Susanne Cook-Greuter egofejlődés-teóriája Flashcards
(29 cards)
Ki Susanne Cook-Greuter? Mutasd be 1-2 mondatban!
A Harvard Egyetem kutatója, Robert Kegan tanítványa, és a Felnőtt Fejlődési Kutatások Társasága – Society For Research in Adult Development (SRAD) – tagja.
Jane Loevinger egofejlődés-modelljét kutatta éveken át, eközben több ezer kérdőívet értékelt ki a Washington Egyetem Mondat-kiegészítős Tesztjét – Washington University Sentence Completion Test (WUSCT) – használva.
Az egofejlődés későbbi szakaszaira fókuszált, és olyan finomításokat látott meg és alakított ki, amelyet a Loevinger-féle módszer nem mutatott ki. Cook-Greuter amellett érvelt, hogy a loevingeri modellben léteznek magasabb állapotok is.
Cook-Greuter a wilberi iskola, az Integreal Institute elismert tanára. Az egyik fő személyiség az integrál pszichológia területén, a fejlődés témában.
Milyen tesztet dolgoztak ki az SCG szakaszok mérésére és hogyan működik ez a teszt?
Mi az SCG-modell egyik újítása?
A WASHINGTON EGYETEM MONDATKIEGÉSZÍTŐS TESZTJÉT – Washington University Sentence Completion Test (WUSCT) alkalmazta a kutatásai során, és olyan finom eltéréseket mutatott ki a szintek között, amelyeket a loevingeri szintek nem jeleztek.
Egofejlődési elmélete (EDT – Ego Development Theory) alapján később egy menedzserek számára készült tesztsort is kidolgozott Vezetői Fejlődés Profil (LDP – Leadership Development Profile) néven.
- Az SCG-modell egyik újítása, hogy szemben a kegani és loevingeri modellekkel – amelyek csak a W6-os szintig tudták mérni az ego fejlődését – SCG modellje a TRANSZPERSZONÁLIS(!) SZINTEKET IS képes mérni.
Melyek Suzanne Cook-Greuter egofeljődési elméletének szakaszai?
Sorold fel a wilberi szinteknek megfeleltetve!
(Az EDT- Ego Development Theory - szakaszok)
- Egyesítő (W7-W8-W9-10)
- Konstruktum-tudatos (W6 késői)
- Autonóm (W6 közép)
- Individualista (W6 korai)
- Lelkiismeretes (W5 késői)
- Öntudatos (W5 korai)
- Konformista (W4)
- Önvédő (W3 késői)
- Impulzív (W3 korai)
- Szimbiotikus (W1-W2)
(Török Szilvia:)
SCG szintek:
Szimbiotikus – W1-W2
Impulzív – W3
Önvédő – W3
Konformista – W4
Öntudatos – W5
Lelkiismeretes – W5
Individualista – W6
Autonóm – W6
Konstruktum-tudatos – W6
Egyesítő – W7-W10
Mit jelent a konvencionalitás?
Konvencionalitás – A társas, csoportos és társadalmi normáknak való megfelelést jelenti, illetve azt, hogy hogyan viszonyul ezekhez a személy.
A konvencionális szakaszok azt jelzik, hogy ott a személy TUDATÁBAN VAN A TÁRSADALMI KONVENCIÓKNAK, és azok szerint él, gondolkodik, viselkedik.
- A korai konvencionális (W4) teljesen azonosul a normákkal, amelyek szerepeket jelölnek ki a számára.
- A későbbi konvencionális szakaszokon (W5 és SCG ¾ és 4) önálló és független viszonyulást dolgoz ki a konvenciókon belül.
Mit jelent a prekonvencionális?
Prekonvencionális – Nem fogja fel, NINCS TUDATÁBAN
A TÁRSAS NORMÁKNAK, még azok előtt van
(pre = előtt latinul).
Mit jelent a posztkonvencionális?
Posztkonvencionális – A társas normákon, konvenciókon való túllépést jelenti (poszt = túl latinul).
A személy ilyenkor KIEMELKEDIK a társadalmi normákból, és függetlenedik azoktól. Egy független személyiséget, ön- és világértelmezést hoz létre, amelyben FÜGGETLENEDIK A
TÁRSADALMI ELVÁRÁSOK és normák kötelékeitől. (Ide tartozik a W6-os szint, és ezek finom bontásai 4/5, 5 és 5/6 szinteken.)
Mit jelent a poszt-posztkonvencionális?
Poszt-posztkonvencionális – A további fejlődés során az egyén meghaladja azt az egostációt, amelyben a társadalmi normákon való független kívülállással azonosítja magát, mert MEGHALADJA AZ EGÓT, úgy, ahogy van.
Ezt poszt-posztkonvencionálisnak hívjuk, azaz „posztkonvencionális utáni”-nak.
Mit jelent az internalizálás?
Internalizál – A szociális sztenderdeket, a közösségi „kell”-eket belsővé teszi, magáévá teszi, internalizálja; a szuperego erős.
Mit jelent az introspekció?
Introspekció – Önmagába tekintés, önmegfigyelés – amelyben a személy
- a gondolatait,
- a vágyait és
- az észleleteit tudatosan közvetíti magának.
Mely három dimenzió mentén vizsgálja SCG a szinteket? Fejtsd ki, mit takar ez a három dimenzió!
- A viselkedés
- Az érzelmi viszonyulás
- A kognitív működés
1.) A viselkedés
- Hogyan viselkedik másokkal?
- Mit akar elérni az életben?
- Mik a szükségletei és az ebből fakadó céljai?
- Hogyan küzd meg az élet kérdéseivel?
- Mások milyen szerepet játszanak az életében?
2.) Az érzelmi viszonyulás – Affektív dimenzió
- Mit érez, hogyan áll a világhoz érzelmileg?
- Hogyan kezeli az érzelmeit?
- MIRE TUDATOS, ÉS MIKET SZELEKTÁL KI?
- Hogyan dolgozza fel az eseményeket?
- Mik a tipikus védekező mechanizmusai (énvédő mechanizmusai)?
3.) A kognitív működés
- Hogyan gondolkodik a személy?
- Hogyan strukturálja és értelmezi az élményeit?
- Hogyan látja magát és a világot?
- Milyen logika húzódik e világlátás mögött?
Mit válaszol az egyén a „ki vagyok én” kérdésére az egyes SCG-szinteken? (!)
SZIMBIOTIKUS
– „Én még nem vagyok, és minden vagyok.”
IMPULZÍV
– „Én mindenható vagyok, és mindent akarok.”
ÖNVÉDŐ (v. Opportunista)
– „Én az akaratom és az erőm vagyok.” „Én a többiek ellen.”
KONFORMISTA
– „Én a csoport tagja vagyok.” „Mi a többiek ellen.”
o (2. személy nézőpontja – „Tudatos vagyok rád, mint olyanra, aki tudatos rám.” – összehasonlítás)
ÖNTUDATOS
– „Különbözöm, tehát vagyok.”
o (3. személy nézőpontja – megfigyelt tárgyként tekint önmagára – Introspekció)
LELKIISMERETES
– „Én önálló vagyok, de egyéni módon hozzájárulok a csoporthoz is.”
o (Tudatosan képes gondolkodni múltbeli és jövőbeli
énjéről)
INDIVIDUALISTA (v. Pluralista)
– „Én az én-részeim csoportja vagyok.”
(4. személy nézőpontja, aki figyeli a 3. személyt, aki részt vesz a rendszerben)
AUTONÓM (v. Stratéga)
– „Én az vagyok, aki jelentést ad a létének.”
o (4. személyű nézőpont KITÁGÍTÁSA, elhelyezése a személy adott világnézetének keretében, személyes életének egész időtávjában)
KONSTRUKTUM-TUDATOS (v. Alkimista v. Mágus)
– „Én az vagyok, aki az egót szeretné meghaladni.”
o (Sokadik, n-edik személyű nézőpont, és azok integrációja, az elme korlátai és a gondolkodás abszurditása)
EGYESÍTŐ
– „Én nem én vagyok, hanem ami rajtam keresztül megnyilvánul”.
o (Nézőpontok hálózata, egyszerre többszörös nézőpont, több síkról is rálát a dolgokra, univerzális nézőpont. Önmagát úgy tapasztalja, mint a kreatív teremtésen alapuló, az evolúció sorsát beteljesítő, folyamatosan alakuló emberiség tagja. Valóság- és öndefiníciós középpontja nem az egóban, hanem a magasabb énben van.)
Magyarázd meg az alábbi fogalmakat:
- Szerepszintű önismeret
- Elméleti önismeret
- Intellektuális önismeret
- Organikus önsmeret.
- Szerepszintű önismeret - Konformista szint
- Elméleti önismeret - Öntudatos szint
- Intellektuális önismeret - Lelkiismeretes szint
- Organikus önismeret - Individualista szint
- Szerepszintű önismeret – Konformista szint – Sok szabály, megszegése miatt pedig szégyen, megnyerő szociális személyiség, státuszszimbólumok. Ami érdekli: kinézet, státusz, presztizs, elismerés, mások véleménye.
- Elméleti önismeret – Öntudatos szint – Elméletek magamról, 3. személy nézőpontja – megfigyelt tárgyként tekint önmagára – Introspekció.
- Intellektuális önismeret – Lelkiismeretes szint – Megérti többféle viselkedésmintáját (attól még, hogy érti, nem változik. (!) )
- Organikus önismeret – Individualista szint – IGAZI ÖNISMERET, hiteles, az önelméletek dinamikusan alakulnak.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Ez a te problémád, nem az enyém, te vagy a hibás, nem én.”
Önvédő.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Értem, amit mondasz, de értsd meg, hogy gyakran nem így van ez. Hidd el, hogy jobban tudom.”
Öntudatos.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Nem akarok általánosítani. Jó és rossz, nem jó vagy rossz.”
Individualista.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Sürgős vágyat érzek, hogy téged a kiteljesedés irányába fejlesszelek.”
Autonóm.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Tök boldog vagyok, tegnap este 6-0-ra megvertük a hülye fradistákat!”
Konformista.
Kinek a szájából hangozhatott el az alábbi mondat?
Az egofejlődés mely szakaszát ismered fel?
„Azt akarom, hogy segíts nekem. Nem adom oda, ez az enyém! Az enyém!”
Impulzív.
Susanne Cook-Greuter szerint a fejlődés minden szakaszában másképp értelmezzük a világot, más jelentést adunk neki, és másképp is viszonyulunk hozzá.
Az SCG-modell ebből fakadóan három dimenzió mentén vizsgálta az egófejlődést, az ego viszonyulását a világhoz:
Mi ez a három dimenzió?
Az egofejlődés-elmélet – az emberi értelemadás pszichológiája, amely a következő kérdéseket célozza meg:
1. VISELKEDÉSES DIMENZIÓ – Cselekvés
2. ÉRZELMI (AFFEKTÍV) DIMENZIÓ – Létezés
3. KOGNITÍV DIMENZIÓ – Gondolkozás
CSELEKVÉS/TEVÉS
* megküzdés (coping)
* szükségletek és életcélok
* szándékok és célok
- Viselkedéses dimenzió
Az emberek hogyan lépnek kapcsolatba egymással? Milyen szükségletek alapján cselekszenek, és milyen célokat igyekeznek elérni? Milyen megküzdési mechanizmusaik vannak és hogyan vezetik az életüket? Mások milyen funkciót töltenek be az egyén életében?
LÉTEZÉS
* tudatosság
* tapasztalat
* érzelem
- Érzelmi (affektív) dimenzió
Mit és hogyan éreznek dolgokkal kapcsolatban? Hogyan kezelik az érzelmeket? Mely érzelmekre tudatos, és melyeket észleli szelektíven? Hogyan tapasztalják és dolgozzák fel az eseményeket? Milyen énvédő mechanizmusokat preferálnak?
GONDOLKODÁS
* fogalmak, elképzelések (koncepciók)
* tudás
* értelmezés
- Kognitív dimenzió
Hogyan gondolkodik egy személy? Az egyének hogyan strukturálják tapasztalataikat? Hogyan magyaráznak dolgokat, hogyan adnak értelmet és milyen értelmezést adnak a tapasztalataiknak? Énképük és világszemléletük milyen logika szerint épül fel, hogyan látja magát és a világot?
Jellemezd a SZIMBIOTIKUS szakaszt!
SCG1 – SZIMBIOTIKUS (W1-W2)
Szimbólum: az egybemosódott kör szélei átjárhatók – A kör közepén egy „nincs”/„off” jel található, ami az önreflektív nézőpont hiánya, a személy MÉG NEM TUD MAGÁRÓL, nem szemléli önmagát, nincs még én-tudatosság.
Jelmondata:
„Én még nem vagyok és minden vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Preperszonális, prekonvencionális.
Differenciálatlan én, ÁTJÁRHATÓ HATÁROK, egybeolvadás a külvilággal. FÜGGŐ, KISZOLGÁLTATOTT ÁLLAPOT.
- alszakasz: *PRESZOCIÁLIS, AUTISZTIKUS FÁZIS – itt még nincs kapcsolata igazán a külvilággal, magába fordult az újszülött.
- alszakasz: *SZIMBIOTIKUS FÁZIS – eszmélni kezd a külvilágra, és szimbiózisban van az anyával. Itt nincs még én-tudat, ego, én-szerkezet, én-érzet vagy verbalitás, nem szemléli még önmagát, DIFFERENCIÁLATLAN ÉN állapota. Környezetével összemosódó határ, a másik nem egy kontúros valaki, hanem egy homályos valaki, összemosódva vele, akitől a túlélés függ. Függő, összeolvadt, kiszolgáltatott állapot, amikor muszáj a másik. Ennek a gyökerei akkor látszanak, amikor valakit elhagynak.
Jellemezd az IMPULZÍV szakaszt!
SCG2 – IMPULZÍV (korai W3)
Szimbólum: van már egy kezdetleges én, megjelenik az ELSŐ SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT, tudata differenciálódik a külvilágtól (az anyától), már ránéz, kitekint a világra.
Jelmondata:
„Én mindenható vagyok és mindent akarok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(MOST!)
~~~~~~~
Perszonális (csak az akarhat, aki van), prekonvencionális (a szabály egy engem akadályozó idiótaság – még nem érti, így nem is követi).
BESZÉD MEGJELENÉSE, magáról kezd beszélni: “ÉN” KIALAKUL AZ EGO/ÉN (még kezdetleges az énje). Eddig minden ő volt, mostantól minden az övé lesz. El akarja foglalni a világot, ego kialakulása: “AKAROM”, „enyém”. “ÉNERŐSÍTÉS” gyakorlása: „NEM” – ezzel a világra nemet mond, magára igent, ezzel különíti el magát a világ többi részétől. Az egyén az ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEINEK KIELÉGÍTÉSÉVEL és a BIZTONSÁG BIZTOSÍTÁSÁVAL van elfoglalva. RENGETEG ENERGIA van ebben a szakaszban. VÁGYAI, AKARATA, kielégítendő SZÜKSÉGLETEI, más szóval az IMPULZUSAI hajtják.
Az első személy nézőpontjával tekint a világra (én), MÁST MÉG NEM LÁT MEG ÖNMAGÁN TÚL. A MÁSIK embert kizárólag SZÜKSÉGLETEIT KIELÉGÍTŐ FORRÁSnak, akarata támogatójának tekinti. A másik ember azért, annyira és addig fontos, amíg és amennyire a szükségleteit kielégíti.
A személy ilyenkor úgy érzi, hogy MÁGIKUS ERŐvel bír a világ felett, MINDENHATÓ, mindenre képes, Mindenhatóságát a büntetés gátolja, amelyet a szülők és a környezet szab ki, jelezve a határokat. A büntetés csak a véletlen műve, a személy nem érzi, hogy a büntetés kapcsolatban van vele és a viselkedésével, véletlenszerűnek veszi és megtorlásnak érzi, hiszen ő nem hibázott.
Elkényeztetni még nem lehet, MEG KELL ÉLNIE ekkor, HOGY Ő KÜLÖNÁLLÓ LÉNY – kell neki a megerősítés.
Kognitív egyszerűség: DIFFERENCIÁLATLAN, INADEKVÁT VILÁGÉRTELMEZÉS, nem érti a bonyolult világot, könnyen összezavarodik, ideges lesz, szorong, úgy érzi, elborítják a dolgok.
Beszéde: egyszerű, differenciálatlan, darabos mondatok, kevés fogalom, a bonyolult mondatszerkezeteket nem érti, testérzésekről beszél, nem érzelmekről, polarizált szóhasználat (minden jó vagy rossz, fekete vagy fehér), sokat ismétel, mert kevés szót ismer, sematikus mondatok, ugyanazokat válaszolja a különböző mondatkezdésekre, sokszor nem érti, hogy miről beszél a másik.
Jellemezd az ÖNVÉDŐ szakaszt!
SCG2/3 – ÖNVÉDŐ – opportunista, maffiózó (késői W3)
Szimbólum: van már egy kezdetleges én, megjelenik az első személyű nézőpont, már ránéz, kitekint a világra.
Jelmondata: „Én az akaratom és az erőm vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azzal azonosítja magát, amilyen hatást képes az emberekben kiváltani, amilyen a hatóereje, a hatalma.
Legfőbb megélése: „Én a világ ellen.”
Egocentrikus, perszonális, prekonvencionális (a szabály egy engem akadályozó idiótaság – még nem érti, így nem is követi).
ELSŐ SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT – tud magáról, és arról, hogy van egy másik ember is rajta kívül, differenciálódik az én, de a másik helyébe még nem tud belehelyezkedni (CENTRÁL), csak úgy látja meg a másikat, mint akinek szintén akarata van, vagy mint önmaga meghosszabbítását, egy ESZKÖZT LÁT A MÁSIKBAN akarata, célja eléréséhez. NINCS BIZALOM, a másikban ellenséget lát. Mindig magára gondol, magából indul ki, nagyon ÖNZŐ, önös, ÖNVÉDŐ. Nem lát rá magára, sem a másik emberre. Inkább a rosszra számít, NEM BÍZIK MÁSOK SZÁNDÉKAIBAN, EZÉRT IZOLÁLÓDIK. Magányos játék időszaka, nincs még együtt játszás. Ez az a felnőtt, akinek nagyon veszélyes a világ, mert mindenki olyan szemét, mint „én”, ezért jó távol maradni tőlük. „Én a többiek ellen”. „Vagy velem, vagy ellenem” vagy a szükségleteim kielégítésében. Mindenben az AKARATÁT GYAKOROLJA a gyerek. Ha az akaratát gátolják, DÜHROHAMOT kap. Sokat ütközik a környezettel, mert sokat próbálgatja a határait. Azt, hogy elvesz mindent, ami kell – a környezete nem tolerálja. Megbánt másokat és árt másoknak, gyakran manipulatív, KONTROLLÁLÓ, énvédő. Kihasznál másokat, OPPORTUNISTA, jól meglátja a kínálkozó lehetőségeket, amikre azonnal ráugrik, késedelem és mérlegelés nélkül. Haszonelvű, számító, a „mire lesz ez jó nekem?” gondolkodású emberek. A vágyaival azonosul, az ötletekkel.
Úgy érzi, két énje van: a belső valódi és egy ál külső, a cél érdekében, nem lehet megmutatni a belsőt. Ha megmutatná a valódi énjét, úgy érzi, kihasználnák, és a másik nyerne. Ellenáll mások akaratának, hogy biztosítsa a saját kontrollját a másik felett, és hogy a határokat tesztelje.
A másik csak egy másik akarattal rendelkező lény, egy akadály, aki az énje és az akarata közé áll. Már vannak emberi kapcsolatok, de csak nyertes-vesztes, könnyen múló kapcsolatok (csak amíg neki jó) ezek, még nem valódi jó kapcsolatok. Nagyon magányos, a világ egy dzsungel, amin át kell verekednie magát, a kapcsolat is egy folytonos „Ki van alul-felül harc?”. Nem érti az emberek között zajló olyan finom interakciókat, amelyek nem a hatalmi harcról szólnak, barátságai könnyen felrobbannak, felbomlanak, az érzelmeket nem éli át és nem is tudatosítja, hanem önvédelemből kivetíti másokra (projekció). Bármilyen ÉRZELEM VAGY GYENGESÉG KIMUTATÁSA VESZÉLYES számára. „Minél többet tudnak rólam, annál jobban kihasználhatnak.” Gyakran ellenséges, kész a harcra vagy a menekülésre. Gyakran kerül konfliktusba, mert átlépi mások határait, ilyenkor a másik felháborodik, mire az opportunista is felháborodik azon, hogy a másiknak baja van, és nyíltan dühössé, agresszívvá, ellenségessé válik, és mindezt szabadon rázúdítja a másikra (acting out). FELELŐSSÉGET NEM VÁLAL, MÁSOKAT OKOL, hibáztat, BŰNBAKKERESŐ, a következményeket elkerüli. A világra gyakran dühös, amiért az nem idomul teljesen hozzá, ezt kivetíti, ezért másokat tart dühösnek, ami miatt a világot és az embereket ellenségesnek és veszélyesnek éli meg. Önvédelem módja: mások hibáztatása azok gyengeségéért, projekció. (A Sorsra fogja a történteket). Önvédelem esetén sokat hagyatkozik a szerencsére és a mágiára. ÖNÉRTÉKELÉS = KONTROLL. Önértékelését aszerint határozza meg, hogy mennyire képes mások felett kontrollt gyakorolni az ellenállásával. Tiszteletet erővel vív ki, „TISZTELJ AZ ERŐMÉRT!” Ő is csak azt tiszteli, aki erőt demonstrál, a tisztelet és emberi érték mérője nála az, hogy mennyire tud erővel kontrollt nyerni mások felett. Átveri vagy kontrollálja a környezetében lévőket. Az önvédők nem tudják, hogyan viselkedjenek másképp, hogyan illeszkedjenek be. MORALITÁSA HASZONELVŰ ÉS CÉLORIENTÁLT (cselekedete szerinte csak akkor rossz, ha elkapják, és megbüntetik érte, különben oké, de ha elkapják, az kínos – nem érez szégyent vagy bűntudatot, vagy csak minimálisat, nincs benne megbánás). Addig mindent szabad, amíg azt nem veszik észre. A SZABÁLYOK LÉTÉT FELISMERI, DE AZ IGAZI ÉRTELMÜKET NEM ÉRTI, NEM ÉRZI (PREKONVENCIONÁLIS). A szabályokat annyiban követi, amennyire azok az azonnali előnyszerzést segítik, vagy a büntetést segítik elkerülni. Ha az egyéni célja más, nem követi a szabályokat. Még nem épültek be a szabályok, nem azonosult velük.
Énvédő mechanizmusai: FANTÁZIA (mágikus gondolkodás), ACTING OUT, PROJEKCIÓ.
Kognitív: ELLENTÉTPÁROKBAN TUD CSAK GONDOLKODNI (jó-rossz, igen-nem, tetszik-nem tetszik), polarizál, egyszerű elvekre és differenciálatlan ítéletekre alapoz, csőlátású, előítéletes. Az ellentéteket felnagyítja és kiélezi, mások gyengeségeit kihasználja. Ami foglalkoztatja: dominancia, kontroll, előnyszerzés. NINCSENEK HOSSZÚ TÁVÚ CÉLJAI.
Félelme: retteg a kontrollvesztéstől, attól fél, hogy mások megpróbálják uralni őt, hogy becsapják.
Munkában: szervezetben működve hatalmat gyakorol, és korlátoz másokat. Döntéshozatali stílusa: „Ez a te bajod, nem az enyém.”
Beszéd: egyszerű dichotómia (jó/rossz; izgi/unalmas), konkrét, fizikai kifejezések és metaforák (az élet nehéz), egyszerű érzelmekről beszél (rosszul vagyok; idegesít; izgatott).
Jellemezd a KONFORMISTA szakaszt!
Szimbólum: én vagyok, a nézőpontok középpontja, tudom, hogy van egy másik rajtam kívül, és tudom, hogy a másiknak a fejében van egy kép rólam.
Én ennek a hiedelmemnek akarok megfelelni, amilyennek te láthatsz szerintem engem. Már bele tud helyezkedni a másik személy nézőpontjába. DECENTRÁLÁS.
Legfőbb megélése: „Már nem csak én vagyok a világ ellen. Mi vagyunk a világ ellen.”
Jelmondata: „ÉN A CSOPORT TAGJA VAGYOK.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Etnocentrikus, perszonális, konvencionális.
(!) MÁSODIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT: „Tudatos vagyok rád, aki tudatos rám”. Annak a hiedelemnek akar megfelelni, amilyennek szerinte a másik látja őt. Az ÖSSZEHASONLÍTÁS, VERSENGÉS a fontos, hogy „hozzád képest én milyen vagyok.” Belecsöppen a csoport világába. Kifejlődik a vágy, hogy szeressék, és fogadják el olyannak, amilyen – ez a fő motivációja, hajtóereje. KONFORMISTA, MEG AKAR FELELNI a róla másokban élő képeknek. A konvenciók, szabályok érdeklik. A világot kevésbé érzi ellenségesnek. Jobban bízik a másikban, mint az előző szinten, hiszen ha betartjuk a szabályokat, akkor elfogadnak és megvédenek minket. A személy úgy érzi, hogy ha akar valamit a másiktól, akkor magát vonzóvá kell tennie ehhez (eddig elvette, ami kellett – impulzív – vagy manipulálta, felhasználta a másikat arra, hogy megadja, ami neki kell – önvédő). A jó érzést, A BIZTONSÁGOT A MÁSOKHOZ VALÓ FELSZÍNI HASONLÓSÁG ADJA. Nincs mély bizalmi kapcsolódás, KÖZÉPÚT AZ ELLENSÉGESSÉG ÉS AZ INTIMITÁS KÖZÖTT. Ekkor alakítjuk ki a megnyerő szociális személyiséget (PERSZÓNA/”szociális interface” – Bence). A SZABÁLYOK ADJÁK A BIZTONSÁGOT. Ha a személy hibázik, akkor szégyenérzése van. Akinek más nézete van, azt a csoport morálisan elítéli. Sok időt fordít arra, hogy kiderítse, hogy mik a szabályok a csoportban. ITT JELENIK MEG ELŐSZÖR AZ ÖNISMERET: SZEREPSZERŰ ÖNSMERET (!) Tiszteletet úgy lehet kiváltani, ha hű a csoportnormákhoz. A TISZTELET KIFEJEZÉSE: A FIGYELEM RÉVÉN, figyelnek rám, észreveszik, hogy vagyok, és itt vagyok, figyelek rájuk, elismerem a létüket és a jelenlétüket. A KÉTSÉG NEM MEGENGEDETT, az engedelmesség elvárt, ezért az akarat vissza van fogva. VAKHIT, FUNDAMENTALIZMUS, ERŐS ELŐÍTÉLETEK. Sok SZABÁLY MEGSZEGÉSE MIATT SZÉGYEN. A SZEXUÁLIS ÉS AZ AGRESSZÍV IMPULZUS MEGTAGADOTT ÉS ELFOJTOTT, az elutasítás és a magára hagyatás miatti félelemből, és mert nem lehet őket jól szabályozni, ezért a legtöbb csoport nem tűri meg egyiket sem. Sehogy sem kezelik, elutasítják.
Nem életre szóló kötelékek, hanem LAZA CSOPORTOSULÁSOK A FELSZÍNI HASONLÓSÁGOK ALAPJÁN. Sok SZEKTA – az identitást a csoporthoz való viszony definiálja. ÖNÉRTÉKELÉS = A CSOPORT STÁTUSZA (sznobizmus). A HATÁROK A SZEMÉLY ÉS A CSOPORTTAGOK KÖZÖTT ELMOSÓDOTTAK, nem tudja, hogy amit csinál, azt ő szeretné vagy a csoport. Nagyon hű a csoporthoz és nem is nagyon lát túl rajta (ezért tud megmaradni, benne maradni a szektában is). A legnagyobb szégyen kirekesztettnek, outgroupnak lenni, mert azzal elveszíti az identitását is. „Mi a többiek ellen.” Megnyerő szociális személyiség és SOK STÁTUSZSZIMBÓLUM használata.
A csoporthoz való tartozás, az erőben, hatalomban osztozás ára a LOJALITÁS ÉS ENGEDELMESSÉG, amit a csoport megkövetel. FÜGGÉSben érzi jól magát, itt tud fejlődni, növekedni, és gyakran olyan dolgokért is felelősséget vállal, amiért nem is felelős. Minél magasabb a csoport státusza, annál értékesebbnek érzi magát mint annak tagját. Vakon elfogadja a saját csoportot (család, kortárs fiatalok), és vakon elutasítja a másságot, a devianciát, más csoportokat. Álláspontja: „mi a többiek ellen” - ingroup↔outgroup szemlélet. “Vagy elismersz minket, és velünk vagy, vagy nem fogadsz el, és akkor ellenség vagy, kiközösítünk.” Az ambivalencia, a vívódás, kétkedés, kétértelműség nem megengedett, mert a konformizmus létét ásná alá.
Projekció: az outgroup személyek utálnak engem, ezért jogosan utálom őket. Felnagyított pozitív érzések (a belső rossz kompenzálása). Csoportos projekció: ti utáltok minket, mi is utálunk titeket. Azzal azonosul, akinek ugyanolyan az ízlése, hitrendszere, elvárásai, véleménye, mint az övé, míg az eltérő nézet, vélemény, a sokszínűség és komplexitás elrettenti, megrémíti. A csoport értékeit erős „kell”-ekként teszi belsővé, introjektálja, míg a más értékeket vallókat elutasítja, befeketíti, devalválja. Saját ellenszenvét lehasítja és projektálja: „ők utálnak engem, ők a rosszak”. A saját elfogadhatatlan dühét, haragját elfojtja, a csalódást, rossz érzéseket, önmagával szembeni indulatot pozitív érzések és lelkesedés felnagyításával hárítja el. A csoportban a negatív érzések TABUK, ELFOJTJA.
*Nyelvhasználat: SZEMÉLYTELEN, eltúlzott pozitivitás, KÖZHELYEK (DIPLOMÁCIA, BÜRÖKRÁCIA NYELVE, formális, „minden tök jó, csodálatos”, egyszerű kategóriák, sémás érzelemkifejezés, TÉNYSZERŰ KIJELENTÉSEK (konkrét viselkedésről, kinézetről). Néha úgy érzi, valami rosszat tett, de nem tudja, hogyan vagy miért. Problémamegoldása: a problémákat tagadja, átcímkézi, fehérre mossa, „nem is baj az”. A szőnyeg alá söpri a problémákat.
Emberi kapcsolatok: elvárások szerint nézi, barátságos és lojális legyen a másik felém, és én is felé, ha nem ilyen valaki, az rossz ember. Nem a mély érzéseket és motivációkat nézi a másikban, magából sem enged ki ilyet, hanem az UDVARIASSÁG, kedvesség a mérce, ami szabályozza a kapcsolatot, és amit elvár. Szeret tanácsokat osztogatni, megmondja, mit tegyünk, mi jó, mi nem, hogyan kell ezt vagy azt. Saját preferenciái alapján összehasonlít másokat.
Munkában: szervezetben kedves, segítőkész, folyton a jó hangulatot és a békét igyekszik fenntartani, dolgozik a konfliktusok elsimításán, a kellemes légkörön, ALKALMAZKODÓ. A jól definiált, hierarchikus szervezetet szereti, keresi a nagyobb erő elfogadását és védelmét (Kohut: idealizáló szelf). TIPIKUS ALKALMAZOTT, akit vezetni kell.
Kognitív stílus: az élmény látható aspektusaira koncentrál (konkrét műveletek - amikor ott voltunk együtt énekeltünk; mosolyogtunk, fogtuk egymás kezét), klisékben, sémákban gondolkodik, de nem tudja, hogy azok. Ami érdekli: státusz, kinézet, presztízs, elismerés, mások véleménye.
Védekező mechanizmusa: projekció, introjekció (amikor másoktól szűretlenül átveszünk gondolatokat, értékeket, ítéleteket, elvárásokat – szajkózza a hallott igazságokat).
Jellemezd az ÖNTUDATOS szakaszt!
SCG4 – ÖNTUDATOS – szakértő, technikus, tudós, okoskodó (W5)
Szimbólum: tudatában van a másiknak, aki tud róla, harmadik számú nézőpont, ahonnan kívülről szemlélem magamat és egy másik embert.
Jelmondata:
„Én más vagyok, mint a többiek.” /
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
“Különbözöm, tehát vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, konvencionális.
Megjelenik a *HARMADIK SZEMÉLY NÉZŐPONTJA – megfigyelt tárgyként tekint önmagára: INTROSPEKCIÓ (a tinédzserek sajátja) és ÖNREFLEXIÓ. „Tudom, hogy
vagyok, de más vagyok, mint te.”
ELMÉLETI ÖNISMERET – ELMÉLETETEK ÖNMAGÁRÓL. Kívülről nézi magát és a világot, és a megfigyeltek alapján elméleteket, hipotéziseket, filozófiákat, absztrakciókat gyárt. Differenciálja magát a közvetlen családi környezetétől, és kialakítja újonnan felfedezett önálló személyiségét (tinédzserkor). A formális műveletek miatt ALTERNATÍVÁKBAN gondolkodik – megjelenik a „ha…, akkor …” logikai, racionális gondolkodás. Elkezd a jövőbe tekinteni, tud már fejben előre kigondolni dolgokat és több verziót végigvesz fejben. VISELKEDÉSMINTÁK MEGLÁTÁSA – a lineáris időben történő ismétlésekre felfigyel, magában még nem, inkább másokban. Igény alakul ki benne, hogy felismeréseit másokkal is megossza, hogy beszéljen ezekről.
DIFFERENCIÁLT JELLEMVONÁSOK (már nem csak jó és rossz létezik, hanem „csalódást okoztál, mert…” – cizellált önkifejezés, barokkos körmondatok a naplókban), NORMÁK, KONVENCIONÁLIS ERÉNYEK jelennek meg. A konformista szint hasonulási vágya átfordul az ellentétébe, AZ EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEKET LÁTJA, HANGSÚLYOZZ és figyeli A TÖBBIEKKEL SZEMBEN. Az előző szinten elfojtott saját vágyait és igényeit most újra kifejezi és érvényesíti. Már rájön, hogy vannak normák, azt nézi, hogy ő melyiket akarja ezek közül betartani.
Most is vágyik mások elfogadására, elismerésére, de most az egyénisége, egyedisége miatt, amiért különbözik a többiektől. Szeretne KIEMELKEDNI a többiek közül, JOBBNAK LENNI. Az oktatás nem elég differenciált, így a gyerekek nem tudnak sok mindenben jobbak lenni, kiemelkedni.
Gyakran úgy érzi, hogy mindenre tudja a választ, hogy mindig igaza van, a másiknak pedig nincs. Ahogy ő gondolja, az az igaz, a másik téved. Nagyon magas morális mérce – (minek hogyan kéne lennie vélemény). Kötelességei és felelősségei teljesítésén dolgozik, nagyon erős a szuperego. Másokat önmaga képességei és sztenderdjei alapján ítél meg. „KÜLÖNBÖZÖM, TEHÁT VAGYOK.” – felsőbbrendűség érzése (bár ez nem tudatos, tagadja szembesítéskor). Erős kritika, INTELLEKTUÁLIS AGRESSZIÓ a másik ember gondolkodása felé, fölényes, ellenséges humor, másokat akar nevetségessé tenni, újra előjön belőle a konformista szint elfojtott agressziója, ami a beszédben nyilvánul itt meg.
Nagyon makacs és ellenálló. Nem lehet olyat mondani neki, amit már ne tudna, vagy ne tudna jobban a másiknál. Ami nem illeszkedik a már kialakult véleményébe, nézetébe, azzal kapcsolatban FIGYELMEN KÍVÜL HAGYJA AZ ELLENÉRVEKET VAGY LEKICSINYLI A MÁSIKAT. A biztos véleménye miatt feljogosítva érzi magát, hogy másokra erőltesse a véleményét, amitől okoskodóvá és nagyképűvé válik. „IGEN, DE” játszma, igyekszik mindig a másik fölé kerülni: meghallgatja a másik véleményét, majd annak tetejébe elmondja a sajátját, és végül ő van felül.
A védekezés itt a RACIONALIZÁLÁS, az ultraracionálissá válás. Kedveli a vitatkozást, ha béke is van, hamar vitába kezd, ellenáll a béketeremtő, integráló törekvéseknek. Alapkiindulása:
„Mindent tudok, én vagyok a legokosabb, egyedül is elérem, amit akarok.” A vitának addig van szerepe, amíg kihozza egy adott nézőpont gyengéit és fejlesztésre sarkall. Még nem képes az eredeti nézőpont jó aspektusait és a vita által hozott fejlesztéseket szintetizálni, integrálni (ez a következő szinten jön el). Ez megakadályozza a fejlődést. A valódi integráció (később) nem egységessé mos (mint a konformista szinten), hanem összeköti az egyéniségeket, akik még egymás ellenében definiálják magukat. Ez a TUDOMÁNYOS EMBEREK VILÁGA, akik ultraracionálisak, leszakadtak a szívről, a testről, a lélekről, örökké kétkednek („sose biztos semmi”), ezért nem találnak belső iránymutatást és stabilitást.
A tudás terén a szaktekintélyekre és a szerzett tudásra támaszkodik inkább, mint a teljesen független érvelésre. A szkepszis itt még nem a valódi, független gondolkodás eszköze (mint a Lelkiismeretesnél – következő szint), mint a „nekem van igazam” és a különállás hangsúlyozásáé.
Munkában jó: szeret és KÉPES TÖBB ÉS ÚJ MEGOLDÁSMÓDOT FELMUTATNI (de nem integrálni!), sokszoros megoldást lát az adott problémákra, melyekkel komolyan hozzá tud járulni a közjóhoz, ha van lehetősége. Viszont nem tud még lehetőségeket priorizálni, integrálni, szintetizálni, mert nem tudja, mikor elég a jóból.
Szervezeti szerep: Mérnök típusú, technokrata. Felelős magáért és a környezetéért. Tisztán gondolkodó, pragmatikus vezető. Jól vezeti a rutinfeladatokat.
Védekező mechanizmusa: racionalizálás, intellektualizálás. Ha valami nem fér bele az elképzeléseibe, akkor azt kimagyarázza, annak ellentmond. A másikat hibáztatja, ha valami nem jó, hibáztatja a struktúrát, az eszközöket, mások inkompetenciáját, hogy nem dolgoznak úgy, ahogy kéne, vagy lehetne. Akármeddig vitatkozik valakivel, KIZÁRT, HOGY MEG LEHESSEN GYŐZNI ŐT.
Én-érzet: Erős különállás-érzés, markáns határok, az INTELLEKTUÁLIS ELMÉVEL VALÓ AZONOSULÁS. A másokkal való elkülönültséggel és mássággal azonosul, különlegesnek érzi magát. A közösségi „kell”-eket jól internalizálta, a szuperego erős.
Interperszonalitás/másokhoz való viszony: Állandó összehasonlítás és méricskélés, a saját mércéjével méri őket.
Fő félelme: olyannak lenni, mint mások. Nehogy visszacsússzon a birkák, az átlagos emberek közé, FÉL, HOGY ELVESZÍTI PÁRATLAN EGYEDÜLÁLLÓSÁGÁT. Attól is tart, hogy ha megnyílna másoknak, azzal elveszítené a szilárd véleményét, és a frissen megerősödött, a csoportból kivált én-érzése meggyengülne. Ez egy rejtett sérülékenység, ami nem tudatos, mert ezt erős frontvonallal kompenzálja.
Nyelvezet: érzelmeit racionalizált formában fejezi ki, pl. az áthágások miatti szégyent és bűntudatot. Komplexebb nyelvtani szerkezetek, passzív oksági érdeklődés: „kíváncsi vagyok, vajon miért…”, kezdeti pszichológia szótár és magyarázatok. A beszédében az idő múlására utal: gyakran, néha, olykor (mert már van egy sztorija). Egyszerű összehasonlítások: „nem elég, túl sok”, többszörös lehetőségeket jelöl meg.
Példa: Dr. House.