DIPLOMÁCIATÖRTÉNET 1 Flashcards
(28 cards)
TORDESILLASI SZERZŐDÉS
.1494. július 2-án ratifikálta Aragóniai Ferdinánd (ur. 1479-1516) és Kasztíliai Izabella (ur. 1474-1504) a tordesillasi szerződést, melyben Spanyolország és Portugália felosztotta egymás között a világtengereket. Az egyezmény értelmében a Zöld-foki-szigetektől 370 liga – hozzávetőlegesen 2000 kilométer – távolságra egy meridiánt húztak a két sarkpont között, amelytől nyugatra a spanyol, keletre pedig a portugál uralkodó tarthatott igényt a megismert és még fel nem fedezett területekre. A közhiedelemmel ellentétben – az csak a Föld egyik oldalán jelölte ki az érdekszférák határát. Ez a hiányosság az 1520-as években, a Magellán-expedíció és a Fűszer-szigetek körül támadó spanyol–portugál konfliktus nyomán vált zavaróvá, az 1527-es zaragozai szerződés azonban a csendes-óceáni területi vitákra is megoldást szolgáltatott.
VESZTFÁLIAI BÉKE
A harmincéves háborút lezáró nemzetközi konferencia, melyet 1648. október 24-én írtak alá két vesztfáliai városban (Münster és Osnabrück). A békekötés hatására új, majdani nemzetállamok jönnek létre, a szekuláris politika érdekeinek megfelelően, és nem a keresztény közösség elve alapján fognak kapcsolatot építeni.
1648-ban a vesztfáliai béke tulajdonképen nem is béke. Megerősíti a birodalmi önállóságot, a császári hatalom gyakorlatilag kiüresedik. Nemzetközi jogilag is elismeri Svájc és Hollandia önállóságát. A béke viszont csak a német területekre hoz nyugalmat, a francia-spanyol konfliktusban nem.
HÁBORÚ ÉS BÉKE JOGA
Hugo Grotius művében (De jure belli ac pacis) fekteti le a nemzetközi jog alapjait azzal, hogy megállapítja a békés és békétlen viszonyok idején követendő szabályokat. „Pax sit Christiana, Universalis et Perpetua.” A béke legyen keresztényi, általános és állandó. Vagyis egyenlő esélyekkel rendezze el a győztesek és a vesztesek ügyeit, legyen érvényes minden országra, és legyen hosszan tartó, belátható időre iktassa ki a háborút a kontinens történetéből. „a legyőzöttektől a győztes semmit sem vehet el, csak a bosszúállás szabadságát”. Illetve a háború indításának joga mindenkit megillet (jus ad bellum).
SPANYOL ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ
1701-1714, az utolsó Habsburg spanyol király, az utód nélküli II. Károly halála után kezdődött, majd az utrechti (1713), badeni és rastatti béke (1714) zárta le. A háború vége egyben a francia hegemónia végét is jelenti.
A spanyol királyi trónra az osztrák Habsburg család és a francia Bourbonok is esélyesnek tartották magukat, családi és házassági kötelékek miatt. A Habsburg Birodalom szövetségesei: Anglia, Hollandia, Portugália, Savoya, Piemonti Hercegség és néhány német fejedelemség. Franciaország szövetségesei.: spanyolok, Bajorország, Magyarország.
II. Károly végrendeletében XIV. Lajos unokáját, Fülöpöt nevezi meg örökösnek az osztrák-habsburgok kárára, V.Fülöp néven. Bécs számára ez elfogadhatatlan, nem voltak ebben a kérdésben kompromisszumra képesek. Az osztrák-habsburgok nehéz pozícióban vannak a geopolitikai adottságok miatt, és Lipótnak hadiflottája sincs.
Katonailag a Habsburgok nyertek, de a hollandok és az angolok diplomáciai útra terelték az ügyet, hogy biztosítsák, a Habsburgok ne erősödjenek meg túlzottan. Így a trónra a Bourbonok kerültek azzal a feltétellel, hogy a két Bourbon királyság nem egyesülhet, és nem lehet perszonálunió sem.
PRAGMATICA SANCTIO
A Pragmatica Sanctio lehetővé tette a nőági örökösödést a Habsburg-ház számára. 1713-ban, a III. Károly magyar király (1711-1740) által kiadott monarchikus alaptörvény rögzíti. A törvény rögzíti a primogenitúra szerinti egységes trónöröklés rendjét, a lányörököst és annak leszármazottait is megillető szubszidiárius öröklési joggal. (Ezt 1713 és 1725 között minden tartománnyal elfogadtatják.) A családi törvény értelmében Károly halálával elsőszülött leánya, Mária Terézia szerezte meg a birodalom koronáit.
A Pragmatica Sanctio szerint a birodalom egy és oszthatatlan, egy személy örökölheti az összes uralkodói címet, nem lehet szétválasztani a területeket, nem lehet megosztani a birodalmat, testvérek esetén különböző területek élére helyezhetik őket. A Pragmatica Sanctio szabályozza még a közös védelmet is. Károly összes diplomáciai akciója nem vezettet sikerre, azt gondolta, lánya, Mária Terézia számára mindent elintézett és biztosított, de Károly halála után háttéralkuk zajlanak a Habsburg birodalom felosztására, 1740 után a környező hatalmak kísérletet tettek a Habsburg államalakulat szétszabdalására.
OSZTRÁK ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ
xxx
HÉTÉVES HÁBORÚ
“Első világháború” (W. Churchill), 1756-1763, a 18.sz. legnagyobb katonai konfliktusa, Ausztrália kivételével minden kontinensen dúltak a harcok, a hubertusburgi és a párizsi békével ért véget. Egy poroszok elleni revans háború, a modernek harca (porosz-angol) a régebbi vágású abszolutisztikus monarchiák ellen (francia-habsburg-orosz).
Európában területi változást nem hozott a háború,Poroszország megtartotta Sziléziát, amit az osztrák örökösödési háborúban szerzett meg, a gyarmatokon pedig a Brit Birodalom aratott győzelmet a franciákkal szemben, felszámolva a francia gyarmatbirodalmat É-Amerikában, valamint megszerezte a vezető szerepet India gyarmatosításában.
TERMÉSZETES HATÁROK ELVE
1794-től a hódító politika a francia köztársaság hivatalos irányzata lett. A thermidori direktórium a nemzeti piac határait az országhatárokkal kívánta azonosítani. A piacot, mint tényleges gazdasági egységet az Alpok, a Rajna, az Atlanti-óceán és a Pireneusok határolták, ám ez az országhatárral csak a tengerparton esett egybe, a többinél más országok ékelődtek a francia állam határai és a gazdasági egység körvonalai közé. A thermidori direktórium ezeknek a területeknek a megszerzését szorgalmazta. Törekvéseinek leplezésére átvette már a Gironde által is használt kifejezést, a természetes határok elvét. A földrajzi és történelmi érvek domináltak ebben az ideológiában, ám csak arra kellettek, hogy elfedjék a gazdasági-politikai törekvéseket. Azonban a természetes határokat csak újabb katonai sikerek után lehetett elismertetni Európa nagyhatalmaival.
RAJNAI SZÖVETSÉG
Rajnai Szövetség olyan átmeneti államalakulat, mely 1806–1813 között állt fenn. Az austerlitzi csatában aratott győzelme után Napóleon 16 német államból alapította meg a szövetséget (nem tagok: Poroszország, Ausztria, Holstein, Pomeránia). A Szövetséget a pozsonyi szerződés rendelkezései hozták létre. A szövetség tagjai a felbomlott Német-római Császárság hercegei. Az államalakulat föderatív jelleggel bírt. A tilsiti béke után 19 további állam csatlakozott a szövetséghez, mellyel végül 15 millió alattvaló csatlakozott a francia érdekterületéhez, jelentős segítséget nyújtva Napóleonnak keleti hadjáratai során. A szövetség minden szárazföldi háború esetére a francia császársággal kölcsönös védelmi szövetségben haderő kiállítását vállalta. Védnöke I. Napóleon, aki e sereggel korlátlanul rendelkezhetett. Napóleon célja a szövetséggel Franciaország kontinentális hegemóniájának megvalósítása volt. A Napóleon elleni VII. koalíciós háborúban 1813: a lipcsei „népek csatájában” a koalíciós hadak győzelmével a francia uralommal egyidejűleg a szövetség is megszűnt.
CAMPOFORMIOI BÉKE
.1797. október 18-án kötötte meg Bonaparte Napóleon tábornok és Ludwig von Coblenz gróf, a Habsburg Birodalom párizsi nagykövete a campoformiói békét, mely az itáliai francia hadjárattal együtt az első franciaellenes koalíciós háborúnak is véget vetett. Az egyezményben Ausztria elismerte Franciaország belgiumi és Rajna-menti területgyarapodásait, valamint a Napóleon által kreált itáliai köztársaságokat, veszteségeiért cserébe pedig a megszűnt velencei állam felével vigasztalódhatott. Napóleon a campoformiói tárgyalások befejezése után odahaza a békehozó képében tetszeleghetett. Az egyezmény később valóban sokat lendített Bonaparte népszerűségén – aki ezzel 1798 elejére a hatalomátvétel küszöbére jutott.
SZENT SZÖVETSÉG
.1815. szept. 26. I.Sándor orosz cár, I.Ferenc osztrák császár és magyar király, III.Frigyes Vilmos porosz király kötötte meg Párizsban. Politikai és katonai szövetség, amely 1848-ig meghatározó befolyást gyakorolt Európa politikai helyzetére. A szerződés alapvető célja a feudális monarchiák fenntartása, és a krími háborúig megakadályozta a nagyhatalmak egymás elleni háborúját. A Bécsi Kongresszus rendszere önmagában nem sokat ért volna védelmi garanciák nélkül. A nagyhatalmak biztosítékot akartak arra, hogy az elkövetkező évtizedek Európájában – a kongresszus után is – a forradalmi mozgalmak, reform gondolatok helyett a konzervativizmus lesz az uralkodó, illetve a régi nagyhatalmak, és dinasztiák uralma töretlen marad. Az alapító okirat első szakasza a Habsburg – Hohenzollern – Romanov összefogást rögzítette a régi rendszer és a keresztény értékek (és egyház) védelmében. A második rész a résztvevő három hatalom európai vezető szerepét emelte ki, míg a harmadik rész azt nyilatkoztatta ki, hogy a szövetség nyitott a később csatlakozó európai hatalmak előtt. Anglia és a pápa nem csatlakozott a szövetséghez. Az angolok kifogása az volt, hogy az alkotmányuk nem teszi lehetővé az uralkodó személyes csatlakozását, mert náluk ehhez a parlament beleegyezése szükséges. A bécsi kongresszus rendszerének és a Szent Szövetség megrendülésének 3 fő oka: görög szabadságharc, 1848-as forradalmi hullám Európában, és a krími háború.
NÉMET SZÖVETSÉG
A Német Szövetség, a német államoknak 1866-ig fennállott, a bécsi kongresszus 1815. június 8-ai szövetségi aktáján nyugvó szövetsége. Célja volt fenntartani Németország belső és külső biztonságát és az egyes német államok területi épségét. Tagjai voltak az összes német államok, szám szerint 35 (végül 31) monarchikus állam és 4 szabad város, továbbá Ausztria is német tartományai után, Németalföld, Luxemburg és Dánia Holstein után. A Porosz Királyság tartományai között Kelet-Poroszország és Posen nem tartozott hozzá. A szövetség ügyeit a szövetségi gyűlés, az ún. Bundestag intézte, amelynek székhelye Frankfurt am Mainban volt és az egyes államok megbízottjaiból alakult, Ausztria elnöklete alatt. A szövetség az 1848-as népek tavasza hatására felbomlott, és a helyét a frankfurti parlament vette át, amely azonban nem rendelkezett hadsereggel és nemzetközi elismertséggel, és miután IV. Frigyes Vilmos porosz király elutasított a neki felajánlott császári címet, a katonaság szétkergette azt. A szövetség 1850-ben alakult újjá és működését egészen 1866-ig folytatta, amikor a porosz–osztrák háborúban elszenvedett osztrák katonai vereség és a prágai békeszerződés megkötése után az Osztrák Császárság kiszorult a szövetségből, amely Észak-német Szövetséggé alakult, immár Poroszország irányítása alatt.
HATALMI EGYENSÚLY ELVE
A nemzetközi rendszer azon állapota, amelyben az államok nagyjából hasonló mértékű hatalommal és befolyással rendelkeznek, és amelyben az államok szövetségek kötésével és megfelelő külpolitikai stratégia útján akadályozzák meg, hogy a hatalom más államokhoz kerüljön, valamint, hogy az államok egyike a rendszeren belül túlságosan befolyásossá váljon. (Neo)realista szemlélet, mely abból indul ki, hogy a nemzetközi rendszer stabilitását az garantálja csak, ha erőt állítunk erővel szembe, önszabályozása a nemzetközi rendszernek. Funkciói: megakadályozza az univerzális hegemónia kialakulását, megőrzi a rendszer alkotóelemeit és magát a rendszert, stabilitást és kölcsönös biztonságot nyújt, elrettentő háború valószínűségével fenntartja a békét. Elsődlegesen diplomáciai eszközöket alkalmaznak, mert nem akarják a másikat megsemmisíteni, ellenséges fellépés az olyan államok ellen, akik a szabályokat megszegik. Eszközök: területi kompenzáció, ütközőállamok, befolyási övezetek, fegyverkorlátozás.
INTERVENCIÓ
Egy állam ügyeibe való beavatkozás, közbeavatkozás, erőszakos beavatkozás egy másik ország belügyeibe abból a célból, hogy módosítsák annak bel- vagy külpolitikáját.
MONROE-ELV
James Monroe elnök 1823. december 2-i kongresszusi üzenetében egyoldalúan deklarálta a később róla elnevezett doktrínát, dekolonizáció, a be nem avatkozás és a semlegesség jelszavával – döntően meghatározta az Egyesült Államok külpolitikáját. Négy fő követelést támasztott az európai nagyhatalmak irányában. Ezek közül a három legjelentősebb:
- az újvilági kolonizációs törekvések beszüntetése
- a fiatal latin-amerikai államok függetlenségének elismerése
- ezzel együtt a konzervatív restaurációs ambíciók feladása volt
Monroe ugyanakkor üzenetében azt is igyekezett hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok ragaszkodik a status quóhoz, tehát a még gyarmati sorban lévő területek belügyeibe nem kíván beleavatkozni. Washington ugyanezt várta el az európai birodalmaktól a nyugati félgömb államaival szemben, amiért cserében előre is garantálta semlegességét az óvilági konfliktusokban. Gyakran elhangzik az az állítás, hogy James Monroe szavai elzárkózásra ösztönözték Washingtont, ez azonban nem felel meg a valóságnak. A Monroe-elv a következő évtizedekben nagyon is hatásos érveket szolgáltatott az Egyesült Államok számára a Csendes-óceán irányába történő terjeszkedéshez; 22 évvel később James K. Polk éppen december 2-ára időzítette híres kongresszusi üzenetét, melyben „sorsszerűnek” nevezte a közbeeső területek meghódítását. 1845 után – először Mexikó ellenében – az Egyesült Államok már kész volt fegyverrel szolgálni a Monroe-elvet.
BERLINI KONGRESSZUS
.1878. július 13-án hét hatalom ( Anglia, Ausztria-Magyaro., Franciao, Olaszo, Németo., Oroszo., Töröko.) képviselői írták alá a San Stefanói béke helyébe lépő berlini szerződést.
- Bulgáritól elvették Macedóniát - visszakerült Törökországhoz
- Kelet-Rumélia közigazgatási autonómiát kapott, és a „maradék” Bulgária lehetett autonóm fejedelemség.
- Szerbia, Románia, Monenegró függetlensége kismértékben növekedett
- Görögo. megkapta Thesszáliát és Epiruszt
- Oroszo. kaukázusi és besszarábiai területszerzéseit jóváhagyta a szerződés
- felhatalmazást adott Ausztria-Magyarországnak, hogy megszállja Bosznia Hercegovinát és a Novibazári Szandzsákot.
A szerződés lezárta a 4 éve húzódó válságot a Balkánon, és előrelépést tett a térség viszonyainak modernizálásban, ám a kusza etnikai viszonyok még mindig problémát jelentettek a nagyhatalmaknak, akiknek a kapcsolatrendszere szintén átalakult a keleti válság hatására.
OKKUPÁCIÓ ÉS ANNEXIÓ
(lsd. 20. századi poltöri, Bosznia-Hercegonvina annexiója) Az annexió vagy annektálás, azaz bekebelezés: egy államnak más állammal való egyesítése. A bekebelezett állam szuverenitása megszűnik, nemzetközi jogai, kötelezettségei és esetleges adósságai átszállnak a bekebelező államra. A nemzetközi jog az annexiót megkülönbözteti az okkupációtól, ami (katonai közigazgatású) megszállást jelent.
HÁROM CSÁSZÁR SZÖVETSÉGE
Oroszország, Ausztria-Magyarország és Németország között 1881-ben létrejövő megállapodás, mely szerint a felek konzultációra kötelesek, ha az európai békét valamelyik európai hatalom fenyegetné. Ez Franciaországot jelentette, mivel a három császár szövetsége előtt Németország és Oroszország kötött egy katonai konvenciót, melynek erős franciaellenes éle volt. (Németországgal a konfliktus Elzász-Lotaringia miatt állt fent, amit annektált Németország az egységesítés folyamán.)
HÁRMAS SZÖVETSÉG
Németország, Olaszország, és az Osztrák-Magyar- Monarchia megállapodása 1882-ben. Olaszország az egyesítés után diplomáciai partnereket keresett a nagyhatalmipolitikához, amit folytatni kívánt, és először a németekhez fordult, hiszen mindketten ellentétben álltak a franciákkal. Olaszországnak területi vitája (Balkán miatt Magyarországgal, Ausztriával Tirol és Isztria miatt) volt az OMM-val, ám Berlin nem volt hajlandó feladni a jó viszonyt Béccsel az olaszok kedvéért, ezért Olaszországnak javítania kellett a viszonyain a Monachiával. Nem ment egyszerűen, eleinte éles követelésekkel állt elő, ám rájött, h ha nem enged, akkor a teljes elszigetelődés veszélye fenyegeti. Végül a szerződés megkötésével az olaszok és a Monarchia jelezték, h lemondanak területi követeléseikről, és minden fél kész segítséget nyújtani egymásnak francia háború esetén. Ezzel a megállapodással Németo. nagyrészt a saját céljai szolgálatában állította az európai szárazföldet (a hármas szövetségen kívül szövetséges viszony Romániával, és Oroszországgal is.)
ENTENTE CORDIALE
1904-ben kötött megállapodás Anglia és Franciaország között. Franciaországnak új külpolitikai irányvonalat kellett felvennie, hogy szövetségesek által csökkenthesse az ipari lemaradását, és mérsékelje ellenfelei számát. Az olaszokkal sikerült megegyezniük gyarmati engedmények árán, s később az angolokkal is. A franciák rájöttek h az angolokkal való szövetséghez csak gyarmati engedményeket kell tenniük, kontinentálisakat nem, amit Németország esetén kellene, valamelyik felé pedig nyitni kell, mert nem bírja el Franciao., ha Anglia és Németo. egyszerre ellenfele.
1904-ben GB és Fro aláírta ezt az egyezményt, amely formálisan Egyiptom brit, és marokkó francia érdekszférává nyilvánításáról rendelkezett, de facto azonban megvetette a London és Párizs közötti együttműködés alapjait.
VERSAILLES-I BÉKE
.1919. jún. 28. A párizsi békeszerződés része, amelyet a győztesek Németországgal kötöttek. A francia érdeket képviselő Clemanceau-nak határozott elképzelései voltak Németország új határairól, de ezek közül nem mind valósult meg. Ami igen:
- az Anschlusst megtiltották
- Elzász-Lotaringia visszakerült Franciaországhoz
- a Rajna bal partját teljesen, a jobb partot 50 km-es sávban demilitarizálták
- 15 éves megszállást írtak elő.
- Németo. a területen sem katonaságot, sem katonai létesítményt nem tarthatott fent.
- a lengyelek megkapták Ny-Poroszországot, Poznan környékét és Pomeránia egy részét
- Északon Dániához és Belgiumhoz csatoltak területeket.
- Katonaság korlátozása: max. 100 000 fő, ami a korban nagyon kevésnek számított, itt a szövetségesek közt egyetértés volt, hogy a lehető legjobban lecsökkenteni a haderőt egy esetleges revans megelőzésére. Ami garantálta, hogy a hadsereg ne is erősödhessen meg, az a 20 milliárd aranymárka jóvátétel.
NÉPEK ÖNRENDELKEZÉSI JOGA
Wilson amerikai elnök által meghirdetett elv, mely szerint az első világháború utáni rendezéseket kívánta végrehajtani. Lényege, hogy Európában és azon kívül egyaránt az etnikai elvet kívánta előtérbe állítani, a határok nemzeti alapon való meghúzását a legyőzöttekkel szemben szintúgy, mint az újonnan alakuló és a területeiket kiegészítő nemzetállamokkal szemben.
NYITOTT DIPLOMÁCIA
Wilson a 14 pontjában 1919-ben utalt a nyitott diplomácia fontosságára, és alkalmazásának szükségességére, hogy a titkos megállapodások a jövőben lehetetlenekké váljanak. Elméletileg a nemzetközi egyezmények nyilvánosságra kerülése szavatolja a hitelességüket, ez 1945 óta általános. Jól illeszkedik a demokrácia eszméjéhez, s ahhoz az elvi igényhez, hogy a kormányzottaknak mindenről legyen tudomásuk (ez a tömegkommunikáció szerepétől is elválaszthatatlan). Már Wilson elnök 14 pontjának az egyike azt követelte, hogy a megkötött egyezményeket hozzák nyilvánosságra, mert így csökkenteni lehetne a nemzetközi kapcsolatokat övező gyanakvás légkörét.
HÁBORÚS BŰNÖS
Az a személy, aki elköveti a következőket:
- nemzetközi bűncselekménynek minősül az agresszió
- a háborús bűncselekmények különösen a polgári lakosság rabszolgamunkára kényszerítése
- a hadifoglyok megölése vagy a velük való rossz bánásmód
- a túszszedés
- fosztogatás
- a katonai szükség által nem indokolt pusztítás a polgári településeken.
Valamint az emberiség elleni bűncselekmények (a béke elleni, illetve háborús bűncselekményekkel összefüggésben a polgári lakosság sérelmére elkövetett gyilkosság, megsemmisítés, rabszolgamunka, deportálás, politikai, faji vagy vallási alapon történő üldözés)
