Ógörög Flashcards
(101 cards)
Mi az irónia?
(görög: tettetés)
Szónoklattani, stílusbeli és esztétikai fogalom. Meghatározó jellemzője a kettősség. Olyan ellentmondás, amelyben valami igaznak látszik, de hamisnak bizonyul. Az ironikus kifejezés olyasmit állít, aminek a mű, a helyzet vagy a beszélő és a hallgató közös tudása ellentmond, így valójában tagadássá minősíti át.
Mi az esztétika?
A művészettel, a széppel való foglalatoskodást jelenti. Magába foglalja az alkotás és a befogadás kérdését, valamint a műalkotás létrejöttének feltételeit és hatásának módjait. A szépről való gondolkodás a görög kezdetektől jelen van a jóról és az igazról való elmélkedés mellett.
Mi a kultuszkönyv?
Egyes olvasói csoportok körében népszerű könyv, köré kultusz épül.
Mi a beszédhelyzet?
A megszólító és a megszólított közötti kommunikációs viszony, melyet nyelvi eszközök létesítenek a versben. Olyan fiktív, megalkotott körülményeknek az összessége, amelyek meghatározzák, illetve alakítják a versbeszélő(k) helyzetét, a lírai szöveg kommunikációs tényezőit.
Mi a vershelyzet?
A szövegből kiolvasható (vagy elképzelhető) megalkotott szituáció, jelenetkeretnek is nevezik. Olyan eseményre, körülmémyre utal, amely ,,létrehozza” a verset. Versehelyzetnek tekintjük a vers szövegében a vers megszületésével kapcsolatos fiktív vagy valós tér- és időmozzanatokra való utalást, valamint díszletezést.
Mi a nyelvi megalkotottság?
Az irodalmi alkotás meghatározó sajátossága. Ez egyrészt azt jelenti, hogy anyaga a nyelv. Másrészt azt, hogy a mű megformáltsága alkotói tevékenység eredménye.
Mi a szövegköztiség?
Az irodalom természetes létezési módja. A szövegvilágok különféle kapcsolatokat létesíthetnek egymással. Párbeszédet folytathatnak korábban keletkezett művekkel, felidézhetik, értelmezhetik egymást.
Mi az időbeliség?
Az irdodalom meghatározó jellemzője. Az alkotóban meglévő elképzelés mások számára a megírással válik hozzáférhetővé. A megírás különböző korokban, változó irodalmi hagyományok közegében történik. A műalkotásokat különböző korok ,ásként olvassák, másként értelmezik.
Mi a három műnem?
Líra, epika, dráma.
Honnan ered a líra elnevezése?
A görög “líra” szóból, mely egy pengetős hangszer neve.
Honnan ered az epika elnevezése?
A görög “epikosz” szóból, amely “elbeszélőt” jelent.
Honnan ered a dráma elnevezése?
A görög “drán” szóból, melynek jelentése: “cselekedni”.
Milyen a szöveg jellemző szerveződése a líra műnemben?
Többnyire magánbeszéd (monológ) típusú szöveg, csak korlátozottan, jelzésszerűen tartalmazhat epikus vagy drámai elemeket.
Milyen a szöveg jellemző szerveződése az epika műnemben?
Elbeszéléssel (narráció) szerveződő történet, monologikus szöveg. Az alako megnyilatkozásai idézetek. Megformált elbeszélője van (narrátor).
Milyen a szöveg jellemző szerveződése a dráma műnemben?
Párbeszédben szerveződő, dialógusból kibomló történet. Szerzői utasításokat tartalmazhat.
Milyen a líra magatartás- és szemléletformája?
Érzelmi-hangulati-gondolati tartalmában a személyesség gyakori, de nem kizárólagos. A személyesség kivetülhet szerepekbe (szereplíra), és tárgyakba (tárgyas líra).
Milyen az epika magatartás- és szemléletformája?
Hagyományosan történetet beszél el. Tere, ideje, szereplői, viszonyrendszere van. A cselekmény több szálon is futhat.
Milyen a dráma magatartás- és szemléletformája?
A szereplők által kölcsönösen létesített viszony. A drámai párbeszéd elve létesíti.
Milyen a líra időisége?
Jelen idejű beszéd, de felidézhet múltat és elképzelhet jövőt is.
Milyen az epika időisége?
A múltban történt, többynire már lezárult eseménysort mutat be.
Milyen a dráma időisége?
Mozgásban lévő (dinamikus), a jelenben változó viszony.
Milyen a líra kifejezésmódja?
Többnyire kötött beszéd (ritmus, rím, szótagszám). A szöveg kisebb elemeire (hang, szótag) is érvénys, szigorú megszerkesztettség jellemzi. Jellemzője még a nyelvi sűrítettség: képhasználat, elrendezés.
Milyen az epika kifejezésmódja?
Ok-okozati viszonyok mentén előrehaladó eseménysor jellemzi, de szövegvilága lehet jelképes is.
Milyen a dráma kifejezésmódja?
Többnyire előadásra, megjelenítésre szánt mű. A színházban előadott dráma nem nyelvi jelekkel is él (mozgás, jelmez, díszlet, fény stb.)