EGYETEMES POLITIKATÖRTÉNET Flashcards
(61 cards)
Hosszú 19. század
A hosszú 19. századot, azért emlegetik ezen a néven, mert nem egy klasszikus évszázadnyi időt foglal magába, hanem egy annál nagyobb, történésekben gazdag és hatásában óriási időszakot. Az 1789-től 1914-ig tartó időszak olyan egyedülálló egységet alkot, amely nagy hatással volt Európa történelmére, gazdasági társadalmi és politikai szempontból hatalmas változások következtek be. Elmondhatjuk, hogy ez idő tájt az európai politika egy önálló egységes rendszert alkotott. Ebben az időszakban ún. kettős forradalom ment végbe: politikai (francia forradalom) és gazdasági (ipari forradalom). „Európa nagy százada”, fölénye megkérdőjelezhetetlen. Jellemzi a szabadságközpontú felfogás, a klasszikus liberalizmus, az egyén szabadsága és jogai, a pozitív jövőkép, a fejlődés-elv. Ebben az időszakban a háborúk nem érintették a civil szférát.
Rövid 20. század
A rövid huszadik századnak az 1914 és 1989 közti időszakot nevezzük. A pusztító, totális háborúk kora, a háborúk, katonai konfliktusok százada, nevezhetjük úgy, mint a béke arcon csapása. Jellemzi az agresszív tömegnacionalizmus, a totális diktatúrák és a negatív jövőkép. A fejlődésben törés következett be, a háborúk pedig lényegesen (teljes mértékben) érintették a civil szférát. A fő szerepet a nemzethez kapcsolódó törekvések játszották.
Orosz-japán háború
Japán és Oroszország már a 19. század végén ellentétbe került egymással, ugyanis a Meidzsi-restaurációt (1868) követően modernizálódó Japán – a korábbi századok példáján – Korea és Kína irányában kívánt terjeszkedni. 1904. február 9-én tört ki az orosz-japán háború, a fő csaták Port Arthur kikötő-erődítményénél, a Liaotung-félszigeten és a Port Arthurtól Harbin városáig húzódó vasútvonal mentén zajlottak. A háborút általában a japánok katonai felsőbbsége jellemezte és az ő győzelmükkel zárult. 1905. szeptember 5-én, a portsmouthi békével véget ért a háború. A másfél évig tartó küzdelemben a feltörekvő távol-keleti nagyhatalom megalázó vereséget mért II. Miklós cár (1894-1917) birodalmára, és megszerezte Oroszország pozícióit a kínai partvidéken.
Bosznia-Hercegovina annexiója
1878 óta ideiglenes megszállás (okkupáció), amit az OMM állandóvá, törvényessé akart tenni. Formailag az Oszmán Birodalomhoz tartozott, de az ifjútörök forr. után az OMM be akarta biztosítani a helyzetét Boszniában. Megegyezett az oroszokkal, hogy támogatják ebben őket, cserébe a Monarchia is támogatja az oroszok fekete- és földközi-tengeri kijáratok megszerzésében. Az annexió (1908) után Szerbia hevesen tiltakozott, ő is szerette volna a területeket, de Németország a Monarchia oldalára áll, Oroszország pedig visszafogta a szerbeket.
Gorlicei áttörés
.1915. máj. 2-4., keleti front. A német és osztrák-magyar csapatok ellentámadása az oroszok ellen. Mindkét fél hatalmas veszteségeket szenvedett, de a német hadsereg elérte célját, az oroszok hátrébb vitték a frontvonalat, ezzel elhárult a veszély, hogy az oroszok betörnek az Alföldre. Bulgária csatlakozott a Központi Hatalmak oldalára, azonban az olaszok az Antant mellé álltak.
Verduni vérszivattyú
.1916. febr.-dec. nyugati front, német támadás a franciák ellen. Az első világháború nyugati frontjának egyik leghosszabb és legvéresebb ütközete. Verdunnél mindkét fél addig elképzelhetetlen veszteségeket szenvedett. Falkenhayn Verdunt akarja támadni, mert tudja, hogy azt a franciák a végsőkig fogják védeni (nemzeti szimbólum). A franciáknak hagynak egy folyosót, amit tűz alatt tartanak, és majd a franciák egyre több csapatot tolnak be, ami hatalmas veszteséget generál. Joffre ezt felismerte, a német veszteségek is nőttek, mert a verduni szakaszt a német trónörökös vezette és egyre több csapatot küldött a folyosóra. (az 1914 óta beállt álló háború megtörése volt a cél)
Bruszilov-offenzíva
1916, keleti front. Jelentős német veszteségek, de sikerült megállítani az oroszokat. Bruszilov marsall összevonta az erőket, a németek jöttek nyugatról, ez patthelyzetet eredményezett. A Bruszilov offenzíva a világháború legnagyobb hadművelete volt, a frontvonal 40-50 pontján indított támadást (“gőzhenger”), valódi sikerek nélkül. OMM válságát okozta + orosz részről milliós emberveszteség közrejátszhatott abban, hogy Oroszország kilépett a háborúból, és a ’17-es februári forradalom kirobbanásában is.
Wilson 14 pontja
.1918. január 8-i kongresszusi beszédében ismertette Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök híres 14 pontját, melyekről úgy vélte, hozzájárulhatnak majd az első világháború mielőbbi befejezéséhez, illetőleg egy igazságos és tartós béke megkötéséhez.
Célja: az I. világháború mielőbbi befejezése, és egy igazságos és tartós béke megkötése, az eljövendő háborúk lehetőségének kizárása Európa újjáépítésének érdekében.
Első öt pont: javaslatot tett a titkos diplomácia megszűntetésére, a békeszerződések nyilvános megkötésére, tengerhajózási és kereskedelmi korlátozások eltörlésére, általános leszerelésre, a gyarmati viták pártatlan rendezésére
Következő 8 pont: konkrét javaslatok, Belgium és Lengyelország szuverenitásának helyreállítása, Elzász-Lotharingia Franciaországhoz csatolása, a megszállt balkáni és orosz területek kiürítése ill. az ottani népek önrendelkezési jogának biztosítása.
10. pont: Ausztria és Magyarország népeivel foglalkozott, megadta az érintett nemzetek számára az autonóm fejlődés legszabadabb lehetőségét
1. A titkos diplomácia megszüntetése
2. A tengeri hajózás szabadsága
3. A nemzetközi kereskedelem egyenlősége, a gazdasági korlátozások megszüntetése
4. A fegyverkezés csökkentése
5. A gyarmati igények pártatlan rendezése
6. A központi hatalmak által megszállt orosz területek kiürítése
7. Belgium szuverenitásának helyreállítása
8. A megszállt francia területek kiürítése, Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolása
9. Az olasz határoknak a nemzeti elv alapján való kiigazítása
10. Az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek autonóm fejlődése
11. Románia, Szerbia és Montenegró kiürítése, Szerbiának tengeri kijárat juttatása, a balkáni államok határainak a nemzeti választóvonalak szerinti átrendezése
12. Az Oszmán Birodalom alatt élő népek autonóm fejlődésének biztosítása és a Dardanellák megnyitása
13. Független, tengeri kijárattal bíró lengyel állam létrehozása
14. A nemzetek általános összefogása a politikai függetlenség és területi sérthetetlenség biztosítására
Párizs környéki békék
Az 1919-es Párizs környéki békeszerződések alakították ki az első világháborút lezáró kényszer-békerendet, amely jogilag rögzítette az antant győzelmét a központi hatalmak felett, és amellyel létrejött a háborút követő új világrend, amely azonban nem bizonyult tartósnak, és kevesebb, mint 20 év alatt összeomlott. A szerződéseken a négy nagy politikus akarata érvényesült (Georges Clemenceau francia, David Lloyd George brit, Vittorio Orlando olasz miniszterelnökök és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök). Az ötödik győztes nagyhatalmat, Japánt nem érdekelték az európai ügyek.
A világháború után kialakult a tömegnacionalizmus, szinte minden családban volt háborús halott, a közvélemény németellenes, már csak emiatt is lehetetlen lett volna igazságos békét kötni. A megoldást a nemzetállamokban látták, pedig a mozaikszerű etnikai határok miatt ez lehetetlen volt. Az OMM megszűnik 1918-ban, s a kis államok, amik a helyén létrejönnek, képtelenek ellensúlyozni a német vagy orosz erőt. Az antant részéről az OMM feldarabolása öngól volt, hisz az új kis államokban erős volt az individualitás, nacionalizmus, önfenntartás eszméje, hiába akartak a franciák pl. vámuniót.
- .1919. június 28.Versailles: Németország
- .1919. szeptember 10. Saint-Germain-en-Laye: Ausztria
- .1919. november 27. Neully: Bulgária
- .1920. június 4. Trianon: Magyarország
- .1920. augusztus 10. Sévres: Törökország
- .1923. július 14. Lausanne: Törökország II
Izolacionizmus
Az „elszigetelődés politikája”, olyan politikai irányzat, amely arra törekszik, hogy az adott országot az azon kívüli eseményektől távol tartsa. A párizsi békekonferencia után csökkent az Amerikai Egyesült Államok világpolitikai aktivitása. A Szenátus elutasította Wilson európai kötelezettségvállalásait, és megtagadta az általa kötött szerződések ratifikációját (mint pl. a Népszövetség Egységokmánya). Az elszigeteléshez való visszatérést az elnökválasztások is igazolták, hiszen a republikánus jelöltet juttatták a választók kormányra.
Dawes-terv
Az amerikaiak által 1924-ben javasolt Dawes-terv lényege az volt, hogy az Egyesült Államok hitelt nyújt Németországnak a talpra álláshoz, amiből az jóvátételt fizethet a győztes európai államoknak, amelyek aztán visszaadják tartozásaikat az Egyesült Államoknak.
Nem teljesítés politikája
Hitler és a nácik (~Weimari Köztársaság) politikai pályája, az 1919. júniusi versailles-i békeszerződés pontjainak be nem tartása, nem teljesítése.
Hitler a Mein Kampf-ban fogalmazta meg politikai programját:
- a fegyverkezés megkezdése
- a megszállt területek kiürítése
- a hadisarc fizetésének abbahagyása (ezzel a versailles-i békeszerződésben foglaltaknak mond ellent).
- Európa németjeinek egyesítése Nagy-Németország létrehozásának érdekében
- Ausztriával Anschluss
- Csehország és Lengyelország németek lakta területeinek elfoglalása
- Európa (beleértve a Baltikumot) németjeinek hazatelepítése
Úgy vélte, szövetséget köthet Angliával, mert az angolok a franciáktól jobban félnek, mint amennyire ragaszkodnak a status quo- hoz. Terjeszkedés keletre, a Szovjetunió elfoglalásával a Birodalom kiterjesztése az Urálig. A létrejött 400 milliós Német Birodalom (egy pángermán Európa) szembe szállhatna az Egyesült Államokkal.
Fekete csütörtök
.1929. október 24-én addig nem tapasztalt mértékű árfolyamzuhanás következett be a New York-i tőzsdén: a fekete csütörtökön
csaknem 13 millió részvényt adtak el. A feltartóztathatatlan folyamat október 29-én, a fekete kedden
tetőzött. A hat nap összesített vesztesége 50 milliárd dollárra rúgott.
A betéttulajdonosok a bankok csődjétől tartva, pénzüket tömegesen akarták kivenni, s ennek következtében a bankok fizetésképtelenné váltak, tönkrementek. A gazdasági visszaesés világválsággá terebélyesedett, s megrázta Európát is, amelynek legnagyobb hitelezője az Egyesült Államok volt. A beruházások elmaradása maga után vonta a termelés csökkentését és ez hatalmas munkanélküliséget eredményezett. /mult-kor.hu/
Nagy gazdasági világválság
1929-1933 közötti túltermelési válság. Az I. világháború utáni gazdasági kimerülés, fedezet nélküli pénzkibocsátás inflációt, munkanélküliséget és áruhiányt okozott. A békeszerződések még jobban nehezítették a talpra állást (jóvátétel). Megoldási kísérletek: Anglia letér az aranyalapról, majd utána leértékelték valutájukat, ami szintén kedvező volt (később több más ország is így tett, pl. skandináv országok, Franciaország, Belgium, Svájc). Kötött devizagazdálkodás Közép- és Kelet-Európában. Németország tőkét és piacot nyújt a visegrádi országoknak.
Rajna vidék remilitarizálása
A Rajna-vidéket a versailles-i békerendszer keretében demilitarizálták, és ezt a német külügyminiszter az 1925-ös locarnoi egyezményben el is fogadta. Amikor Hitler bevonult a német hadsereggel 1936-ban, nyíltan megsértette az egyezményt (nem teljesítési politika) Célja az igazságtalan békeszerződés által felállított „karantén” megszüntetése Németország körül.
Tardieu-terv
Kelet-Közép-Európai vámunió, gazdasági integráció, hogy eltorlaszolják a németek előre nyomulását. Sikertelen.
.1932. március 2-án André Tardieu francia kormányfő és külügyminiszter azzal a memorandummal fordult az angol és olasz kormányhoz, hogy siessen az agrárválság sújtotta Duna menti államok (Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, sőt Lengyelország!) megsegítésére. Sajnálatos módon a francia politikus vereséget szenvedett a májusi választásokon, s így a nevéhez csatolt terv lekerült a napirendről.
Furcsa háború
Miután a németek megtámadták Lengyelországot 1939.szept.1-jén, 3 hétig ellenálltak, aztán már az oroszok is támadtak keletről. Ezután az angol és francia hadüzenet megérkezett, de nem támadnak és a németek sem. 1939 októberében hadban állnak egymással, de nem zajlanak konkrét hadműveletek.
Ennek lehetséges okai: a franciák és angolok tudhattak a Molotov-Ribbentrop paktumról, de nem teljes részleteiben, vagy rendkívül óvatosak voltak, a titkosszolgálati információ gyűjtés és a stratégia kidolgozása időbe telhet.
One world
Az USA érdeke a II. világháború után az volt, hogy a háború során megszerezett gazdasági vezető szerepét, fölényét és privilégiumait megtartsa és bővítse. Ezt az 1942-46 között létrehozott USA vezetésű és központú világgazdasági koordináló szervek létrehozásával próbálta érvényesíteni (Bretton-Woods-i egyezmények). Az IMF, GATT, és Világbank létrejöttével a világ kulcsvalutája a dollár lett, átváltását aranyhoz rögzítették. Mivel az USA birtokolta a világ aranykészleteinek ⅘-ét, a világ országai gyakorlatilag nemcsak az aranytartalékok, de a dollártartalékok felhalmozására is törekedtek. Előírták a valuták szabad konvertálhatóságát, protekcionista politikák feladását, nyílt kereskedelmi versenyt. Formálódóban volt egy amerikai gazdasági ideálokat megtestesítő One World, az USA vezetésű multilaterális szabadkereskedelmi rendszer. (az USA a protekcionizmust és az izolációs politikákat tette részben felelőssé a nagy világgazdasági válságért, ezért próbálta ezeket elkerülni)
Hidegháború
A nemzetközi kapcsolatokban a második világháború (1945) és 1990 (1989) közé eső periódus, amelyet USA és Szovjetunió közti ideológiai, gazdasági, politikai különbségek jellemeznek. Egymás ellenségnek tekintése, folyamatos, bár változó intenzitású feszültség, anélkül azonban, hogy bármelyik fél katonailag is fellépne a másikkal szemben. A két szuperhatalom rivalizálása, szembenállása, fegyverkezési versenye jellemzi, ám ez sohasem közvetlenül a két hatalom között zajlott, hanem közvetett módon a harmadik világban fellépő helyi konfliktusokon keresztül (proxyháborúk), melyekben az egyik szuperhatalom az egyik, míg a másik a másik felet támogatta Nem a szó szoros értelmében vett háború, amit fegyverekkel vívnak meg, a hidegháborút inkább “csak” az atombombával való fenyegetéssel, fegyverkezési- és űrversennyel jellemezhetjük.
A hidegháború fogalma Walter Lippmanntól származik, továbbá ő mondta, hogy ez nem más, mint két vak dinoszaurusz viaskodása egy gödörben.
Hosszú távirat
1946 elején George F. Kennan James Forrestal tengerészeti miniszterrel állt levelezésben. Forrestal Kennan egyik fő támogatójának számított a kormányban, és sokat adott a diplomata szavára azzal kapcsolatban, amit Churchill annak idején az „orosz enigmának” nevezett. Az egyik ilyen Forrestal-levélre született válasz rövid időn belül világhírnévre tett szert. Ebben a „hosszú táviratban” fogalmazta meg Kennan a Szovjetunióról való elképzeléseit és a Moszkávával szembeni legjobbnak ítélt politikát, a feltartóztatás politikáját. Később - amikor Hamilton Fish Armstrong főszerkesztő felkérte - beleegyezett, hogy ezen gondolatait a Foreign Affairs számára leírja.
A „hosszú távirat” amellett érvelt, hogy a Szovjetunió valójában a régi cári expanzionizmus felelevenítője, ami az oroszok tradicionális külvilágtól való félelmén, gyanakvásán és a tényekhez való hitetlen hozzáállásán alapul. Kennan fő célja az volt, hogy két elterjedt nézetet cáfoljon meg.Az egyik szerint az USA legstabilabb szövetségese Sztálin, míg másik szerint a szovjetek megbízhatatlanok, veszélyesek, és a kapitalista világ aláaknázásán munkálkodnak. Kennan szerint a szovjet rendszer nem lehetett stabil szövetségese egy nyugati demokráciának, hiszen attól teljesen különbözően működött.
Truman doktrína (containment)
.1947. március 12-én, a washingtoni Kongresszushoz intézett beszédében fogalmazta meg Harry S. Truman amerikai elnök a később róla elnevezett doktrínát, mely szerint az Egyesült Államoknak kötelessége közbeavatkozni azokban az államokban, ahol a kommunizmus teret hódít. Sokan úgy értékelik Truman 1947. március 12-i beszédét, mint a hidegháború nyitányát, az amerikai fél “hadüzenetét”, hiszen az elnök által megfogalmazott doktrína nyomán a szuperhatalmak nyíltan szembe fordultak egymással.
Az USA nem tűri el a II. világháború után kialakult status quo erőszakos megváltoztatását, és gazdasági, ill., katonai segítségnyújtással beavatkozik azon országokban, ahol a kommunizmus térnyerése fenyeget. 1989-ig meghatározó volt az amerikai külpolitikában.
Marshall-terv
1947, az amerikai külügyminiszterről elnevezett gazdasági program, mellyel Európát kívánták helyre állítani a II. világháború után. A romokban heverő európai országokban a szegénységet, éhínséget akarták megállítani, s ezzel a szélsőségek, a kommunisták térnyerését is. Céljai: fokozni Európa gazdasági teljesítőképességét, és gátat vetni a sztálinizmusnak. Mivel a Marshall-terv nagyban visszaszorította a kommunista pártok népszerűségét, a szovjet blokk országai szovjet nyomásra nem tartottak igényt a pénzre. 4 év alatt megvalósult, nagy siker volt.
Kominform
Kommunista és Munkáspárti tájékoztató iroda. Moszkvából irányított nemzetközi kommunista szervezet, a Komintern helyett alakult meg 1947-ben (kötelező álláspont mindenkinek). Zsdanov, szovjet párthivatalnok szervezte meg, a szervezet alakuló ülésén beszédet tartott, amelyben megadta a jelt a kommunista hatalomátvétel felgyorsítására a megszállt közép-európai országokban, sokan a hidegháborús korszak szovjet bejelentésének tekintik.
Brüsszeli szerződés
A NATO megszületésének első kezdeményei, katonai összefogás. Nyugat-Európa úgy gondolja, hogy szüksége van az USA segítségére.
Az 1948-as brüsszeli szerződést az Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg közötti megállapodás gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről, valamint kollektív önvédelemről. A szerződést 50 évre kötötték, és alapjául szolgált az Észak-atlanti Szerződéses Szervezetnek (NATO), valamint a Nyugat-európai Uniónak (WEU). A szerződést Truman elnök is támogatta.