DIPLOMÁCIATÖRTÉNET 2 Flashcards
(34 cards)
LOCARNOI EGYEZMÉNY
1925. október 5. és 16. között a locarnói konferenciára, ahol német javaslatra kidolgoztak egy nemzetközi garanciarendszert. A két nagy riválison kívül részt vettek a konferencián az angolok, az olaszok, a belgák, a lengyelek és a csehszlovákok. Több szerződés is született. Az első elismerte Németország határait Belgiummal és Franciaországgal, és fenntartotta a Ruhr-vidék demilitarizálását. Németország és Belgium, valamint Németország és Franciaország között döntőbírósági egyezmények születtek. A határos országok kötelezték magukat, hogy nem támadják meg egymást. Megszűnt Belgium semlegessége. Amennyiben német támadás érné Lotaringiát, a nyugati hatalmak fellépnek a németek ellen. A szerződés nem tér ki Németország keleti határaira, így semmilyen biztosítékot nem ad Csehszlovákia és Lengyelország számára. Megegyeztek abban is, hogy Németország belép a Népszövetségbe, a szövetségesek pedig határidő előtt kiürítik a kölni megszállási zónát. A konferencia a megbékélést szolgálta. A francia-német viszony annyira megjavult, hogy a két külügyminiszter hamarosan már tárgyalni tudott a közeledés további gazdasági és politikai kérdéseiről is.
RAPALLÓI SZERZŐDÉS
.1922. április 16-án a Szovjet Köztársaság és Németország az olasz Rapalló városában szerződést kötött, melyet Walter Rathenau német külügyminiszter és Csicserin szovjet külügyi népbiztos írt alá. Lényege abban állt, hogy
- a két állam, megegyezve a diplomáciai és konzuli kapcsolatok felvételében
- kölcsönösen lemond egymással szemben minden követelésről
- Németország elismeri a Szovjetuniót
- A Szovjetunió lemondott jóvátételi igényéről
- Németország pedig az egykori orosz adósságokról.
A szerződés javalatot tett egy kereskedelmi-ipari vállalatokat magában foglaló gazdasági front létrehozására is, valamint a kölcsönös mérnökképzésre. Külön fejezet a német-szovjet katonai együttműködés. Rapalló a két érintett állam számára kiutat jelentett az izoláltságból. Rapallónak azonban arra is rávilágított, hogy az ideológiai szembenállás, bármily nagy legyen is, egyetlen államot sem tart vissza saját érdekeinek megvalósításától.
LAUSANNE-I BÉKE
Az 1920-as Sévres-i békeszerződés Törökország számára elfogadhatatlannak minősült, a békefeltételek teljesíthetetlensége miatt. A békeszerződés az azt követő török függetlenségi háború egyik oka is volt. A kemalista Törökország maga mellett tudhatta Szovjet-Oroszország támogatását is, illetve már a Görögországot támogató Anglia sem látta értelmét a háború folytatására. A békeszerződés revíziójára Lausanne-ban került sor 1922-ben, ahol hosszas tanácskozás után csak 1923-ban sikerült megegyezésre jutni. A szerződés értelmében Törökország visszakapta az egykori oszmán birodalom török területeit.
SPLENDID ISOLATION
Izolacionizmus, az „elszigetelődés politikája”, olyan politikai irányzat, amely arra törekszik, hogy az adott országot az azon kívüli eseményektől távol tartsa. A párizsi békekonferencia után csökkent az Amerikai Egyesült Államok világpolitikai aktivitása. A Szenátus elutasította Wilson európai kötelezettségvállalásait, és megtagadta az általa kötött szerződések ratifikációját (mint pl. a Népszövetség Egységokmánya). Az elszigeteléshez való visszatérést az elnökválasztások is igazolták, hiszen a republikánus jelöltet juttatták a választók kormányra.
NÉPSZÖVETSÉG
Eredeti nevén Nemzetek Szövetsége, amelynek alapító okiratát 1919. június 28-án írták alá Versailles-ben. Székhelye Genf (nem véletlen, hogy semleges ország adja aszékhelyét). Az ENSZ elődje. Legfőbb célja:
- egy esetleges újabb nagy háború elkerülése
- és a béke fenntartása
- valamint az átmenetileg megszállt területek ellenőrzése.
Mivel korlátozott jogkörrel rendelkezett, így tagjai bármely rendelkezést szankció nélkül megszeghettek. Főbb szervei a Közgyűlés, a Tanács és a Nemzetközi Bíróság. A Népszövetség ugyan nem tudta megállítani egy új háború bekövetkeztét, főleg a szankciók hiánya, és az USA kimaradása miatt, ám jelentősége a később, ennek nyomán létrejött ENSZ miatt nagy.
HÁBORÚS JÓVÁTÉTEL
A háborúban vesztes félre a győztesek által kirótt fizetési kötelezettség.
MANDÁTUMTERÜLET
Az első világháború után az egykori német gyarmatok, és a Török Birodalom arab lakta területei a Népszövetség igazgatása alá kerültek. A népszövetségi megbízatás az angolok és franciák számára csupán a gyarmati terjeszkedés egyik burkolt formájának bizonyult. Törökország arab lakta területeiből – az egykori brit-francia titkos egyezmény nyomán – Szíriát és Libanont Franciaország kapta, míg Palesztina, Irak és Jordánia a brit birodalom részévé vált. Afrikában Német Délnyugat-Afrika (Namíbia) a Dél-afrikai Unió mandátuma lett, vagyis szintén brit birtok. Tanganyikát felosztották a szomszédos belga, portugál és brit gyarmatok között, de a legnagyobb darabot itt is a Brit Birodalom kapta. Ugyancsak britek és a franciák osztoztak Kamerun és Togo fölött. A csendes óceáni német területek pedig Japán kezébe kerültek.
REMILITARIZÁLÁS
Egy állam haderejének a tiltó rendelkezések ellenére történő újrafelfegyverzése. Nagyarányú remilitarizálás ment végbe pl. Németországban a nemzetiszocializmus hatalomra kerülését (1933) követően például a korábban demilitarizált Rajna-vidéken.
MÜNCHENI EGYEZMÉNY
1938 szeptember 29-án tartott müncheni konferencián Németország (Hitler), Oroszország (Mussolini), Nagy-Britannia (Chamberlain) és Franciaország (Daladier) vett részt. Németország a csehszlovákiai német kisebbség védelmét kérte (szudétanémetek), azzal is érvelve, hogy Csehország a Német Birodalom része volt a történelem során, mint autonóm terület. A franciák először tiltakoztak, de az olaszok meggyőzték, hogy Németország nem egy agresszív hatalom, így a németek bevonulnak a Szudéta-vidékre. Az egyezménnyel felbontották Csehszlovákiát, a cseh területek Németországhoz, a szlovák területek pedig csak később kerültek rendezésre, az olasz és német felek által.
MOLOTOV-RIPPENTROPP PAKTUM
A szovjet-német szerződést 1939. augusztus 23-án írták alá Moszkvában. A két fél kötelezte magát, hogy:
- tartózkodik az egymás ellen irányuló támadástól
- a másik fél háborúja esetén semleges magatartást tanúsít
- és nem vesz részt szerződő partnere elleni hatalmi csoportosulásban.
A paktum másik titkos része a két hatalom érdekszféra-elhatárolását tartalmazza.
- Finnország, Észtország és Lettország szovjet,
- Litvánia pedig német érdekszférába tartozik.
- Lengyelországot a Narev, a Visztula és a Szan folyók vonala határolja el.
- Emellett Besszarábia ügyében Németország teljes érdektelenségét nyilvánította ki.
Mind Hitler mind a Szovjetunió tisztában volt a szerződés átmeneti jellegével, és hogy előbb utóbb egymás közt is kitör a háború, de Németországnak ez elsőre elég volt, mert így csak az Antant hatalmakkal kell szembeszállnia, ha lerohanja Lengyelországot. Így Hitlernek már nem kell 2 frontos háborúval számolnia.
ÚJ REND ÉS MITTELEUROPA-TERV
Mitteleuropa– németül Közép-Európát jelent. A németek Mitteleuropája egy olyan „közép” Európát jelentett, amelyik a Nagy-Britannia és Oroszország között fekvő térséget foglalta magába – beleértve Németország világháborús katonai ellenségeit, egyes semleges országokat, elfoglalt területeket, és a németek szövetségeseit is.
Az „Új Rend” a náci Németország által uralt és irányított Európai politikai rendet jelentette, amelyben a Német Birodalom magában foglalja Elzász-Lotharingiát, Ausztriát, Csehországot, Lengyelországot, Szlovéniát, Dél-Tirolt, Litvánia egy részét.
LAND-AND-/LEASE EGYEZMÉNYEK
.1940. november: Roosevelt újra fölényes győz a választásokon, „Lendlease” – kölcsönbérleti törvény (1941. márc.): az USA „barátoknak” (elsősorban Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak) kölcsönbe adja a hadieszközöket. A lend-lease törvény megszavazása egy hosszú folyamat eredménye volt, amely végén az amerikaiak feladták hagyományosnak tekinthető elszigetelődési politikájukat.
JALTAI TALÁLKOZÓ
A Jaltai konferencia 1945. február 4. és 11. között zajlott a 3 nagy szövetséges: az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió részvételével. A szövetségesek döntenek a szovjetek Japán elleni bevetéséről, valamint meghatározzák a háború utáni közös politikájukat. Fő témái:
- Lengyelország visszaállítása
- Szövetséges Ellenőrző Bizottság övezeteinek kialakítása
- külön békeszerződés kötése Németországgal a háború után
Nagyhatalmak közös nyilatkozatot adtak ki a demokratikus alapokon nyugvó rend helyreállítására Európában, emellett fontosnak tartották a háborús károk mihamarabbi helyreállítását. Megegyeztek, hogy a háborús főbűnösöket közös bíróság elé állítják, meghatározzák az ENSZ alapvető működési elveit.
EMBERISÉG ELLENI BŰNTETT
Az ENSZ deklarációjában kimondja, hogy a civilek ellen elkövetett sérelmeket büntetni lehet (ilyenek például a koncentrációs- és munkatáborokban elkövetett szervezett emberirtás, vagy a genocídium bármilyen egyéb fajtája). A deklarációt a nürnbergi törvényszék is megerősíti: deklarációjában kimondja, hogy léteznek olyan jogok, amik nem ember által alkotottak.
A győztes nagyhatalmak együttműködésének eredménye volt a háborús bűnösök felelősségre vonása. Nemzetközi katonai törvényszék elé állították a német és japán főbűnösöket. Az 1945-46-ban lefolytatott nürnbergi perben 12 náci vezetőt ítéltek halálra a béke és az emberiség elleni, valamint háborús bűncselekményekért. A kivégzettek között volt Ribbentrop külügyminiszter is.
FULTONI BESZÉD
.1946. március 5-én mondta el Winston Churchill brit politikus híres fultoni beszédét, melyben kijelentette, hogy „vasfüggöny ereszkedik le Európára.” Az általa használt kifejezés később a hidegháborús korszak szimbóluma lett, melynek kezdetét sokan éppen Churchill szónoklatában vélik felfedezni.
Híres beszédében Churchill egyrészt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között fennálló érdekközösséget, a két nagyhatalom egymásra utaltságát emelte ki, másrészt pedig kíméletlenül ostorozta a Szovjetunió expanzív külpolitikáját, és arra figyelmeztetett, hogy az angolszászok erélyes fellépése nélkül Európa kommunista uralom alá kerülhet. Az egykori miniszterelnök kijelentette, hogy a „Balti-tengertől az Adriai-tengerig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre”, az „ötödik hadoszlop”, az államhatalom megdöntésén munkálkodó kommunista pártok aktivitása folytán pedig Európa demokratikus felét is komoly veszély fenyegeti.
TRUMAN-DOKTRÍNA
.1947. március 12-én, a washingtoni Kongresszushoz intézett beszédében fogalmazta meg Harry S. Truman amerikai elnök a később róla elnevezett doktrínát, mely szerint az Egyesült Államoknak kötelessége közbeavatkozni azokban az államokban, ahol a kommunizmus teret hódít. Sokan úgy értékelik Truman 1947. március 12-i beszédét, mint a hidegháború nyitányát, az amerikai fél “hadüzenetét”, hiszen az elnök által megfogalmazott doktrína nyomán a szuperhatalmak nyíltan szembefordultak egymással.
Az USA nem tűri el a II. világháború után kialakult status quo erőszakos megváltoztatását, és gazdasági, ill., katonai segítségnyújtással beavatkozik azon országokban, ahol a kommunizmus térnyerése fenyeget. 1989-ig meghatározó volt az amerikai külpolitikában.
KÉT TÁBOR ELMÉLET (ZSDANOV-DOKTRÍNA)
Zsdanov 1947. szeptember 30-án, a szovjet küldöttség tagjaként, egy Lengyelországban megtartott kommunista értekezleten hirdette meg a „két tábor” elméletet. A doktrína szerint a világ két részből áll: az imperialista, demokráciaellenes csoportosulásból, amelyet az Amerikai Egyesült Államok irányít és a Szovjetunió vezette szocialista táborból. A kultúrpolitikai doktrína alkalmazását a kommunista blokk más országaiban is kötelezővé teszi (ezt vitte tovább pl. a kínai kulturális forradalom).
Ő szervezte meg 1947-ben a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját (Kominform). A szervezet alakuló ülésén tartott beszédét, amelyben megadta a jelt a kommunista hatalomátvétel felgyorsítására a megszállt közép-európai országokban, sokan a hidegháborús korszak szovjet bejelentésének tekintik.
BREZSNYEV-DOKTRÍNA
A Brezsnyev-doktrína az 1968-as “prágai tavasz” kapcsán kifejlesztett szovjet doktrína, mely szerint, ha egy ország eléri a szocializmus fejlődési szakaszát, akkor nem lehet engedni, hogy “alacsonyabb” szocio-politikai helyzetbe “fejlődjön vissza”. A doktrína a Szovjetunió egyik külpolitikai alapelve, illetve geopolitikai elmélete volt, mely a szovjet szövetségi rendszer egyben tartása érdekében a szocialista országok szuverenitásának határait jelölte ki.
A szovjet vezetés fenntartotta magának az intervenció jogát, ha úgy ítélte meg, hogy a szocialista berendezkedés veszélybe kerül az érdekszférájához tartotó országok bármelyikében.
EL NEM KÖTELEZETT ORSZÁGOK
Nemzetközi szervezet, lényege, hogy sem a keleti, sem a nyugati tömbhöz nem akarták magukat elkötelezni, külön politikát akartak folytatni ezen országok. Legszűkebb értelemben arra utal, hogy egy állam nem kötelezi el magát katonailag és diplomáciailag egy másik állam vagy államszövetség támogatása mellett. A fogalom igen közel áll a semlegességhez, de nem ugyanaz! A semlegesség esetében ezt a pozíciót a többi állam is elismeri, az el nem kötelezett „csak” maga választotta ezt az orientációt, és nincs garancia, hogy ezt a többi állam elismeri. A fogalom azt nem zárja ki, hogy egy ország egy adott ügyben valamelyik szövetségi rendszert diplomáciai támogatásban részesítsen, azt viszont igen, hogy minden kérdésben automatikusan az egyik blokk mellé álljon.
A mozgalom eszmei alapjait 1955 áprilisában, az indonéziai Bandungban rendezett konferencián 29 ázsiai és afrikai ország államfői rögzítették (békés együttműködés, az emberi jogok biztosítása, be nem avatkozás, a kis és nagy nemzetek egyenlősége). Az alapító találkozót 1961. szeptember 1-6. között Belgrádban 25 ország képviselőinek részvételével tartották meg. A résztvevők kimondták, hogy a tagországok nem lehetnek szövetségi rendszerek vagy védelmi paktumok részesei, így akarva kivonni magukat a “kétpólusú világban” kialakult hidegháborúból. A mozgalom céljait az 1979-es Havannai Nyilatkozat foglalta össze, amely biztosítani kívánta a nemzeti függetlenséget, szuverenitást, területi integritást a “középutas országok” számára, szembe helyezkedve a neokolonializmussal, a rasszizmussal és az agresszió minden formájával.
VARSÓI SZERZŐDÉS
A Varsói Szerződés a közép- és kelet-európai kommunista országok védelmi katonai-politikai szervezete volt. Varsóban, Lengyelországban alapították meg 1955. május 14-én a Szovjetunió javaslatára, válaszként az NSZK NATO tagságára. A szerződés megkötésével a Szovjetuniónak lehetősége nyílik akadálytalanul, legitim módon érvényesíteni érdekeit a blokkján belül, valamint ezáltal teremti meg a katonái állomásoztatásának lehetőségét.
HIDEGHÁBORÚ
A nemzetközi kapcsolatokban a második világháború (1945) és 1990 (1989) közé eső periódus, amelyet USA és Szovjetunió közti ideológiai, gazdasági, politikai különbségek jellemeznek. Egymás ellenségnek tekintése, folyamatos, bár változó intenzitású feszültség, anélkül azonban, hogy bármelyik fél katonailag is fellépne a másikkal szemben. A két szuperhatalom rivalizálása, szembenállása, fegyverkezési versenye jellemzi, ám ez sohasem közvetlenül a két hatalom között zajlott, hanem közvetett módon a harmadik világban fellépő helyi konfliktusokon keresztül (proxyháborúk), melyekben az egyik szuperhatalom az egyik, míg a másik a másik felet támogatta
Nem a szó szoros értelmében vett háború, amit fegyverekkel vívnak meg, a hidegháborút inkább “csak” az atombombával való fenyegetéssel, fegyverkezési- és űrversennyel jellemezhetjük.
A hidegháború fogalma Walter Lippmanntól származik, továbbá ő mondta, hogy ez nem más, mint két vak dinoszaurusz viaskodása egy gödörben.
KUBAI VÁLSÁG
.1962. október 14-én robbant ki a kubai rakétaválság, miután amerikai kémrepülőgépek felvételei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió nukleáris töltetek befogadására alkalmas rakétákat telepített a karib-tengeri szigetre. A váratlan offenzív lépés komoly konfliktust eredményezett a két nagyhatalom között, Kennedy amerikai elnök és Hruscsov pártfőtitkár azonban végül tárgyalásos úton rendezték a vitát, ezzel pedig megelőzték egy nukleáris világháború kirobbanását. A hidegháború egyik legforróbb pillanatának nevezett rakétaválság egyetlen pozitív hatása a „forró drót” kialakítása volt, melynek segítségével a két szuperhatalom vezetői azonnal közvetlen kapcsolatot tudtak kialakítani egymással.
ENYHÜLÉS ÉS LESZERELÉS
A kubai válságtól kibontakozó folyamat (détente) az USA és a SZU között. 1968-től indult az enyhülés időszaka a két szuperhatalom viszonyában. Az 1960-as évek végére beállt globális katonai egyensúly, alapot adott a megegyezésre. Az 1968-ban megszületett atomsorompó-szerződésben a nagyhatalmak vállalták, hogy nem adnak tovább atomfegyvert, illetve olyan technikát, mely lehetővé teszi ennek előállítását.
Mindketten folytatták a fegyverkezési versenyt, de felismerték, hogy a békés együttélésnek is van előnye. Megnyilvánulása: Helsinki konferencia (1973-75): amelyen a nyugati országok a kommunista blokk diktatórikus rendszereit felszólították az emberi jogok tiszteletben tartására. Emellett megállapodott a két szuperhatalom az interkontinentális rakéták számának korlátozásáról (SALT1,2). Ide illeszkedett Brandt nyugatnémet kancellár új Ostpolitik-ja is, azaz keleti politikája, ami nyitott az NDK és a többi szocialista ország irányába.
PINGPONG-DIPLOMÁCIA
Az 1949-ben kikiáltott Kínai Népköztársaságnak majd két évtizedig semmilyen kapcsolata nem volt az Egyesült Államokkal. A két ország a koreai háborúban hadviselő félként állt szemben, a vietnami háború idején Kína Vietnamot támogatta.
1971-ben az ún. “pingpong-diplomácia” készíti elő a kapcsolatok felvételét, amelynek keretein belül kilenc amerikai játékos, négy tisztviselő, két hozzátartozójával együtt átlépte a kínai határt; az amerikai delegáció a rá következő héten bemutató mérkőzések egész sorát játszotta. A ping-pong diplomácia az első lépésnek bizonyult az USA és Kína közti kapcsolatok megújításához.
