervezni, mert e csoport tagjainak kell a legkomolyabb megélhetési zavarokkal szembenézniük, ha elveszítik a munkaképességüket. Az ilyen rendszer azon az alapon működik, hogy a védelem alá vont személyi kör azon tagjaitól, akik még munkaképesek, elvonja jövedelmük egy részét és ennek ellentételezéseként megélhetési zavaraik időszakában ellátást nyújt majd nekik. Ez az 1880-as években alakult ki, létrehozója Bismarck kancellár. A modell kialakulását segítő tényezők: - gazdasági téren: egy erőteljes iparosodás, ill. ezzel párhuzamosan az egyre növekvő nyomor, valamint az 1874-es gazdasági krízishelyzet is sürgette az állami szociális védelmi rendszer felállítását. - politikai téren: a német szociáldemokrata párt megerősödése. - ideológiai téren: megerősödött a szocialista eszme - jogi téren: számos szociális jellegű jogszabályt alkottak. Ezek lettek a Bismarcki modell alapjai A modell kialakulásának legfontosabb állomásai 1. 1883: elfogadták a munkások betegségbiztosításáról szóló törvényt. 2. 1884: elfogadták a munkások üzemi baleseti biztosításáról szóló törvényt. 3. 1889: elfogadták a munkások rokonsági és öregségi biztosításáról szóló törvényt. Kezdetben csak a munkásokra, ill. a baleseti tényezőkre terjedt ki a rendszer, később fokozatosan bővül. (öregség, munkanélküliség, stb.) 5. 1927: munkanélküliség elleni biztosítás 6. 1954-ben bevezettek a világon elsőként egy családi pótlék-rendszert Hatása: a múlt század végétől számos ország a Bismarcki mintára dolgozta ki a társadalombiztosítási rendszerét, így Ausztria, Magyarország, Luxemburg, Norvégia, Anglia, Románia, Csehszlovákia, Lengyelország, stb. !!! A modell fő jellemzői: a./ Kedvezményezett (ellátásban részesülő) személyek köre: mindenkor pontosan törvény által meghatározott. Elsősorban a bérből és fizetésből élők tartoznak ide és általában ugyanazok a személyek részesülnek védelemben, akik a rendszer terheit is viselik. b./A jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén a biztosítási rendszerben való részvétel kötelező. Ez a rendszer tehát nem bízza az egyének döntésére, hogy csatlakozni kívánnak-e ehhez a rendszerhez vagy nem. c./ Jogosultság feltétele: Az ellátásra való jogosultság feltétele a dolgozó valamelyik biztosítási ághoz tartozó ok miatt (betegség, baleset, öregség, munkanélküliség) nem tud munkát végezni. Az előzetesen meghatározott feltételek beállása esetén a kedvezményezettnek alanyi joga van az ellátásra (tehát ez jogi úton kikényszeríthető). Attól függetlenül jár tehát az ellátás a feltételek bekövetkezése esetén a jogosultnak, hogy ténylegesen rászorult-e arra vagy nem. (rászorultság NEM kell, csak kockázati esemény!!!) d./ Ellátás összege: ez az illető korábbi jövedelmétől függ és ezzel lesz arányos. Ez jelentősen továbbfejleszti az önkéntes biztosítás intézményét azáltal, hogy - kötelezővé tette a biztosítást, - a pénzügyi alapok képzésénél új elveket alkalmazott, ezek • a hozzájárulás nagysága és az ellátás mértéke a munkabérrel arányos, • a munkáltató is köteles hozzájárulást fizetni, • az állam garanciát vállal az ellátásokért. e./ A jogosultak finanszírozása az előre kötelezően befizetendő járulékokból történik. Az, hogy egy adott személynek mennyit kell fizetnie, a jövedelmétől (munkabérétől) függ, ezzel arányos összeget. Nincs annak szerepe, hogy ki milyen veszélyes munkát végez, ill. hogy ki milyen egészségi állapotban van. A munkáltató is köteles fizetni (amelyet nálunk nem járuléknak, hanem hozzájárulásnak hívunk). Adott esetben az állam is hozzájárul a szociális ellátás biztosításához, ez különösen az öregségi nyugdíjnál jelenik meg. A betegségi, baleseti biztosításhoz általában nem járul hozzá az állam. Az által, hogy ebbe a rendszerbe az állam is bekapcsolódik, állami garancia keletkezik az ellátás biztosítására. Ez azt jelenti, hogy ha egy adott pillanatban a befizetések nem fedezik a kiadásokat, akkor az állam köteles ezt pótolni!!! (Azért kell az államnak ezt vállalni, mert ez egy ún. felosztó-kirovó rendszer, azaz az aktuális befizetésekből lesz fizetve más csoportok ellátása és ha a kiadások meghaladják a bevételt, az államnak kell pótolnia a különbözetet.) f./ a kockázati események a jogszabályokban pontosan meghatározottak, azaz a jogszabályok előre rögzítik, hogy milyen feltételek beállta esetén tekintik az érintett személyt megélhetési zavarhelyzetben lévőnek. g./ Az intézményi háttér: önkormányzati irányítás jellemzi, amelyben részt vesznek a munkáltatók és a munkavállalók is.
A biztosítási típusú rendszerek előnyei
- Magasabb életszínvonalat biztosít a megélhetési zavar időpontjában, mint más szociális ellátási rendszerek az által, hogy a korábbi munkajövedelemhez igazodik az ellátás összege. - Ez a rendszer egy szolgáltatás-ellenszolgáltatás típusú jogviszony, tulajdonképpen a biztosított szerződést köt az állammal, a melynek értelmében előre befizetéseket teljesít a rendszerbe és ennek ellentételezéseként szerzi meg azt a jogosultságot, hogy rászorultsága idején ellátásban részesüljön. Ez pedig az egyének számára egyfajta biztonságérzetet nyújt. - A rendszer nagyobb gazdasági hatékonyságra ösztönöz A biztosítási rendszerek hátrányos vonásai - Nem nyújt védelmet a társadalom minden tagja számára. Vannak, akik eleve nem is kerülhetnek be a védett személyek közé, pl. fogyatékosok. - Munkaképesek is kikerülhetnek a védett személyek közül, ha tartós munkanélküliség vagy más ok miatt nem találnak munkát. - Jelentősek az össztársadalmi költségei, abból adódóan, hogy az ellátás a jogosult korábbi jövedelméhez igazodik. - Társadalmi igazságtalanságok hordozójává válhat, ugyanis az ellátás a korábbi jövedelmekhez igazodik, a korábbi jövedelmek viszont a munkaerőpiacon alakulnak ki, attól függően, hogy a munkaerőpiac egyes szereplői milyen alkupozícióban vannak. - A biztosítási rendszer jelentősen korlátozza az egyén döntési szabadságát, hiszen a kötelező biztosítási rendszerek az egyén akaratától függetlenül elvonják jövedelmének egy részét és ezzel ténylegesen csökkentik azt a jövedelmet, amelyet az érintett személy saját belátása szerint költhetne el.
!!! II. Az univerzális rendszer (svéd, skandináv modell)
Kialakulása: az 1929-33-as gazdasági világválságot követő időszakban Per-Albin Hansson vezette szociáldemokrata kormány vette át a hatalmat és 1976-ig végig szociáldemokrata kormányok irányították az államot. Ebben az időszakban alakult ki egy világszerte elismert jóléti intézményrendszer Svédországban. Ennek főbb állomásai: - 1933-tól az ipari termelés nagyon megnövekedett - A 40-es években, különösen az időskorúak körében nagyok voltak az életszínvonal-különbségek, magas volt a szegények aránya különbségek csökkentése érdekében emelni kezdték az adókat és az így befolyt többletbevételekből különféle szolgáltatásokat kezdtek szervezni az időseknek, gyermekes családoknak és a hátrányos helyzetűeknek. - 1960-ban létrehoztak egy olyan nyugdíjrendszert, amely ugyancsak a korábbi jövedelemhez kapcsolódott. - 1964-ben a világon elsőként hoztak létre a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek nyújtandó támogatást. Az 1970-es években kezdődik el e rendszer válsága. Ennek oka: - az I-II. olajválság, s az ebből adódó gazdasági problémák - 1976-ban a szociáldemokrata kormány választási vereséget szenvedett, Így a 70-es évek végétől problémák kezdtek mutatkozni a svéd jóléti rendszer finanszírozhatóságával kapcsolatban, ezért a 90-es években a rendszer egyes elemeit átalakították, majd 1999-ben átfogó nyugdíjreformot hajtottak végre. A modell jellemzői a./ Kedvezményezettek köre: a rendszer próbálja a lakosság minél szélesebb körét átfogni. b./ részvételi kötelezettség nincs c./ Jogosultsági feltétel: az ellátásokat alanyi vagy állampolgári jogon nyújtják. d./ Kockázati körök: széles körét fogja át (de jogszabályban határozzák meg itt is!) e./ az ellátás mértéke: egységes, nem függ a kieső jövedelem nagyságától, sem rászorultságtól! f./ Ellátás jellege: az állami rendszer csak egy alapellátást nyújt, ezt lehet kiegészíteni, kiegészítő magán-, ill. önkéntes biztosításokkal. A pénzbeli ellátások mellett széles körben alkalmaznak természetben nyújtott ellátást is. g./ a finanszírozás az állami költségvetésből történik, a jogosultakat előzetes befizetési kötelezettség nem terheli. A modell jelentősége: ez egy példamutató modell. A szociális védelem magas színvonalát képes megvalósítani, ugyanakkor hátránya, hogy - a rendszer fenntartása igen költséges és - adott esetben az egész gazdaság versenyképességét is veszélyezteti. Az univerzális rendszer előnyei: - A védett személyek köre széles, olyan személyeket is védelem alá von a rendszer, akik nem biztosítottak, - nem stigmatizált, hiszen rászorultsági vizsgálat nélkül történik az ellátás folyósítása Az univerzális rendszer hátrányai: - Olyan személyek is megkaphatják az ellátást, akik nem szorulnak rá, - ha széles körben alkalmazzák, motiváció problémákat vet fel (nem ösztönöz a kereső tevékenység folytatására), - életszínvonal-csökkenést eredményezhet.
III. A segélyezési típusú rendszer (disztributív rendszer, új-zélandi modell)
!!! Kialakulása: első megjelenési formája az ún. angol szegényjog (poor law). - 1601-ben az uralkodó (I. Erzsébet) kiadta az ún. szegénytörvényt, amelynek célja a szegények, nincstelenek gondozása és egyidejűleg a munkanélküliség problémájának kezelése. A szegényekről való gondoskodást a törvény az egyházközségek feladatává tette, akik ennek oly módon tettek eleget, hogy dologházakat (ispotályokat) hoztak létre. Ezek a dologházak inkább börtönhöz hasonlítottak, mint szociális intézményhez, Mindezek ellenére az 1601-es szegénytörvény tekinthető az angol szegényjog alapjainak, a segélyezési típusú rendszerek első lépcsőfokának. - 1795-ben új törvényt alkottak, amelynek lényege, hogy mindazok számára segélyt folyósított az állam, akinek a jövedelme nem ért el egy bizonyos szintet és ezért megélhetésük veszélybe került. A segélyezés szempontjából közömbös volt az, hogy az érintett dolgozott vagy munkakerülő volt. Éppen ezért egy idő után ez a törvény és végrehajtása motivációs problémát eredményezett. !!! A segélyezési típusú rendszer Anglián kívül Új-Zélandban alakult ki a legtisztább formában 1938-ban. Ez azzal magyarázható, hogy a biztosítási rendszerek sajátos struktúrája itt nem volt alkalmazható, mivel a lakosság nagy része farmergazdaságokban, családi vállalkozások keretében mezőgazdasági tevékenységet végzett. A rendszer kialakulásnak elméleti alapja az a felfogás, miszerint a társadalom köteles minden tagját eltartani, ha annak a megélhetése veszélybe kerül. A segélyezési típusú rendszerek jellemzői: a./ A védett személyek (kedvezményezettek) köre: nincs körülhatárolva, a lakosság minden tagja kedvezményezetté válhat, ha megélhetése veszélybe kerül. b./ Nincs részvételi kötelezettség c./ A jogosultság feltétele: az adott személy megélhetési színvonala a jogszabály által meghatározott megélhetési minimum alá kerüljön. (a kockázati tényezők köre gyakorlatilag teljes körű) e./ A segítségnyújtás individualizálása: ez azt jelenti, hogy az ellátások mértékét egyénenként határozzák meg úgy, hogy megvizsgálják, hogy a segélyt kérő személy milyen forrásokkal rendelkezik, és ezeket kiegészítik a megélhetéséhez szükséges minimum szintig. Ez egyben azt is jelenti, hogy magának a segélynek az összege független a jogosult korábbi jövedelmétől (ebben tehát különbözik a biztosítási rendszertől). f./ A segítségnyújtás szubszidiárius jellegű: az önsegéllyel és a másoktól származó segéllyel szemben alárendelt a szerepe. g./ A finanszírozása: az állami adóbevételekből történik, vagyis az ellátás igénybe vevőjének nem kell előzetes ellenszolgáltatást fizetnie, csakúgy, mint az univerzális rendszernél. h./ A rendszer működtetése a helyi önkormányzatok feladata. A modell jelentősége: ez az első olyan szociális ellátási rendszer, amely az összes állampolgár valamennyi szociális megélhetési zavarának az orvoslását tűzte ki célul. A biztosítási típusú rendszerektől teljesen eltérő alapokon. Ezt a rendszert vette át Ausztrália is, mivel hasonlóak a földrajzi, gazdasági, társadalmi viszonyok, mint Új-Zélandon. A segélyezési típusú rendszerek előnyei - Bármely állampolgári igénybe veheti, függetlenül attól, hogy a reprodukciós (megélhetési) zavart milyen ok váltotta ki. - Olcsó, viszonylag egyszerű és könnyen bevezethető. - Sokkal flexibilisebb (rugalmasabb) mint a biztosítási rendszerek, nem kötnek le ugyanis pénzügyi alapokat a szociális ellátások meghatározott formáira. A segélyezési rendszer hátrányai - A jogosultak idegenkednek a rendszer igénybevételétől. Ennek több oka is van: • a rendszer stigmatizáló jellegű, azaz a jogosult megalázónak érzi, hogy szegénységére hivatkozva segélyhez folyamodjon, • a támogatás iránti kérelem benyújtása tulajdonképpen a személyes kudarc beismerése, • az igénybevétel szabályai gyakran túl bonyolultak. - A segélyezési rendszereknek általában magasak az adminisztratív költségei. - Leépíti a társadalmi ösztönzők hatását, azaz csökkenti azokat az erőket, amelyek a munkára és a nagyobb keresetre ösztönzik az embereket. Ehhez kapcsolódik az ún. „szegénycsapda”. intézménye. Ennek az a lényege, hogy a rendszer úgy működik, hogy ha a jogosult jövedelme elér egy bizonyos szintet elveszíti a támogatásra való jogosultságát, ezért sokan nem is törekednek arra, hogy ezt a bizonyos szintet elérjék. - Az ellátás nem igazodik a jogosult korábbi jövedelméhez, így a rászorultnál jelentős életszínvonal-csökkenés következik be a rászorultság időszakában
