3. év vége - Spirituális krízis / "Ki mihez ért"-táblázat / Esetelemzés Flashcards
(18 cards)
Mik a normalitás kritériumai klinikai (nyugati) szemmel?
- önfenntartásra képes
- egészséges emberi kapcsolatai vannak
- munkaképes
- örömre képes
- folyamatos az identitásérzése
- megtartott a realitáskontrollja
Mi az a spirituális krízis?
Spirituális krízis: különféle érzelmi, érzékelési és pszichoszomatikus jelekben megmutatkozó nem hétköznapi tudatállapotok átélése, ami nem elmebetegség, hanem belső fejődési válság.
„Szokatlan, gyakran elmebetegségnek tűnő, tudatállapotváltozással járó belső fejlődési válság, amelynél kizárható a fizikai betegség és a valódi elmebaj.” (Stanislav Grof)
Jelenségek: Kígyó (kundalini) energia ébredése - Sámánutazás - Pszichológiai megújulás a központi archetípus aktiválása által - Pszichikus megnyílás - Karmikus emlékek felbukkanása - Megszállottság.
Melyek a spirituális krízis jellemzői?
- orvosi kritériumok
- pszichológiai kritériumok
Jellemzői:
> orvosi kritériumok: nincs szervi baj a hátterében, nehézségek lehetnek az intellektus és memória terén, de tiszta a tudat, jó orientáció és koordináció jellemző, ezek nem sérültek komolyabban. A személy képes kommunikálni és együttműködni (ezt nehezíti, hogy elmerül a belső folyamataiban).
> pszichológiai kritériumok: nincs komolyabb pszichiátriai előtörténet, az epizód előtt jól működő személyiség és interperszonális kapcsolatok. Személyes élettörténetből emlékek bukkannak fel, megjelenik a halál és újjászületés témája, ill. transzperszonális élmények. Van fejlődés, a személy gyakran felismeri, hogy a folyamat gyógyító és spirituális természetű, valós szinkronicitás-élmények. Folyamatosan képes kapcsolódni és együttműködni az élmények alatt is. Felismeri, hogy a folyamat a pszichéjében zajlik, megfelelően el tudja különíteni a külső és belső világot, konténereli a folyamatot, internalizáltan megtartja. Van elég bizalma, hogy segítséget fogadjon el és kooperáljon.
- az élmény alatti átmeneti kognitív szétesettség visszarendeződik normális működéssé, kettős realitástudat van. Az élmény tartalma kevésbé fontos, mint a személyiség, az, hogy ki mondja!
Hogyan történik a spirituális krízis kezelése?
Kezelése – pszichoterápiával, olyan emberrel, aki ismeri a spirituális krízis terápiás módszereit. Akik a humanisztikus és transzperszonális pszichológia módszereivel, vagy a különböző spirituális tradíciók által kifejlesztett változatos feltáró technikák segítségével facilitálják a folyamatot. Ezek közül különösen hasznosnak tűnik a Gestalt terápia, a pszichoszintézis, a jungi aktív imagináció, a mandalarajzolás, az egyes neoreichiánus irányzatok, a fókuszált testgyakorlatok, a zene és a mozgásos önkifejezés.
Fontos a jó bizalmi kapcsolat kialakítása a klienssel! Alapvető fontosságú, hogy a kliens felismerje a szokatlan élmények intrapszichikus természetét, és hogy internalizáltnak tartsa meg azokat. Érezze a folyamattal kapcsolatos negatív értékítéletek nélküli elfogadást és támogatást. Nem mi segítünk, a folyamat viszi önmagát, mi csak kísérjük, teret tartunk a folyamatnak vagy facilitálunk, ez az ő saját fejlődési útja, nincs két ugyanolyan!
Kezelése:
- “konténer”-funkció a terap. részéről – érzelmi megtartás
- átkeretezés, magyarázat, edukáció
- nyugalom, csend vegye körül
- együttérzés + bölcsesség
- segíteni “leföldelni”, középpontba kerülni, katartikusan kifejezni, ami benne van
- minimalizálni a pszichiátriai szereket
- munkacsoport vegye körül: orvos, pszichiáter, terapeuta.
Mihez értenek és mihez nem értenek az alábbi szakemberek?
- neurológus
- klinikai szakpszichológus
- pszichoterapeuta
- pszichológus
- pszichiáter
NEUROLÓGUS
Mihez ért: idegrendszeri problémákat kezel, organikus okok feltárása és kezelése (pl. SM, Parkinson-kór, Alzheimer kór, emlékezetkiesések, tikkelések stb.)
Mihez nem ért: pszichoterápiát nem tarthat, lelki munkát nem végez és gyógyszert sem írhat fel (kivéve neurológiás célra).
KLINIKAI SZAKPSZICHOLÓGUS
Mihez ért: lelki problémák diagnosztizálása, teszteket vehet fel a beteggel, elméleti pszichoterápiás munkát végezhet
Mihez nem ért: gyógyszert nem írhat fel (továbbképezheti magát pszichoterapeutává)
PSZICHOTERAPEUTA
Mihez ért: lelki problémákat kezel pszichoterápiával és módosult tudatállapotos terápiás munkával (lelki beszélgetés és terápiás gyógyítás, módszerspecifikus terápiás technikák)
Mihez nem ért: gyógyszert nem írhat fel
PSZICHOLÓGUS
Mihez ért: elméleti pszichológia, kutatásmódszertan, viselkedéselemzés, tesztek íratása, statisztikák készítése
Mihez nem ért: pszichoterápiát nem végezhet, emberekkel való munkát nem tanult
PSZICHIÁTER
Mihez ért: diagnosztizál a DSM/BNO szerint, tüneti kezelés gyógyszerekkel
Mihez nem ért: pszichoterápiát nem végezhet, nem is tud, nem tanult lelki okokat, de továbbképezheti magát pszichoterapeutává
Mikor küldenél valakit nem magánterapeutához, hanem pszichoterápiás osztályra és mikor pszichiátriára?
Magánterapeutához a normál embert, pszichoterápiás osztályra a súlyos neurotikust, pszichiátriára a pszichotikust.
Ki a neurotikus és ki a pszichotikus?
> Neurotikus: elfojtott, letagadott, önmaga számára nem bevallott, nem ismert, elfeledett belső érzések, szándékok, hiedelmek előtörési próbálkozása miatt elkezdenek sérülni az emberi kapcsolatok, a munkavégző képesség, az örömkészség. Súlyos esetben durva állapotok, és tünetek alakulhatnak ki (pánikroham, kényszerképzet és kényszercselekvések, erős depresszió vagy mánia jellemzi). (W3-W4. Neurózis, hangulatzavar, viselkedészavar, szorongásos zavarok.) Ez nem éles átmenet a normális állapotból, normális embernek is lehetnek neurotikus területi az életben.
> Pszichotikus: abszolút megszűnik a kapcsolat a valósággal, hallucinációk, téveszmék, súlyos, bizarr zavarok jellemzik a gondolkodást és érzelemvilágot is, irreális a mozgás. Nem tudja magáról, hogy ő más tudatállapotban van, mint a többiek körülötte. (W1, pszichózis, SCH, paranoia.)
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/1. Milyen jelenséget látunk a kilenc éves, gyermekkori történésben? Jellemezd pszichopatológiailag és spirituálisan is!
- A testen kívüli élmény -W7
- Rosszullét, hányinger pszichoszomatikus
reakciók - korai W3 - Tagadás - W2
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/2. Írd le, hogy hova helyezed a Wilber-Combs mátrixon, a „plafonról látós” élményt, és indokold, hogy miért oda soroltad!
Mitikus – durva természet.
Mitikus azért, mert 9 évesen ezen a szinten van, illetve a gondolkodására is ez jellemző, a durva természet a W7-es szint, mert itt még ebben a világban van, de már nem a testében.
A Wilber-Combs mátrixot hozzánézni!
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/3. Melyik fejlődésvonal mutatkozik meg Lillánál a csoportba hozott tematikában? Ezen a fejlődésvonalon hol áll, mely modell szerint – s ebből mi következhet terápiásan ennél a hölgynél, a célja tükrében?
Lilla W5-ön áll, racionális, Deida2 független, járunk semmi komoly. A célja párt találni, integrálni az animát és az animuszt.
Illetve w5-ről W6-ra segíteni.
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra
- Eset/4. Milyen elhárítás(ok) mutatkozik/nak meg a drámajátékban és a csoportról való kilépésben?
- regresszió a palástolásra
- idealizálás
- a „nem tudom” válasz tagadás és a
kilépés W3 acting out.
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/5. Milyen pre-transz (szerű) tévedés fedezhető fel Lillánál?
Azt mondja, túl van az ego-ragaszkodásain, mágikus képzelődés W2/W7-tévesztés, habár gyerekkorában tényleg megélte a TKÉ, de valószínűleg nincs integrálva, nincs megdolgozva a személyisége.
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/6. Milyen áttétel és viszontáttétel történt?
A csoportvezetőt Lilla idealizálja, a terap. fogadja az idealizálást, elkönyveli, nem helyesen, majd ennek tükrében egy idő után devalválja, és nem veszi figyelembe Lillát. Szupervízióba vinni.
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/7. Írd be a négy kvadránsba, hogy a megtudott információk hova tartoznak - minden kvadránsba legalább egyet!
> BF: vágyakozás a párra, gyerekre, családra
> BA: a társadalomban szingliként felelős beosztás a munkahelyén
párkapcsolati problémák, futó kapcsolatok
> JF: szédülés, elgyengülés, testi tünetek
> JA: felelős beosztás a munkahelyén
párkapcsolati problémák, futó kapcsolatok
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/8. Mely szinteket látod érintve a létrán? Írd le ezt a „szellem a létrán” modellben!
- W3 szomatizálás,
- W4 elfojtás, tagadás, idealizálás,
- W5 humor, racionalizálás,
intellektualizálás, munka, - W7 TKÉ
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/9. Mindezek alapján milyen terápiás cél(oka)t jelölsz meg?
Személyiségfejlesztés, tiszta kommunikáció megtanítása, szükségletek és célok megnevezése, gyerekkori traumák feldolgozása, önismeret fejlesztése, van-e spirituális krízis a TKÉ miatt.
Esetpélda és elemzése az integrál tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/10. Mindezek alapján milyen módszerrel / módszerekkel dolgoznál? Milyen terápiába küldenéd – a technika / irányzat; intézményes / magánpraxis; idői hossz tekintetében? Válaszod indokold!
KIP, hipno-NLP, egyénibe, csoportozás bodywork, pszichodráma, családállítás, tiszta kommunikáció tréning, Integrál Akadémia.
Magánpraxis, min. egy év, spirituális képzettségű terapeuta szükséges.
tanácsadás szempontjából
Az eset:
Lilla 35 éves, pszichodráma csoportba jár, ott mesélte el a következő történetet: 9 évesen a családi vacsoránál gyakran szokatlanul rosszul lett, furcsa testi tünetekkel (hányinger, szédülés, elgyengülés), majd egyszer csak „hupp”, kívülről látta magát és a családját, felülről, a konyhaasztal felett. Kis idő múlva „hupp”, és megint az asztalnál ült. Nem beszélt róla senkinek, neki nem volt furcsa az élmény. Nem beszélt az élményről senkinek azóta sem. Mivel közben sápadt volt, rosszul volt, a szülei elvitték orvoshoz, mert azt hitték, beteg. A körzeti orvos nem talált semmit, kiderült, hogy az iskolában 1-est kapott, amit nem mert otthon elmondani. Mikor kiderült, zokogott, attól félt, hogy így már nem szeretik, az anyja nem haragudott, együttérzett vele. Ezt követően sosem lebegett mostanáig. Most felnőttként furcsán ismétlődnek az akkori testi tünetei, a karja zsibbad. Most 35 éves, egy cégnél dolgozik felsővezetőként, nagy felelősség van rajta, sok projektet visz. Sikeres a munkában, a magánéletében azonban nem érzi magát sikeresnek, nincs férje, se párja, csak futó kapcsolatai vannak. Úgy mondja, hogy ez jó is, mert ő már nem ragaszkodik, elengedte az egóját, a ragaszkodást. Ugyanakkor vágyik egy kapcsolatra, gyerekekre, családra. Fél, hogy kifut a gyerekvállalási időből. Vágyott jövőként vizualizálta magát családdal. A pszichodráma játékon végig nevetett. Nem értette a játékot (sajátja volt). A csoportvezetőt csodálja. A csoportvezető nem vette őt komolyan, hiszen „olyan jól elvolt a csoportban”. Majd hirtelen eltűnt a csoportból, egyik napról a másikra.
- Eset/11. Mindebből te mit csinálnál, mint integrál tanácsadó, hány alkalomra, mire lennél kíváncsi, milyen szempontok alapján döntenél a sorsáról?
Fókuszkeresés, téma, amivel jön, 10-12 alkalmas beszélgetés a hozott témával kapcsolatban, ha neurotikus tünet feltárul, továbbküldés, ha spirituális elakadás van, szintén. Ha párkapcsolati vagy életvezetési problémát hoz, akkor lehet az adott fókuszt tartva, a TK-technikák alkalmazása, érzelemazonosítás, átlélegeztetés, oldás.
A konverziós tünet szakpszichológust igényel, szakterápiára küldeném.
