Freud és a pszichoanalízis Flashcards
(44 cards)
Mi a topografikus modell?
Freud a pszichés valóságunkat három részre osztotta. A lelket JÉGHEGYHEZ hasonlította.
- A TUDATOS - a jéghegy vízfelszín feletti része - mindaz,
aminek jelen pillanatban a tudatában vagyunk. - A TUDATELŐTTES - szintén a víz fölött van, mindaz az
információ, amire éppen nem gondolunk, de szükség esetén
előhívható - emlékek és megtanult dolgok. - A TUDATTALAN - a jéghegy vízfelszín alatti, sokkal nagyobb
tömege - késztetések, vágyak, hozzá nem férhető emlékek,
amelyek befolyásolják gondolatainkat és cselekedeteinket;
és létezésükre csak a megnyilvánult dolgokból, hatásukból
tudunk következtetni.
(Ahogy gyarapodtak Freud ismeretei a tudattalan működéséről, úgy vált egyre szűkösebbé a topográfiai modell. Kezdett ráébredni, hogy a tudattalan vágyak nem a tudatossal és a tudatelőttessel állnak konfliktusban, hanem az elhárítással, és az elhárítások nem lehetnek tudatosak, hiszen, ha távol tartom magam valaminek a tudásától, azt is tudnom kell, mitől tartom magam távol.)
- Mi az álommunka?
- Milyen kétféle álomtartalom van?
- Az álommunka milyen 4 tevékenységgel homályosítja el a
látens tartalmat?
Az álommunka az a folyamat, amit a tudatunk végez az éjszaka folyamán annak érdekében, hogy elfogadhatatlan vágyainkat úgy élhessük meg, hogy az NE JÁRJON SZORONGÁSSAL, és ne ébredjünk fel miattuk.
Az álomnak kétféle tartalmát különbözteti meg: a nyilvánvaló és a lappangó álomtartalmat.
- A NYILVÁNVALÓ (manifeszt) álomtartalom az álom-
eseményeket jelenti, tehát azokat a jeleneteket,
cselekvéseket, amiket alvás alatt látunk.
- A LAPPANGÓ (látens) álomtartalom pedig HORDOZZA A
KÉPEK VALÓDI (!) JELENTÉSÉT: tudatalatti vágyainkat.
Az ÁLOMMUNKA FELADATA az, hogy a nyilvánvaló üzenetet lappangó képekbe burkolja. Az így létrejövő álomképek álcázzák, elrejtik, felismerhetetlenné teszik az eredeti összefüggéseket.
Az álommunka négyféle tevékenységgel homályosítja el a látens tartalmat: sűrítéssel, eltolással, képi megjelenítéssel és a másodlagos megmunkálással.
- A SŰRÍTÉS - az álommunka kettő vagy több KÉPZETET ÖSSZEKAPCSOL. Ezeket a képzeteket nem véletlenszerűen kapcsolja össze, azoknak van valamilyen érintkezési pontjuk. —> Az eredmény egyfajta METAFORA, amely asszociatív kapcsolatban van a látens tartalommal, tehát a jelentéssel.
- AZ ELTOLÁS - a tudat számára jelentős tartalmakat az álomban közömbösnek ható dolgok helyettesítik.
—> Mind a *sűrítés, mind az *eltolás eredménye tehát, hogy a látens tartalom egy másik formát ölt, nem jelenik meg közvetlenül, csak SZIMBÓLIMOK formájában. - A KÉPI MEGJELENÍTÉS - a képzetek vizuális formát öltenek. Freud hangsúlyozza, hogy az álmok jórészt vizuális képekből állnak.
- A MÁSODLAGOS MEGMUNKÁLÁS
Ezt a mechanizmust az álommunka UTÓLAG végzi. Ezáltal jelennek meg az apró betoldások, változtatásokkal
—> célja az álmot összefüggővé, a nappali LOGIKA számára elfogadhatóvá tenni.
Mi az ellenállás? (Másnéven terápiás ellenállás.)
Az ellenállás elhárító mechanizmus, amit a terápia a kezeltből kivált - A TUDATTALAN TARTALMAK VÉDELMEZÉSE ÉRDEKÉBEN (pl. a páciens elkezd késni az ülésekről).
Amikor valamivel szembesülnie kellene, de még nem áll rá készen, akkor fog ellenállni, és elkezd valamilyen hárítást bedobni.
a) Mik az elhárítások / elhárító mechanizmusok (hárítások)?
b) Milyen terápiás technikákkal tehetők tudatossá?
a)
AZ ÉN VÉDELMI ESZKÖZEIT jelöli; azokat a MECHANIZMUSOKAT, amelyekkel az egyén
- a tudattalan, BELSŐ EREDETŰ FENYEGETÉSEKKEL
(az ösztönök és érzelmek erejével) ÉS
- a különféle SZORONGÁSKELTŐ KÜLSŐ tényezőkkel szemben
védekezik.
Az elhárító mechanizmusokban közös, hogy a A VALÓSÁGOT
MEGHAMISÍTVA CSÖKKENTIK A SZORONGÁST!
A hárítások ellenállnak a tudatosításnak.
/A kliensnél ez TERÁPIÁS ELLENÁLLÁS formájában jelenik meg; ellenáll az érzelmek megélésének, a változásnak. Amilyen konfrontációt (szembenézést) befogad a kliens, azt ego-szinten megfejlődte, amit nem , annak az ego ellenáll./
b) A tudattalan feltárásának technikái:
- ÁLOMELEMZÉS
- “FREUD-I” ELSZÓLÁSOK, elvétések értelmezése
Mi az elfojtás?
Az elhárító mechanizmusok egyik fajtája, amikor a személy számára A FÉLELMET VAGY FÁJDALMAT KELTŐ MEMÓRIATARTALMAK a tudatból a TUDATTALANBA kerülnek.
Mi a hasítás?
A külső tárgyak SZÉLSŐSÉGESEN JÓ VAGY SZÉLSŐSÉGESEN ROSSZ JELENTÉSSEL való megélése.
Gyakran ugyanazzal a témával kapcsolatosan is ellentétes jellegű közlések jelennek meg a személynél, és ha szembesítik ellentmondásosságával, arra gyakran közönnyel vagy tagadással reagál.
Mi a projekció?
Úgy észlelni és reagálni egy elfogadhatatlan belső impulzusra, MINTHA az RAJTUNK KÍVÜL helyezkedne el.
Mi a strukturális modell?
Az elhárítások kapcsán Freud azt is felismerte, hogy a TUDATTALANON BELÜL JÁTSZÓDNAK LE A KONFLIKTUSOK, így új modellre volt szükség.
A SZEMÉLYISÉG STRUKTURÁLIS MODELLJE a személyiség három összetevőjét különbözteti meg:
> ÖSZTÖN-ÉN (ID),
> ÉN (EGO)
> FELETTES-ÉN (SUPEREGO).
> A FELETTES-ÉN - az a lelki tartomány, amely a MORÁLIS
(erkölcsi) FUNKCIÓKAT foglalja magába.
* Tartalmazza a LELKIISMERETET, ami úgy jön létre, hogy a
KÜLSŐ ELVÁRÁSOKAT ÉS TILALMAKAT BELSŐVÉ TESSZÜK a
szülői szeretet elvesztésétől való félelem miatt. Ezért
fordulhat elő, hogy ha az egyén nem tud a szülői
ideáloknak megfelelni, a lelkiismerete elítéli, és ez,
különösen serdülőkorban, önértékelési problémákat
okozhat.
* Tartalmazza az ÉNIDEÁLT, ami a szülők által elfogadott
szeretett gyermek képe, amelyhez a gyermek igyekszik
hasonlóvá válni.
* Fontos felettes-én feladat még:
az önmegfigyelés és a gondoskodó, védő, büntető
funkciók.
A FELETTES-ÉN kialakulását a bűntudat megjelenése jelzi.
- EGY RÉSZE TUDATOS ---> ELŐÍR
megmondja, mit szabad vagy kell tennünk,
- MÁSIK RÉSZE TUDATTALAN --->TILT
arra ad parancsot, mit nem tehetünk. ---------------------------------------------------------------------------------- > Az ID vagy ÖSZTÖN-ÉN a psziché legrégebbi része, mindazt tartalmazza, ami öröklött és születéstől fogva adott: az ösztönök telítik energiával, és az energiák elosztásáért felel. Az ÖRÖMELV mentén működik ---> egyedüli TÖREKVÉSE az ÖSZTÖNSZÜKSÉGLETEK AZONNALI KIELÉGÍTÉSE. ----------------------------------------------------------------------------------- > Az ÉN / EGO - egyensúlyozó, irányító rész - a veszéllyel fenyegető külvilág hatása miatt célszerűen módosul, és az ID/ÖSZTÖNÉN egy részétől ELFOJTÁSOS ellenállások révén határolódik el ---> különálló lélekrésszé válik.
Az én fő feladata, hogy:
- A KÜLVILÁG ÉS AZ ID KÖZÖTT KÖZVETÍTSEN!
- A VALÓSÁGELVET ÉRVÉNYESÍTSE AZ ÖRÖMELVVEL
SZEMBEN!
Ezért az én az érzékelő rendszerrel működik szoros
összefüggésben, és uralkodik az akaratlagos mozgások
fölött, döntéseket hoz.
Az énnek fontos feladata továbbá, hogy a felettes-
én követelményeinek is eleget tegyen.
AZ ÉN —>
- AZ ÖSZTÖN-ÉNTŐL HAJTVA
- A FELETTES-ÉNTŐL KORLÁTOZVA és
- A VALÓSÁGTÓL VISSZASZORÍTVA IGYEKSZIK
TELJESÍTENI EGYENSÚLYTEREMTŐ FELADATÁT!
Az ÉN egy része tudatos, a másik tudattalan.
- TUDATOS RÉSZE A LÉLEK KIVITELEZŐ SZERVE, ami az
észlelésért és a döntésekért felel, - TUDATTALAN RÉSZE pedig az ELHÁRÍTÓ MŰKÖDÉSEKET
tartalmazza.
Mit jelent az elsődleges autonómia?
HEIZN HARTMANN (az énpszichológia egyik úttörője) az énnel kapcsolatban kétféle autonómiáról ír: az elsődleges és a másodlagos autonómiáról.
- AZ ELSŐDLEGES AUTONÓMIA alatt azt érti, hogy az ÉN már a születéstől kezdve jelen van, és az id-től függetlenül fejlődik.
- A MÁSODLAGOS AUTONÓMIA pedig azt jelenti, hogy bizonyos énfunkciók (akár elhárítások is), amik eredetileg egy cél elérését szolgálták, a cél elérése után is felhasználhatók maradnak.
Mit jelent a karakterpáncél?
WILHELM REICH - KARAKTERANALÍZIS című műve jelentős lépés volt a mai énpszichológia kialakulásában. Reich megítélése szerint nem csak az egyéni tünetek vizsgálhatók és kezelhetők, hanem az ember egész karaktere, jelleme.
A karakter kialakulása hátterében az egész személyiség patologikus szerveződése áll, ami valamilyen tünet vagy elhárítás köré szerveződik.
A könyvben „TESTPÁNCÉL” (KARAKTERPÁNCÉL) teóriáját is bemutatta. Reich szerint A FELOLDATLAN PSZICHOSZEXUÁLIS ENERGIA valóságos FIZIKAI BLOKKOKAT GENERÁLHAT AZ IZMOKBAN ÉS A SZERVEKBEN, és hogy ezek valamiféle „testpáncélként” megakadályozzák az energia felszabadulását.
Mit jelent az identitás?
ERIK ERIKSON dolgozta ki a PSZICHOSZOCIÁLIS FEJLŐDÉSELMÉLETET. Az elmélet azon alapul, hogy a fejlődés szakaszokra bontható, ahogy Freud is gondolta, Erikson viszont a fejlődést KITERJESZTETTE AZ ÉLET VÉGÉIG, és hangsúlyozta, hogy az élet során megtapasztalt társas jelenségek meghatározzák a személyiség fejlődését.
Elméletének központi fogalma :
- az IDENTITÁS - a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló, tudatosan megélt énélmény.
Az emberi fejlődés fő feladata, hogy erős identitás alakuljon ki, annak hiánya pszichés problémákat okoz. Erikson elképzelése szerint az egyén születésétől kezdve 8 SZAKASZON KERESZTÜL FEJLŐDIK. Minden szakaszban felbukkan egy új probléma, ahhoz, hogy a problémát megoldjuk, új képességeket kell elsajátítanunk. Ha sikerül, személyes kompetenciaérzésünk növekszik, ha nem, az alkalmatlanság érzését éljük át. Minden szakasz fordulópont, nagy lehetőségek rejlenek benne, de egyben sérülékennyé is tesz bennünket, ezért nevezzük PSZICHOSZOCIÁLIS KRÍZISNEK.
Erikson szerint a megoldandó feladatok valójában soha nem érnek véget. Még ha sikerül is jól megoldani egy szakasz konfliktusait, azok az élet során újra és újra visszatérnek. A pszichoszociális fejlődés 8 szakasza közül mindegyik felvet egy problémát, és két, egymással ellentétes kimeneteli lehetőséget kínál. Ahhoz, hogy túljussunk egy szakaszon, nem a „jó” kimenetelt kell elérni, hanem egyensúlyt kell kialakítani a két megoldás között.
Az optimális fejlődéshez szükséges, hogy valamilyen formában az egyén mindkét pólust megélje, és a szakasz végén valahol a „jó” pólus közelében lyukadjon ki. Ha ezt elértük, Erikson szavaival élve, egy újfajta „énminőségre”, „ÉNERŐRE”, „erényre” teszünk szert, ami személyiségünk része marad.
Mit jelent a szeparáció?
ERICKSON PSZICHOSZOCIÁLIS FEJLŐDÉSELMÉLETÉNEK 3. szintje a SZEPERÁCIÓ-INDIVIDUALIZÁCIÓ: 5-36. hónap. A gyermek képessé válik arra, hogy az anyától különállóan élje meg magát, ezzel megszületik pszichológiai értelemben is.
- A SZEPARÁCIÓ az anyától és rajta keresztül az egész világtól való ELKÜLÖNÜLTSÉG ÉRZÉSÉNEK KIALAKULÁSÁT jelenti, ami fokozatosan az én és a tárgyi világ belső reprezentációjának kialakulásához vezet (él egy kép bennem magamról, az emberekről, a világról).
Az INDIVIDUALIZÁCIÓ egy ezt kiegészítő folyamat – az észlelés, emlékezet, kogníció, realitásvizsgálat, belső autonómia kifejlődésével az ÖNÁLLÓ ÉN-ÉRZÉS KIALAKULÁSÁT jelenti.
Mit jelent a paranoid-skizoid pozíció?
MELANIE KLEIN a gyermekanalizálás kapcsán az agresszív és a libidinális ösztönöket nem különálló feszültségnek látta, hanem mint önmagunk egységes megélési módját. Az agresszív késztetés esetén úgy élem meg magam, mint „rosszat” (akit el akarnak pusztítani, és aki pusztít is egyben), a libidinális ösztön esetén pedig, mint „jót” (akit szeretnek és aki szeret).
Fontossá válik tehát, hogy ezt a két élményt és tárgyat,
* A JÓT ÉS A ROSSZAT TÁVOL TUDJA TARTANI EGYMÁSTÓL, hiszen, ha együtt lennének, a rossz iránti dühe megsemmisítené a jót is. Ezt a helyzetet nevezi Klein PARANOID-SKIZOID pozíciónak, ami a csecsemő első négy hónapjára jellemző sajátos viszonyulás a világhoz.
- PARANOID (paranoia, görög szó, jelentése: kívüli), mivel a gyermek retteg a kívülről felé irányuló rosszindulattól és gyűlölettől, ami az ő agresszív késztetése, amit kivetít, hogy kevésbé tűnjön félelmetesnek, és a maradék agressziót ne önmaga, hanem a külső agresszív tárgy felé lehessen irányítani.
- SKIZOID (szkhidzó, görög szó, jelentése: hasítani), mivel a hasítással védi meg a jó tárgyat a rossztól.
- POZÍCIÓ, mivel nem egy fázisról vagy állapotról van szó, hanem tárgykapcsolatok, szorongások, elhárítások specifikus konfigurációjáról. Nem olyasmi, amit meghaladunk az életünk során, mivel a két pozíció állandóan cserélődik.
Mit nevezünk őstörésnek?
Az őstörés elmélete BÁLINT MIHÁLY nevéhez fűződik. Pszichoanalitikus elméleti munkásságát az 1967-ben megjelent “Az Őstörés” című könyve jellemzi leginkább. Munkásságának kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy kidolgozott egy rendszert arra, HOGYAN ALKALMAZHAT GYAKORLÓ ORVOS (és bármilyen segítő foglalkozású személy) GYÓGYÍTÓ TEVÉKENYSÉGÉBEN EGYES PSZICHOTERÁPIÁS ALAPELVEKET.
Bálint Mihály nem fogadta el Freud elméletét az elsődleges nárcizmusról, hogy a csecsemő önmagára irányuló szeretete megelőzi a külső tárgyválasztást (mások szeretetét). Azt feltételezte, hogy A GYERMEK ELSŐDLEGES VELESZÜLETETT VÁGYA A SZERETET IRÁNTI VÁGY. A csecsemő élete első időszakában a tárgyakat nem éli meg önmagától különbözőnek, hanem úgy, mint ha azok érte léteznének, innen ered mindenhatóság-érzése. A TÁRGYAKAT AKKOR ÉRZI SZERETETTELJESNEK, HA KÉPES KONTROLLÁLNI ŐKET, ÉS EZZEL MEGERŐSÍTIK MINDENHATÓSÁG-ÉRZÉSÉBEN.
Bálint ŐSTÖRÉSNEK nevezi azt a lélektani eseményt, AMIKOR A GYERMEK AZELŐTT ÉL ÁT SÚLYOS TRAUMÁT (például az anya nem tudott válaszolni a gyermek igényeire), HOGY EL TUDNÁ KÜLÖNÍTENI ÖNMAGÁT A KÜLSŐ TÁRGYAKTÓL.
Ez nem egy egyszerű történés, hanem súlyos szerkezeti hiba (a szerző a kromoszómasérülésekhez hasonlítja).
Annak, aki az őstörést elszenvedi, később az lesz a meggyőződése, hogy valami nincs rendben körülötte.
Mit jelent a tárgyreprezentáció?
OTTO KERNBERG nevéhez fűződik a tárgyreprezentáció fogalma. Kernberg elméletének jellegzetessége, hogy a lelki struktúrák alapvető egységének a szelf- és tárgyreprezentációkat, és a hozzájuk kötődő érzéseket tartja.
- A SZELF-REPREZENTÁCIÓK önmagunkról alkotott képek,
- a TÁRGYREPREZENTÁCIÓK a tárgyakról (személyek, dolgok, fantáziák) alkotott, bennünk élő képek, önmagunk és a külvilág leképződései a lelkünkben.
Az érzelmek (más néven affektusok), amik kezdetben csak kellemesek vagy kellemetlenek, libidinális és agresszív késztetésekké szerveződnek össze, és egy konkrét személlyel való kapcsolatunkban nyilvánulnak meg. Tehát a jó élmények kellemes érzéseket keltenek, ami libidinális késztetéssé válik, és a jó élményt okozó személlyel (pontosabban a személyről kialakuló tárgyreprezentációval) kapcsolatos szeretetben nyilvánul meg.
A lelki fejlődés tulajdonképpen arról szól, hogy milyen képeket INTERNALIZÁLUNK, (teszünk belsővé), és hogyan kezeljük azokat, milyen elhárításokat alkalmazunk.
Mit jelent a szelftárgy?
OTTO KERNBERG egyetért az énpszichológia képviselőivel abban, hogy az első néhány hónapban a gyermek nem válik külön anyjától, vele egységben éli meg magát.
Kétféle élményt él át, a kellemes kielégültség érzését, a „jót”, és a fájdalmas, dühös „rosszat”. Ez a szakasz körülbelül fél évig tart, és a bonyolultan hangzó „szelf-tárgy fúzió” nevet viseli, mivel a csecsemő önmagáról alkotott képe (szelf), és a másikról alkotott képe (tárgy) még nem különül el, egybeolvad (fúzió).
Mit jelent a kötődés - John Bowlby szerint?
A kötődés mely négy szakaszát különíti el Bowlby?
Bálint Mihály az első magyar pszichoanalitikus, aki az anyával kialakuló elsődleges szeretetről ír, és annak megszakadásáról, az őstörésről, illetve annak következményeiről a személyiségfejlődés szempontjából. (Freud azonban úgy vélte, hogy az anya annyiban fontos, hogy ő a gyermek ösztöneinek tárgya, kapcsolatuk célja a szükséglet kielégítése.)
Egészen a hatvanas évekig kellett várni, hogy John Bowlby, majd a „bostoni csoport” (Process of Change Study Group of the Boston Psychoanalytic Institute) a pszichoanalízisben is méltó helyre emelje az anya-gyermek kapcsolatot.
A munkacsoport 1995-ben alakult, és a gyermekkori kötődéskutatások, anya-csecsemő interakció vizsgálatok tanulmányozásának segítségével alkotott új elképzeléseket a terápiás változás folyamatairól. A csoportból Daniel Stern munkásságával ismerkedünk meg, valamint a Fónagy Péter és Gergely György hozzájárulásával a kötődés-elméletekhez.
- JOHN BOWLBY KÖTŐDÉS ALATT olyan viselkedést értett, ami arra irányul, hogy az egyén az általa választott személlyel az általa kívánatosnak tartott mértékű kapcsolatot folyamatosan vagy időlegesen fenntartsa.
Hangsúlyozta az anya válaszkészségének fontosságát, a csecsemő kontaktuskereső viselkedése ugyanis csak a párbeszéd egyik oldala, csak megfelelő válasz esetén alakulhat ki a biztonságos kötődés. Bowlby feltételezte, hogy az ember esetében is létezik egy szenzitív periódus, amelynek folyamán ki kell alakulnia a kötődésnek, ha az addig nem történik meg, később már nincs rá esély.
A kötődés kialakulásának négy szakaszát különítette el:
1.) Az első a DIFFFERENCIÁLATLAN (nem megkülönböztető) SZOCIABILITÁS (közösséghez való alkalmazkodás) szakasza, ami a születéssel kezdődik és a szociális mosoly megjelenésével ér véget. A szociális mosoly a világ minden csecsemőjére jellemző – még a vak gyermekekre is, és azt jelenti, hogy a babák a fejlődésük, érésük folyamán, kb. két hónapos korukban, mosollyal reagálnak anyjuk látványára, hangjára. A baba a differenciálatlan szociabilitás időszakában sokat alszik, és nem tesz különbséget a gondozók között.
2.) A DIFFFERENCIÁLT (megkülönböztető) SZOCIABILITÁS szakasza 2-6 hónapos korig tart. Ebben a szakaszban felismeri a gondozóit, de mindenkivel kedvesen viselkedik. Sírással odahívja, mosolyával ott tartja gondozóját, és igényli a társas interakciókat.
3.) A SZEMÉLYES KÖTŐDÉS 7 hónapos kortól 2 éves korig tart. A mászás megtanulásával egyre távolabbra juthat a gondozójától, ami potenciális veszélyforrásokat jelenthet. A gyermek ekkor keresi a számára fontos személyek közelségét, folyamatosan figyeli a gondozót, tiltakozik az elhagyás ellen, és örül, ha a gondozó marad.
4.) A negyedik szakasz a 2 éves kortól kezdődő *PARTNERSÉG. A szeparációs (elkülönítés) szorongás csökken, már a tágabb környezetével is társas kapcsolatokat képes kialakítani a gyerek. A gyermek ekkor alakít ki modelleket a társas világ működéséről, amit később is használni fog. Tehát lesz egy kép a fejében arról, hogy hogyan szoktak viszonyulni az emberek egymáshoz, ő másokhoz, és mások hozzá.
Mit jelent a kötődés Mary Ainsworth és kollégái szerint?
Mi az Idegen Helyzet Teszt (IHT)?
Mely 3-féle kötődést tapasztalták a teszt során?
MARY AINSWORTH-nek volt kiemelt szerepe a gyermeki kötődés egyéni különbségeinek feltárásában.
Kifejlesztett egy olyan megfigyelési eljárást, amivel FELFEDEZTE A KÖTŐDÉS EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEIT. Ez az eljárás az Idegen Helyzet Teszt (IHT). Célja az volt, hogy kontrollált helyzetben megfigyelhető legyen a gyerekek KÖZELSÉSGKERESÉSI ÉS EXPLORÁCIÓS (felfedező) viselkedése, és azt is megfigyelhessék, mi történik, ha a gyermek stresszt él át.
A gyermekek anyjuk jelenlétében bátran indulnak el felfedezni a szobában található játékokat, míg az anya távozásakor a nyugtalanság jeleit mutatják, és visszatérésükig nem is találnak vigaszt, sem a játékokban, sem az idegen személy társaságában. A gyermekek nagyobb részénél így is történt, őket nevezték biztonságosan kötődő gyermekeknek, hiszen a kötődési rendszer ezekben az esetekben jól működik, a gyermek nem viseli jól az egyedüllétet idegen helyen, és hangot ad kétségbeesésének. Az idegen személy nem képes megnyugtatni a gyermeket. Ez szintén a biztonságos kötődés egyik fontos ismérve.
Ha most végiggondoljuk a kötődéselméletet, annak evolúciós vonatkozásait, máris világossá válik, mennyire „jól működik” a gyermek egy ilyen helyzetben: az éppen járni tanuló 12 hónapos gyermek nem fogadhatja el egy idegen kar ölelését anyja helyett, hiszen nem tudhatja, kié az a kar, hová viszi őt, stb.
Az Idegen Helyzet Teszt során azonban Mary Ainsworth és kollégái NEM CSAK ilyen viselkedésmintázattal jellemezhető, azaz
1.) *BIZTONSÁGOSAN KÖTŐDŐ gyermekeket találtak;
a gyermekek anyjuk jelenlétében bátran indulnak el felfedezni a szobában található játékokat, míg az anya távozásakor a nyugtalanság jeleit mutatják, és visszatérésükig nem is találnak vigaszt, sem a játékokban, sem az idegen személy társaságában. A gyermekek nagyobb részénél így is történt, őket nevezték biztonságosan kötődő gyermekeknek, hiszen a kötődési rendszer ezekben az esetekben jól működik, a gyermek nem viseli jól az egyedüllétet idegen helyen és hangot ad kétségbeesésének.
2.) A gyermekek egy része nem reagált édesanyja távozására, sem az idegen személy jelenétére, ugyanígy nem vett tudomást anyja visszatéréséről. Ezeket a gyermekeket az *ELKERÜLŐ KÖTŐDÉS jellemzi. Ezt a viselkedést látva azt hihetnénk, hogy a kötődési rendszer egyáltalán nem működik, alapvetően hiányzik az a kötelék, ami az anyához fűzné gyermekét. Természetesen nem így van, a kötődés működik, csak az elkerülő kötődéssel jellemezhető gyermekek 12 hónapos korukra MEGTANULTÁK NEM KIMUTATNI ÉRZELMEIKET! Ezek a gyermekek ugyanolyan stresszt élnek át anyjuk távozásakor, mint síró társaik, csak nem kommunikálják érzelmeiket.
(Erre az évekkel később végzett, élettani paramétereket is vizsgáló kutatások adták meg a választ, az eredeti Ainsworth-féle vizsgálatban még csak annyit láttak, hogy a gyermek nem reagál. Hogy eldöntsék, mi zajlik a gyermekben, egy nagyon megbízható stressz-mutató, a kortizol nyálkoncentrációját mérték ugyanilyen Idegen Helyzet Tesztek során. Itt derült ki, hogy az elkerülő gyermekekben is működik a kötődési rendszer, ők is alapvetően stresszként élik meg a szeparációt, csak viselkedésükben ez nem nyilvánul meg. Az elkerülő kötődési viselkedés OKA A NEM MEGFELELŐ ANYAI VÁLASZKÉSZSÉG, ez készteti arra a gyermeket, hogy elkendőzze érzelmeit. Röviden, a gyermek stratégiája: “HA NEM REAGÁLNAK, NEM ÉRDEMES KOMMUNIKÁLNI”. Ezek az anyák sokszor nyíltan elutasítóak, nem szeretik a testi kontaktust.)
3.) Ainsworth és kollégái egy harmadik kötődési stílust is találtak 1978-as klasszikussá vált kísérletük során; ezt *AMBIVALENS KÖTŐDÉSNEK nevezték. Ezek a gyermekek már a teszthelyzet elején, még az anya jelenlétében nyugtalanok voltak, nem merültek el a felfedezésben. Édesanyjuk távozása nagyon felzaklatta őket, és ami a legfontosabb: az anya visszatérése alig-alig tudta megnyugtatni őket, EGYSZERRE KAPASZKODTAK AZ ÉDESANYÁBA ÉS TOLTÁK EL MAGUKTÓL. Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben is valamilyen sérülését látjuk a kötődési rendszernek, amely már az első pillanatokban kiderül: a gyermek NEM TEKINTI AZ ANYJÁT BIZTONSÁGOS HÁTTÉRNEK; hiába van jelen a szobában, a gyermek nem indul felfedezni a világot. Továbbá kiderül, hogy AZ ANYA valóban KÉPTELEN GYERMEKE MEGNYUGTATÁSÁRA; hiába tér vissza hozzá, a gyermek hosszasan sír tovább. EZEKET AZ ANYUKÁKAT a hétköznapokban többnyire KISZÁMÍTHATATLAN VISELKEDÉS jellemzi, vagyis NEM A GYERMEK JELZÉSEINEK, mint INKÁBB ÖNMAGUK BELSŐ ÁLLAPOTÁNAK FÜGGVÉNYÉBEN REAGÁLNAK, így alakul ki az ambivalens kötődés.
Milyen új kötődési mintázatot fedezett fel Judith Solomon és Mary Main?
Ez a mintázat milyen okra vezethető vissza?
Majdnem tíz évvel az Ainsworth által kidolgozott Idegen Helyzet Teszt bevezetése után JUDITH SOLOMON és MARY MAIN egy új kötődési mintázatot fedeztek fel, olyan viselkedést tapasztaltak, amelyek nem illettek egyik kategóriába sem.
Ezt a csoportosíthatatlan viselkedést
DEZORGANIZÁLT (szétbomlott, megzavart) KÖTŐDÉS névvel látták el, az ezt mutató gyermekek tünetei a legsúlyosabbak: SOKSZOR MENEKÜLNEK EL AZ ANYA ELŐL, vagy TELJESEN VÁRATLAN HELYZETEKBEN LEMEREVEDNEK.
Feltételezik, hogy ezeknek a gyermekeknek AZ ANYA EGYSZERRE A FÉLELEM ÉS A MEGNYUGVÁS FORRÁSA, és ez az ellentmondás vezet a kötődési rendszer széteséséhez. Ebben különbözik ez utóbbi kötődési mintázat az előzőektől; ITT A GYERMEKNEK NINCS STRATÉGIÁJA, saját maga által kifejlesztett módszere az anya távozása okozta stresszhelyzet esetén, viselkedése szabálytalan, rendszertelen. A dezorganizáltan kötődő gyermekek történetében gyakori a súlyos érzelmi elhanyagolás és a szülői bántalmazás.
A kötődés kutatása azért is nagyon fontos, mert a gyermekek kapcsolati modelleket alakítanak ki korai kötődési mintájuk alapján, ami azt jelenti, hogy KÉSŐBB IS HAJLAMOSAK LESZNEK ÚGY KÖTŐDNI MÁSOKHOZ, MINT AHOGY GYERMEKKKORUKBAN TETTÉK.
Mit jelent a szubjektív szelf?
DANIEL N. STERN (interszubjektív vagy kapcsolati pszichoanalízis irányzat) úgy gondolja, hogy a csecsemő elsősorban a valóságot észleli, és majd csak később válik képessé a fantázia használatára és a valóság torzítására.
A szelf-érzetek kialakulásának a sorrendje:
- bontakozó vagy testi szelf: 0-2 hónapos kor körül jelenik meg, a testi én érzékelésével jár. A gyermek közvetlenül megtapasztalja testi önmagát, és a külvilágból származó ingerek hatását önmagára.
- magszelf vagy szelf-magérzet: 2-6 hónapban jelenik meg. Ekkor már a csecsemő jobban érzékeli a kapcsolatokat is, és kialakul az akarat, a hatóerő érzete, valamint a testi érzések egységessé válnak. Itt van a gyökere az önmegtapasztalásra való emlékezésnek. A világgal való testi és az érzékelésben megélt tapasztalatok, illetve azok változásai teszik lehetővé az én elkülönült érzékelését.
- SZUBJEKTÍV SZELF: 7-9 hónapos korban jelenik meg a valódi szelférzés, tehát hogy VAN EGY BELSŐ KÉPÜNK ÖNMAGUNKRÓL!
Ilyenkor zajlik az anya-gyermek érzelmi összeilleszkedése, a magszelf ilyekor kapcsolatba lép egy másikkal, így képes különállóként érzékelni önmagát. - verbális szelf: 15-18 hónapos korban a nyelv elsajátításával jelenik meg, amikor a gyermek elkezd tudni önmagáról beszélni.
- narratív szelf: 3-5 éves kor körül jelenik meg, amikor az énérzetnek már van „története”, lehet arról mesélni, mi történt az énnel.
Mit jelent a Kontingencia Detekciós Modul fogalma?
E jelentős fogalmat GERGYELY GYÖRGY vezette be, ami egy olyan veleszületett képesség, aminek a segítségével a csecsemő képes az ingerek és a válaszok közti megfelelést érzékelni.
A modulnak 2 része van, az egyik azt érzékeli, hogy egy dolog a jövőben együtt jár-e egy másik dologgal, a másik része azt figyeli, hogy a két dolog a múltban is így kapcsolódott-e össze. Ha mindkettőre igen a válasz, a kontingencia magas.
Ha nem, megállapítható az okság mértéke (pl. mennyire én befolyásolom, hogy mi történik). A csecsemő fejlődésének kezdetén ez a modul azt keresi, hol van tökéletes egyezés, teljes kontingencia (pl. ha húzom a takarót, mozog), így a gyermek megtanulja, hogy ő különáll a világtól és hat arra (Stern - testi és magszelf). 3 hónapos kor körül a modul az erős, de nem tökéletes kontingenciát kezdi keresni és érzékelni, amit a gyermek legtöbbször a kapcsolataiban talál meg (ha én ezt teszem, anya így reagál; legtöbbször, de nem mindig).
A csecsemő figyelme így a kapcsolatok felé fordul, ahol a szülők tükröző viselkedése (a csecsemő érzelemkifejezésének ismételt külső megjelenítése) segítségével megtanulja felismerni, elkülöníteni és szabályozni érzelmeit.
Mit jelent az interszubjektivitás?
KÉT SZUBJEKTUM TERÁPIÁS ÉLMÉNYKÖZÖSSÉGÉT JELENTI.
Az interszubjektív irányzat a pszichoanalízis történetének nagy fordulópontja volt a 80-as években. Úgy is említik, mint az áttérést az egyszemélyes pszichológiáról a kétszemélyes pszichológiára.
Az INTERSZUBJEKTÍV IRÁNYZAT A KÖTŐDÉS-ELMÉLETEKBŐL INDUL KI, Kohut pszichológiáját is elfogadja, és nagyban merít a tárgykapcsolat-elméletekből, mégis a legfontosabb „inspirációt” a csecsemőkutatások jelentették.
STERN indította el azt a gondolatot, hogy a SZELF-et úgy képzeljük el, mint ami A MÁSOKKAL VALÓ KAPCSOLATBAN ALAKUL KI. A szubjektív szelf („az énnek megélt én”) akkor jön létre, mikor a gyermek képes valakivel megosztani figyelmét, szándékait és érzéseit. A szelf létrejöttéhez pedig feltétlenül szükség van az anya empátiás válaszára, arra, hogy
*JÓL TÜKRÖZZE gyermekét.
MIVEL A TERÁPIÁS KAPCSOLAT AZ ANYA-GYERMEK KAPCSOLATTAL ANALÓG (hasonló) módon működik, A TERAPEUTÁNÁL IS FONTOSNAK TARTJA AZ ISKOLA AZ EMPÁTIÁT, hiszen annak fontos, fejlődést elősegítő szerepe van. (Ez lényegesen különbözik attól, ahogy Freud a pszichoanalízist elképzelte, hiszen ő a terapeuta neutralitását, semlegességét hangsúlyozta.)
Az interszubjektivitást hangsúlyozó szakemberek szerint a terápiás helyzetet a páciens és a terapeuta kölcsönösen együttműködve teremti meg.
Az interszubjektív vagy kapcsolati pszichoanalízis nagyon gyors karriert futott be az USA-ban az elmúlt pár évtizedben. Külön tudományos folyóiratban publikálnak az irányzat követői, és nemzetközi egyesületben gyűjtik össze a hasonló gondolkodású szerzőket.
Az irányzathoz tartoznak: DANIEL STERN, Robert Stolorow és George Atwood (szerzőpáros), Jay Greenberg, Stephen Mitchell, Jessica Benjamin.
Az elméletalkotók több pontban jelentősen eltérnek a klasszikus pszichoanalízistől.
- A KLASSZIKUS PSZICHOANALÍZIS az INTRAPSZICHIKUS (a pszichén belüli) konfliktusokat hangsúlyozza, míg
- az INTERSZUBJEKTÍV irányzat szerint a páciens problémái is a KAPCSOLATAIBAN jelennek meg.
Jelmondatuk: „AZ IZOLÁLT, INDIVIDUÁLIS LELKI MŰKÖDÉS ELMÉLETI FIKCIÓ ÉS MÍTOSZ”, tehát akár a mindennapi élet történései, akár a terápia maga, nem a személyen belül, hanem kapcsolatokban, szubjektumok között történnek, ezért így is lehet megérteni őket.
Így a pszichoanalitikus helyzetet olyan alkotó folyamatnak tekintik, amiben A TERAPEUTA ÉS A PÁCIENS EGYMÁSRA KÖLCSÖNÖSEN HATÁSSAL VAN ÉRZELMILEG, EGYÜTT HOZZÁK LÉTRE AZ ÁTTÉTELT, AZ ELLENÁLLÁST ÉS magát AZ ANALITIKUS FOLYAMATOT.
A folyamat korábbi elképzeléseinkkel ellentétben nem a páciens „igazi önmagának” a megkeresése révén történik, tehát nem egy múltbéli sebet keresünk, amely kvázi megakadályozta, hogy az ember önmaga lehessen, hanem egy alkotó folyamat zajlik a páciens és a terapeuta között, amelyben a múltbeli események legalább olyan fontos szerepet játszanak, mint a jelenkoriak, amelyeket a páciens és a terapeuta közösen élnek meg.”
Mit nevezünk mentalizációnak?
A MENTALIZÁCIÓ vagy REFLEKTÍV FUNKCIÓ az a képesség, amely segítségével nem csak a másik személy felszíni viselkedésére tudunk reagálni, hanem a saját, a másik elképzeléseiről, vágyairól, terveiről, vélekedéseiről, érzéseiről alkotott elképzeléseinkre is. Azt is lehet mondani, hogy ELMÉNK TÖBBEK KÖZÖTT ARRA VALÓ, HOGY MÁS EMBEREK ELMÉJÉVEL FOGLALKOZZÉK.
Ez a képesség teszi lehetővé számunkra, hogy a aA MÁSIK EMBER VÁRHATÓ VISELKEDÉSÉT MEG TUDJUK JÓSOLNI ANNAK ALAPJÁN, HOGY VÉLEKEDÉSEKET, SZÁNDÉKOKAT VAGYUNK KÉPESEK TULAJDONÍTANI NEKI.
Egyes cikkekben „GONDOLATOLVASÁSNAK” is nevezik a mentalizációt. Ez a képesség súlyosan sérült a borderline személyiségzavarban szenvedőknél és az autistáknál is.
Mit nevezünk archaikus szeretetnek?
BÁLINT ALICE archaikus (ősi) szeretetnek nevezi a kizárólag az anya-gyermek helyzetre jellemző érzelmet, amelyben a szeretet NEM FELTÉTELEKHEZ KÖTÖTT, mint a későbbi szociális szeretet, hanem mindkét fél számára egyformán fontos.
