Susanne Cook-Greuter egofejlődés-teóriája Flashcards

Question

Jellemezd a LELKIISMERETES szakaszt!

Answer 1

SCG 4 – LELKIISMERETES - törtető (W5) Szimbólum: tudatában van a másiknak, aki tud róla, harmadik számú nézőpont, ahonnan kívülről szemlélem magamat és egy másik embert. Jelmondata: „Én önálló vagyok, de egyéni módon ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ hozzájárulok a csoporthoz is.” ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Perszonális, konvencionális. Tudatában van önmagának és a másiknak, kívülről látja magát és a másikat. A serdülő rájön, hogy fejlődik, kialakul a NARRATÍV SZELF (Stern), tudja, hogy az énjének van egy története, múltja, jelene és jövője. El tudja helyezni magát egy generációs kontextusban. Magát a társadalom számára hasznos és nélkülözhetetlen személynek látja, aki FÜGGETLEN, és FELELŐS a saját döntéseiért. Az „IDEÁLIS FELNŐTT” szintje, aki független, racionális gondolkodó. Kapcsolatba lép olyan emberekkel, akik a maguk választotta ideológiák, értékek és célok (akárcsak ő) mentén csoportosulnak. Itt már KÉPES TÖBB CSOPORTHOZ IS TARTOZNI, akiknek hasonló a nézőpontja a sajátjával, anélkül, hogy szétszakadna emiatt, hogy hűségi problémái vagy lelkiismeretfurdalása lenne. Érdekli: a dolgok értelme, oka (múlt), célja (jövő), a következmények, a HATÉKONY IDŐKIHASZNÁLÁS. MINDENT TUDNI AKAR, MINDENT ELEMEZ. VALÓDI ÖNISMERETRE VÁGYIK, képes érzelmeiről beszélni a múltban és a jelenben, a jövőbeni céljairól, vágyairól, fantáziáiról. Nem csak elméleteket gyárt magáról, hanem NYITOTT A VISSZAJELZÉSEKRE IS. INTELLEKTUÁLIS ÖNISMERET: MEGÉRTI TÖBBFÉLE VISELKEDÉSMÓDJÁT (valódi önismeret még nem alakul ki, attól, hogy érti, még nem változik (!) ). AZ A FAJTA ÖNISMERET, HOGY MEGÉRTSE, MI MIÉRT VAN. Szerinte a világot meg lehet érteni és a megfelelő módszerrel jobbá lehet tenni – hisz a TUDOMÁNYban, úgy véli, hogy a megfelelő tudományos módszerekkel végül fel lehet fedezni, hogyan is vannak a dolgok valójában, beleértve az emberi természetet is. Hajlandó dolgozni a világ jobbításáért. A személy itt a formális, racionális kognitív működése csúcsán van, imádja az elméleteket, modelleket, hisz abban, hogy a világot meg lehet érteni, és elég jó és teljes tudományos ismerettel, tudással szabályozni lehet a világot. TOLERÁNSABB, TÜRELMESEBB – már látja, hogy a többiek is úgy működnek, ahogy ő, itt már látja, hogy együtt jobb dolgozni, mint egyedül, a nagy célokért másokkal jobb együtt dolgozni, türelmesebben ki tudja várni a cselekedetek és az eredményeik közötti időt. (Már van önuralma). A szociális sztenderdeket internalizálta. Már nem annyira kiemelkedően büszke és gőgös arra, amit alkotott, alkotása belesimul a közjóba, és érzi, hogy még sok fejlődnivalója van, folyamatosan fejlődik. Legnagyobb félelme, hogy hiteles-e - „Úgy élek-e, ahogy a hitemmel megegyezik?”, „Miért teszem azt, amit teszek?” – A VALÓDI belátáson, INTROSPEKCIÓn alapuló ÖNKRITIKA itt jelenik meg először – belőle lesz a neurotikus. Meg akarja indokolni, hogy mit miért tesz. A bűntudat gyakori érzés, itt amiatt, hogy hiteles-e. A BEFELÉ FORDÍTOTT AGRESSZIÓ ÖNKRITIKÁVÁ VÁLIK (ÖNKÜZDÉS). A Lelkiismeretes személy gyakran neurotikusan hiperkritikus, mert a céljai és szándékai őszinték és magasra törőek. Gyakran azért is bűntudata van, ami nem az ő hibájából történt. Nem akar másokat bántani, nem akar ártani, inkább magát bántja. „MIÉRT TESZEM, AMIT TESZEK?” MI A GYÖKÉROKA ÉS A CÉLJA? Úgy véli, ezáltal megérti és megtalálja önmagát, képes elkülöníteni a látszatot a valós érzéseitől, és motivált az önfeltárásra. Maga és mások elemzése kedvelt időtöltéssé válik, jó móka. Sok pszichológiai típustan és elmélet született itt, hogy osztályozza és magyarázza az emberek viselkedését. Imádja az önismeretet, és elért teljesítményére építi pozitív önértékelését. Saját vállalkozása vezetőjeként nem függ már annyira mások elfogadásától vagy a különállás hangsúlyozásától. FÜGGETLEN, HATÉKONY – mert jól látja a problémákat és tud időperspektívában gondolkodni. ÖNÉRTÉKELÉSE ATTÓL FÜGG, ELÉRI-E A SAJÁT CÉLJAIT, attól kevésbé, hogy mások mit gondolnak róla. MÁSOK FELÉ HITELES ÉRDEKLŐDÉS, érdekli őt a másik, ELFOGADJA, HOGY KÜLÖNBÖZNEK egymástól - elfogadás, intenzívebb kapcsolatok, az EMPÁTIA növekszik. A kapcsolatok így sokkal értelmesebbé és intenzívebbé válnak. A másikat képes értékelni azért, aki – függetlenül saját szükségleteitől, vágyaitól. SZÍVESEN DOLGOZIK CSOPORTBAN, DE EGYYEDÜL IS HATÉKONY. Ha azt tudja csinálni, amit szeret, és abban jó, akkor sikeres. Ez a mai társadalom: a teljesítmény szerint értékelnek minket, nem aszerint, hogy valaki milyen ember. (Fontosak a megerősítő dicséretek. Az ember akkor változik, ha elfogadják, és a viselkedését jelzik vissza hitelesen). HŰSÉGE NEM A SZEMÉLYNEK SZÓL, HANEM A VÁLASZTOTT ÉRTÉKNEK. Az idő pénz, arra ügyel, hogy a dolgokat felelősségteljesen, lelkiismeretesen, jól végezze. A KÜLDETÉSTUDAT megjelenik. Őszinte MEGGYŐZŐDÉSBŐL, KOMOLYSÁGGAL, IDEALISZTIKUSAN DOLGOZIK (a világ megmentése mindig rejtett vagy nyílt célja), JOBBÍTANI AKAR, LELKES. Nagyon sokat dolgozik, tanul, de esetleg nem méri fel jól az erejét, energiáját, így a célok elérését kísérő hajtás gyakori következménye a TÚLTERHELTSÉG, KIMERÜLTSÉG (KIÉGÉS, „menedzser betegség”). A határok elismerése az egyik legnehezebb dolog a számára, projektjeiben elmerülve ritkán lassít le, hogy ránézzen és reflektáljon az életére. (!) ITT ALAKUL KI ELŐSZÖR: ÉRETTSÉG, RUGALMASSÁG, FÜGGETLENSÉG, EMPÁTIA, ÖNISMERET, ÉRDEKLŐDÉS MÁSOK FELÉ. Interperszonalitás: Az emberek felé FELELŐSSÉG ÉS KÖTELESSÉGÉRZET, miközben a saját egyéni dolgait csinálja. Döntéseiben felelős, FIGYEL A KOMMUNIKÁCIÓRA (TISZTA KOMMUNIKÁCIÓ), tudatos a kommunikáció fontosságára. Méltányolja, ha kifejezik egymásnak érzéseiket és gondolataikat. *Kognitív: ANALITIKUS SÚLYOZÁS ÉS SZINTETIZÁLÁS, zárt rendszereket lát, jól definiált határokkal, lineáris okság, független változók, felfogja a fogalmi komplexitást, priorizál és szintetizál, mert ha tudja, hogy mik a független változók, akkor el tudja dönteni, hogy mi a fontos, és mi nem. (A nyugati társadalom intézményei ezen a szinten vannak, ezt jutalmazzák az emberekben.) Kezdi felfedezni a világban, a rendszerekben az ellentmondásokat. Foglalkoztatja: HOSSZÚ TÁVÚ, SZEMÉLYES CÉLOK, BELSŐ MÉRCE ALAPJÁN SAJÁT ÉRTÉK ÉS IDEÁL MEGVALÓSÍTÁSA (önaktualizáció = önmegvalósítás), motiválja a siker és a pénz. Munkában: csapatmunkák, probléma- és feladat-orientált szövetségek. Tökéletes projekt-szemléletű ember. A feladat határozza meg a viselkedését és a szerepét, és ezek rugalmasan változnak. Védelmi mechanizmusai: a kétség és a kritika ellen védekezik intellektualizációval, racionalizációval, figyelmen kívül hagyással (a negatív pólus és az árnyék elnyomásával) – „értem, értem, de számomra ez nem olyan fontos”. „Jobb a pozitív aspektusra fókuszálni, mint a problémákban időzni.” Mélypontja és félelme: bűntudata van, ha nem tudta teljesíteni, amit akart. FÉLELME a cél (ideál) nem teljesítése, A KONTROLL ÉS A FÜGGETLENSÉG ELVESZTÉSE (mert most vívta ki, szerezte meg), fél elveszteni az újonnan elért fejlődést. Itt már nem magányos, vannak jó dolgok, ez egy jó szint. Fél, hogy visszacsúszik a konformista szintre, mások kiszolgálásának szintjére. Nyelv: oksági kapcsolatok, prioritások, következmények. Sok idői utalás: célok, jövő, tervek, „most, régen, szoktunk”. Differenciált pszichológiai szótár, önkritika, AUTENTIKUS ÖNKIFEJEZÉS (nincsenek már klisék), ÉN-KIJELENTÉSEK. Az a nagyon racionális ember, aki nincs elveszve (előző szinten annyira ragaszkodik az eszéhez, hogy nem képes kilépni belőle, és ezért nincsenek kapcsolatai – vad racionalista -, itt már kapcsolódik, felad ebből valamennyit.) Ez a szint úgy asszertív, hogy önállóan is tudná, de odafigyel a másikra is, úgy érvényesíti magát, hogy közben nem tapos el mindenkit. Ha valakivel kapcsolatban vagyunk, minimum két szinten működünk: információ tartalmának átadása szint és a kapcsolati szint. Ha bármelyik sérül, a kommunikáció megsérül. Azt hiszi, hogy ahhoz, hogy az infó átmenjen, beáldozható a kapcsolati szint. De ha nincs kapcsolat (híd, rapport), nem lesz kinek átadni az infót, nem fog tudni kommunikálni. Ha a híd erős, mindegy, hogy mit mondunk, csak az nem mindegy, hogy hogyan. Ezen a szinten már nem veszélyezteti a kapcsolatot az információ árán!

Answer 2

SCG 4-5 INDIVIDUALISTA - pluralista (korai W6) Szimbólum: (!) MEGJELENIK A NEGYEDIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől, és ezért jobban rálát. Jelmondata: „Én az én-részeim csoportja vagyok.” ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Perszonális, posztkonvencionális. EGYÉNI és egyedi DOLGOKAT AKAR CSINÁLNI, függetlenül mások jóváhagyásától, a szociális szerepektől, feladatoktól. GYAKRAN VISSZAVONUL a mindennapoktól, BEFELÉ FORDUL, hogy önmagában találja meg az egyedülálló adottságait, egyedül szeret dolgozni – ekkor kreatívan járul hozzá a közös munkához. Rájön, hogy a dolgok nem azok, amiknek látszanak, léteznek paradoxonok, már nem próbálja őket kimagyarázni, elrejteni, hanem elfogadja őket, néha még élvezi is. Pl. valaki guru, de ember is. RELATIVISTA, PLURALISTA (már több nézőpontból közelít meg valamit, és nem csak egyhez ragaszkodik), „minden relatív”. A lineáris, intellektuális tudás átadja a helyét a holisztikus szemléletnek. Nyitott szemmel jár, A TAPASZTALAT MÁR ELÉG AHHOZ, HOGY ELHIGGYEN DOLGOKAT, NEM KELL NEKI TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK (Pl. A kapcsolat c. film – láttam, megtapasztaltam, tudom). A dolgok már kívül esnek a jó/rossz, igaz/nem igaz kategóriákon, már nem is nagyon akar kategorizálni, címkézni, MEGHALADJA A VAGY-VAGY GONDOLKODÁST (Pl. Nietzsche: Zarathustra). Átalakul a humor, már nem ellenséges és gyakran önmagára irányul. Ahelyett, hogy mindent analizálna, élvezni akarja a saját szubjektív élményt. Az egyedüli megbízható, biztos dolog számára a saját élmény, „CSAK AZ A BIZTOS, AMIT MEGTAPASZTALOK! Élvezi a saját élményt, és erre alapozza a mindennapjait. CSINÁLNI HELYETT LENNI ÉS ÉREZNI AKAR. JÖVŐ HELYETT MOST. Az a fontos, amit itt és most átél, ami a testében van. Megfigyelésen alapuló TESTTUDATOSSÁG lesz a fontos, az érzései a testében, a test és az elme megfigyelésén alapuló megértés, tudatosság, és nem az, hogy mit gondol magáról, milyen elméletei vannak magáról, hanem hogy mit érez. Foglalkoztatja: az elért célok, eredmények, a teljesítmény helyett a folyamat érdekli, a dolgok alakulása, az emberi kapcsolatok, az itt és most, a nem lineáris okság, összefüggések a változók között. Látja, ahogy ő maga és mások másképp viselkednek eltérő kontextusokban. Nincsenek állandó személyiség- és jellemvonások, hanem csak KONTEXTUSFÜGGŐ ÉN-ÁLLAPOTOK . A jelenben figyeli ezeket az én-részeket, ez számára szép, megrendítő. IDENTITÁSA SOK ÉN-RÉSZ ÖSSESSÉGE, PLURÁLIS, DE MÉG NEM INTEGRÁLT! – KÜSZKÖDIK, akarja, hogy összeálljon az egész énje. Azt tapasztalja, hogy különálló részei mind jogosak és egyaránt fontosak, és gyakran ellentmondásosak. KEMÉNYEN DOLGOZIK AZ ÉN-RÉSZEK KIEGYENSÚLYOZÁSÁN – ÖNKÜZDÉS). Még NEM TUD TUDATOSAN VÁLTANI AZ ÉNRÉSZEI KÖZÖTT (az csak az integráció után lehetséges), emiatt van benne egy küszködés. Néha elkeseredik, hogy ki is ő valójában (identitásválság – W5!), hogyan lehet kibékülni ezzel a sokfelé húzó, sokszínű belsővel. Az eddigi szinteken bizonyos én-részeket lehasított, elfojtott, racionalizálással elfedett vagy figyelmen kívül hagyott, itt viszont minden én-részt felenged, megengedi, hogy legyenek, és elfogadja őket. Megjelenik az ÖNELFOGADÁS MÉLYEBB SZINTJE, MÁR NEM HÁRÍT, MINDEN JÖHET. Már elfogadja az adott én-állapotot, amiben van, és igyekszik átélni azt teljesen. Itt már ORGANIKUS ÖNISMERET van – HITELES, igazi, valódi, már valóban azt képes gondolni, hinni, beszélni magáról, ami a testében, lelkében itt és most van, ettől válik hitelessé. SZÍV ÉS ELME TALÁLKOZÁSA – ezen a szinten dolgozik az önismerettel a Gestalt-terápia, humanisztikus pszichológia (HP), valóságnyelv, TK, NLP, bodywork, relaxáció, EMK (erőszakmentes kommunikáció), stb. DINAMIKUS ÖNELMÉLETEK, de vannak elméletei még magáról itt is. Ha mást tapasztal itt és most magáról, átalakítja az elméletet. (Tegnap még úgy gondoltam, hogy ilyen vagyok, de ma történt egy élmény, és most ezt úgy gondolom, hogy ez így van – együtt halad a folyamataival, neki ez nem probléma). Észreveszi a kulturális torzítást (kívülről látja a rendszert), rálát a védekezésekre, az önbecsapási kísérletekre és emiatt toleránssá, mélyen empatikussá válik másokkal szemben, hisz tudja, hogy mindenki így működik. MÁSOK GYAKRAN CSODÁLJÁK ŐT HITELESSÉGE, ENERGIKUSSÁGA, SPONTANEITÁSA, ÖNÁLLÓSÁGA MIATT. Saját egyedi életét éli, függetlenedve a korlátozó konvencióktól, nem aggódva, hogy mások mit szólnak, képes spontán kifejezni magát. Munkában: a törtető világban gyakran tartanak tőle az Öntudatosok és a Lelkiismeretesek, úgy vélik, nem elég biztonságos vele dolgozni, nem elég megbízható (mert nem konformista, ezért nem tűnik lojálisnak), ehelyett öntörvényű. Álmodozónak, semmittevőnek tűnhet. Ha összhangot találnak vele, HA SZABAD UTAT, DÖNTÉSKÖRT KAP, JÓ EGYÜTTMŰKÖDŐ, vezetőnek autokratikus és egyéni, zárkózott, megközelíthetetlen. Addig nem lát neki a munkának, amíg nem látja, miért jó az. VEZETŐKÉNT meglátja, hogyan kéne valamit csinálni, és TÜRELMETLEN lehet másokkal, hogy ők nem látják ugyanezt. KOMPLEXEN LÁTJA A VILÁGOT ÉS MÁSOKAT IS, TÖBB SZEMPONTBÓL, AMIKET KÉPES ELFOGADNI, TISZTELI ÉS ÜNNEPLI AZ EGYEDISÉGET (Pl. parking ticket validation c. kisfilm – mosoly és dicséret). Saját nézeteit nem próbálja meg ráerőltetni másokra, szabadon hagyja a másikat. Ha ilyen emberek jönnek össze, teret adnak egymásnak, hogy mindenki kifejezhesse, mit gondol és érez. BOOMERITIS, a zöld szint csapdája – beleragadhat abba a szélsőségességbe, hogy elítéli azokat, akik elítélnek másokat, az egyenlőség nevében. NEM VESZI ÉSZRE A NÉZETÉBEN LÉVŐ ELLENTMONDÁSOKAT, HOGY Ő MAGA IS ÍTÉLKEZIK. A SAJÁT NÉZETÉT ELŐNYBEN RÉSZESÍTI MÁSOKÉVAL SZEMBEN, HOLOTT AZ EGYENLŐSÉGET HIRDETI. TAGADJA A HIERARCHIÁT, HOLOTT MAGA IS HIERARCHIÁT TEREMT: „mi és a nem oké többiek”. Ha egy ponton túlmegy a sokszínűség elfogadása, azok egyenlősége, az individualitás ünneplése, akkor elvész a közös emberi alap, az összerakottság, az integráció. A szervezeti üléseken így mindenki elmondja, ami benne van, de a problémát nem oldják meg ezen a szinten. Az Individualisták HAGYJÁK EGYMÁST ÉS A TÖBBIEKET ÚGY, AHOGY VANNAK, NEM PRÓBÁLJÁK ŐKET MEGVÁLTOZTATNI, MEGGYŐZNI. TOLERÁNS a különbségekre, engedi, hogy mások azt csináljanak, amit akarnak, és azok legyenek, akik, és gyakran amorálissá válik az elfogadás nevében. Nyelvhasználat: véletlenek, előre nem látható események; valódi minősítések; ellentmondó vélemények; „vagy” és „de” helyett „és”; (nincs „kellene”), nem általánosít; finom megfigyelések.

Answer 3

AUTONÓM - stratéga (közép W6) Szimbólum: megjelenik a negyedik személyű nézőpont, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől és ezért jobban rálát. Jelmondata: „Én az vagyok, aki jelentést ad a létének.” ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Perszonális, posztkonvencionális. (!) NEGYEDIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT KITÁGÍTÁSA (!), elhelyezése a személy adott világnézetének keretében, és a személyes életének egész időtávjában. Látja a saját történetét is időtávban, a szülei múltját is, és a gyerekei jövőjét is. Kiterjesztett időkerettel és kitágított szociális hálózatokkal már MINTÁKAT VESZ ÉSZRE A RENDSZERBEN, és hosszú távú trendeket lát, melyeket stratégiai kapacitása szerint értékel. (Személyes élete a leszármazottaktól a teljes családfáig tart). (Hellinger-elmélet), RENDSZERSZEMLÉLETTEL, rendszerek összefonódásával GONDOLKODIK A VALÓSÁGRÓL, már LÁTJA A KAPCSOLATOK ÉS FOLYAMATOK RENDSZEREINEK AZ ÖSSZEKAPCSOLÁSÁT és összefüggéseit. Látja a családi mintát, de azt gondolja, hogy ezek a minták már nem kell, hogy rá is érvényesek legyenek, meghaladja azokat, túllép rajtuk, és képes olyan új mintákat alkotni, amik eddig nem voltak jelen a rendszerben. Felismeri magában az ellentmondó részeket, impulzusokat, melyek más-más kontextusokban, helyzetekben jönnek elő, és képes ezeket felismerni, felvállalni, tulajdonolni. Képes a különálló identitásait integrálni. A KÜLÖNÁLLÓ ÉN-RÉSZEK INTEGRÁLÁSA, finom összhang jellemzi magával. Új képesség: értelmet, jelentést képes adni az életének, KÉPES ÚJ ÉLETTÖRTÉNETET ALKOTNI, ha az eddigi nem tetszett neki. (Pl. családállításon felismeri, hogy neki milyen sors predesztinált, ezt nem akarja, ezért elmegy terápiába, és ezt átírja). Felismeri, hogy MINDEN VALÓSÁGÉRZELMEZÉS, ELMÉLET, TUDOMÁNYOS TÉTEL CSAK ÉRTELMEZÉS, NEM A VALÓSÁG, EGY EMBER ÉRTELMEZÉSE EGY ÉLMÉNYRE, TAPASZTALATRA, AMIT ÁTÉLT. MINDEN EMBER ÉRTELEMADÓ LÉNY, AKÁR TUDATOS ERRE, AKÁR NEM. Az Autonóm itt válik erre tudatossá, és ő maga válik a világa értelemadójává, aki új világmodellt, történetet sző a világról, a saját valós élményeire alapozva, rendszerszemléletű integrációval. Tudatosan elkötelezett, hogy értelmes életet alkosson magának és másnak, önmegvalósító és eltökélt módon, változó kontextusok között is ugyanazt. Látja és tolerálja a paradoxonokat, elfogadja a világ kettősségét, az ambivalenciát. Az Individualista is rálátott az ambivalenciára, de nem tudott vele mit kezdeni, nem találta még benne önmagát. Az Autonóm azonban már elköteleződik, és megteremti magának a maga számára értelmes világot. Kicsit türelmetlenné is válik, hogy ha a többiek nem akarnak maguknak annyira értelmes életet alkotni, ahogy szerinte kellene. MINDENT ELFOGAD, NEM VESZIK EL AZ ELLENTMONDÁSOKBAN A PARADOXONOKBAN. Nem zavarja két különböző valóságértelmezés, ha a valóság olyan, amilyen. A konvencionális szinteken még az adott világot elfogadta, abba beilleszkedett, kiteljesedett benne és sikereket ért el benne. A POSZTKONVENCIONÁLIS szinten kilép a közmegegyezéses valóságból, függetlenedik tőle, és az Autonóm szinten ő maga lesz a valóság teremtője, már ÚJ KONVENCIÓKAT ALKOT. Jóban van önmagával, finom összhangban él magával (az Individualista még cinikus és kissé bizalmatlan volt). ÉNJE MINDEN RÉSZÉT INTEGRÁLJA, AZOKAT IS, AMELYEK AZ ELŐZŐ SZINTEN MÉG NEHEZEN KEZELHETŐK, ÖSSZEZAVARÓAK VAGY IJESZTŐEK VOLTAK. EGÉSSZÉ VÁLIK A SZEMÉLYISÉG. A dilemmákat és konfliktusokat erősen megéli, felismeri, hogy ezek elkerülhetetlenek, hogy az ambivalens érzések természetesek, és elfogadja azokat. Keményen dolgozik, hogy összetartsa a maga által kialakított értelmet és célt megvalósító munkáját, hogy józan és érett módon végezze azt. Úgy érzi, felelős azért, hogy ambivalens szükségleteket és al-identitásokat rendezzen össze és navigáljon. Általában kiegyensúlyozottnak látszik. A KELLEMETLEN ÉRZÉSEKET JOBBAN TOLERÁLJA, HAJLANDÓ AZOKAT MEGOSZTANI MÁSOKKAL. Elméjében képes integrálni pszichológiailag paradox elemeket, az ambivalenciát megéli, így SOKKAL KEVESEBB ENERGIÁT KELL ÉNVÉDELEMRE FORDÍTANIA. Ettől jóval toleránsabb és empatikusabb, mert látja, hogy más is ilyen kátyúban van. Itt már át is látja, hogy milyen történetek húzódnak meg egy ember mögött, milyen generációs történetek vannak a háttérben. MAGÁT ÉS MÁSOKAT IS ELFOGAD, MINT KOMPLEX EMBERI LÉNYEKET, a jó és rossz dolgokkal együtt (hasítás végleges feloldódása). IGÉNYLI A KÖLCSÖNÖSEN ELFOGADÓ KAPCSOLATOKAT, mások elfogadó jelenlétét, és pontos visszajelzéseit, hogy kihozhassa önmagából a legtöbbet, amit tud. IGÉNYLI A PONTOS VISSZAJELZÉSEKET, INTIMITÁST. Az emberekkel való dinamikus, intim kapcsolat és visszajelzés-csere tehát nagyon fontos itt az önismeret és a bölcsesség kifejlesztésében. A személy ÁTÉLI AZ EMBEREK KÖLCSÖNÖS EGYMÁSTÓL VALÓ FÜGGÉSÉT, EZT CSODÁLJA, ÉS ÚGY ÉRZI, FELELŐS IRÁNTUK. Félelme: hogy nem éli meg a legmélyebb képességeit (amik még csak potencialitások), vagy az univerzális értékek, elvek megvalósításában hibázik (méltóság, tolerancia, igazságosság minden ember felé). Énvédelmi mechanizmusa: nagyon finom, ha van, érett elhárításokat használ: humor, kizárás (ami nem az ő csomagja/tükre, abba a történetbe nem vonódik bele), anticipáció, altruizmus. Amikor éretlenebb védekezést használ, megbocsájt magának, türelmes és toleráns magával szemben, tudja, hogy dolgozik magán. SZÜKSÉGE VAN VISSZAVONULÁSRA ÉS SAJÁT TÉRRE, AHOL MEGFIGYELHETI ÖNMAGÁT. A dolgok kibontakozásának, teremtődésének, alakulásának szemlélése az egyik fő örömforrás ezen a szinten. Az élet célja, fő motivációja: megpróbál azzá válni, aki a leginkább ő, „MEGPRÓBÁLOK AZZÁ VÁLNI, AKIVÉ VÁLHATOK." Az önmegfigyelés pontos és örömteli. Élvezi, hogy megfigyeli, mi zajlik benne. *Fő vágya: NÖVEKEDÉS, ÖNBETELJESÍTÉS, ÖNMEGVALÓSÍTÁS, A SAJÁTJA ÉS MÁSOKÉ IS – SOK SEGÍTŐ közülük kerül ki (terapeuták, coach-ok, pszichológusok, tanácsadók), de még FRUSZTRÁLÓDIK, HA A MÁSIK ELAKAD. „Nem akar változni, pedig már annyit dolgoztunk rajta!” *Gyengéje: MEG VAN GYŐZŐDVE RÓLA, HOGY A MAGASABB FEJLETTSÉGI FOK AZ JOBB, minden áron azt kell elősegíteni. Wilber nem győzi hangsúlyozni, hogy a szintek nem értékítéletek, az egyik szint sem jobb a másiknál, de itt azt gondolja az egyén, hogy a fent jobb, mint a lent. Az AUTENTIKUSSÁG az egyik legfőbb érték. Világnézetében azt gondolja, hogy NINCS ELEVE ELRENDELT ÉLETÚT – de ha van is, akkor ő azt meg tudja változtatni -, hanem AZ ÉLET EGY VÉG NÉLKÜLI, FOLYMATOS UTAZÁS és kibontakozás, fejlődés. A tanulás, a változás, az alakulás az élet végéig tart, ha hagyjuk. AZ EGYÉN SZEMÉLYES FELADATA ÉS FELELŐSSÉGE AZ ÉRTELEMADÁS, AZ ÉRELEM MEGTALÁLÁSA AZ ÉLETBEN, hogy minden ember megtalálja az életstílusát, a kiteljesedést. Kognitív: elmeműködése kreatív, ÁLMOKBAN, VÍZIÓKBAN GONDOLKODIK (JOBB AGYFÉLTEKÉS MŰKÖDÉS), szabadon MERI ÁLMAIT MEGVALÓSÍTANI, felszabadulnak benne a kreatív energiák. A KÉPZELETÉT MÁR NEM GÁTOLJA A LOGIKA ÉS A KONVENCIÓK, a dobozon kívül gondolkodik. Humorában könnyed egzisztenciális irónia van, mert felismeri és elfogadja az élet paradoxonait, de nincs benne ártás, bántás, nem ellenséges. Olykor felháborodik a világ igazságtalanságain, és ezt jogosnak érzi, elvi alapon mérges. Feláll a társadalommal szemben és kifejezi személyes meggyőződéseit az igazságosságról. Munka: a megélhetésért végzett munkát gyakran butítónak érzi, ami inkább akadályozza őt. Inkább lenne egyedül, és élvezné a felfedezést, a fejlődést, mások fejlesztését. A konvencionális szinteken a tanácsadást/terápiát a gyengeség jelének tekinti, míg az Autonóm szerint ez az élet szükséges része, hogy önmagunkká válhassunk. BELSŐ MEGGYÓZŐDÉSEI ALAPJÁN ÉL: "TEDD AZT, AMIT MONDASZ" vagy "ÉLJ ÚGY, AHOGY TANÍTOD". Ez nagyon fontos számára és másokat is ezzel a mércével mér. Az elveit éli, viselkedése, az élete válik azzá, amit vall. Gyakran karizmatikus, morális vezetők. Kiáll a szaváért, és erősen képviseli azt. Ez torzulhat, ha hatalommal társul, nem kap visszajelzést vagy leáll nála az önmonitorozás. Nyelvezet: nagyon komplex, flexibilis mondattan, sok témáról képes beszélni. Differenciált pszichológiai szókincse van, megérti az emberi kapcsolatok cirkularitását. Kedvenc témái: identitás, növekedés, magasabb elvek, önbeteljesítés, önmegvalósítás.

Answer 4

SCG 5-6 – KONSTRUKTUM TUDATOS – alkimista, mágus (késő W6) Szimbólum: megjelenik a negyedik személyű nézőpont, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől és ezért jobban rálát. Jelmondata: „Én az vagyok, aki az egót szeretné meghaladni.” ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Perszonális, posztkonvencionális. *MEGJELENIK AZ N-EDIK (VÉGTELENÜL SOKADIK) SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT. Rájön, hogy a világ az ember által megkonstruált valóság, a létező tárgyak és A DOLGOK AZ EMBEREK ÁLTAL LÉTREHOZOTT KONSTRUKTUMOK, AZ EGO ÉS A TÉR-IDŐ ÖSSZEJÁTSZÁSAI. A fogalmak csak erős leegyszerűsítései a világnak, de nem fedik le a valóságot. Ráébred, hogy VÉGTELEN NÉZŐPONT, így VÉGTELEN VALÓSÁG LÉTEZIK (n = végtelen sok). Mindenkinek saját nézőpontja van, MINDENKI EGY KÜLÖN VILÁG, mindenkinek más térképe van a valóságról, és mást és MÁST JELENT MINDENKINEK UGYANAZ A DOLOG. A valóságot a jelenségek differenciálatlan kontinuumának látja a személy. A világ semmi vagy minden (káosz, kreatív alap), de benne mindent az ember teremt. ÉBER A DOLGOK MÖGÖTT MEGHÚZÓDÓ EGYSÉGRE. EKKOR LÁT RÁ ELŐSZÖR A FEJLŐDÉS SORÁN AZ EGÓJÁRA, annak valóságára. FELISMERI, HOGY AZ EGÓVAL AZONOSULT, ÉS AHHOZ VISZONYÍTOTT MINDENT, felismeri alapvető EGOCENTRIKUSSÁGÁT, rájön, hogy AZ EGÓJA A GÁTJA A TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉNEK. Amíg a gondolkodás és racionalitás fennáll, addig az ego fennáll – hisz az ego maga a gondolkodó elme, aki a gondolkodása által megteremti a különbözését a világtól, amiről gondolkodik. *A KONSTRUKTUM-TUDATOSSÁG AZ EGO-FEJLŐDÉS LEGMAGASABB FOKA, már rálát, hogy az ego is egy konstruált dolog, még nem haladja meg azt, de már KEZD MEGJELENNI A SPIRITUALITÁS! Azzal, hogy fogalmakat gyártunk, megkonstruáljuk a valóságot, gátoljuk a fejlődést. Amiről beszélünk, azzal nem válunk eggyé, hanem kívülállóként beszélünk róla. Rájön, hogy a gondolkodás az énről nem vezet el a végső igazsághoz. Megérik benne a vágy, hogy meghaladja az egót, mert ez zárja el őt a belső Önvalótól. TUDATOSSÁ VÁLIK A BESZÉD ÉS A GONDOLKODÁS CSAPDÁIRA, AZ EGO ÖN-MEGŐRZŐ MECHANIZMUSAIRA. A világ egy hatalmas energiamező, amiben A JELENSÉGEK FELBUKKANNAK / KELETKEZNEK ÉS ELTŰNNEK / MEGSZŰNNEK. (!) TANÚ-TUDATOSSÁG. Befelé fordulás, önmegfigyelés, fontossá válik a MEDITÁCIÓ: nem gondolkodni a valóságról, hanem közvetlenül megfigyelni azt a maga valójában. Megérti, hogy AZ ÁLLANDÓ ANALIZÁLGATÁS ÉS GONDOLKODÁS AZ EGO VÉDEKEZÉSE SAJÁT MULANDÓSÁGÁNAK TUDATOSÍTÁSA ELLEN. Ki akarja oltani az emlékekre, a társadalmi megerősítésekre alapozott automatikus, kondicionált válaszait, KI AKAR JÖNNI AZ EGÓBÓL – A BEIDEGZETT REAKCIÓK (FIXÁCIÓK) ÉS GONDOLKODÁS (SÉMÁK) SZÖVEDÉKÉBŐL. A "MIÉRT"-EK ÉS A "HOGYAN"-OK NEM FONTOSAK TÖBBÉ. Rájön, hogy a nyelv polarizálja a valóságot, nem lehet a szavakkal elég árnyaltan kifejezni azt, az elme állandóan analizál és ítélkezik, és ettől feszültség keletkezik, ebből akar kijönni. *RÁLÁT A SZAMSZÁRÁRA, ÉS NEM TETSZIK NEKI. (!) Előfordul a létezés spontán megtapasztalása, SPONTÁN ÜDVÖZÜLTSÉG-ÉRZÉS, GYAKORI A FLOW (!) ÉS A NUMINOZITÁS (Isten jelenléte érzés). Ilyenkor eggyé válik a megfigyelő és a megfigyelt dolog, átmenetileg feloszlik a személyes én-érzés. INTUÍCIÓ, ÁLMOK, ARCHETÍPUSOK, TRANSZPERSZONÁLIS ÉLMÉNYEK. GONDOLATOK SZEMLÉLÉSE A KONTROLL IGÉNYE NÉLKÜL. Kevés hasonló ember van, mint ő, FÉL, hogy nem értik meg, és HOGY GŐGÖS LESZ, hogy ő jobb másoknál, mert rálát a valóságra, a többi ember nem. MÉLYEN TOLERÁLJA A TÖBBI EMBERT, mert már nem csak a saját egójára lát rá, hanem a többi emberére is. NÉHA IRIGYKEDIK is AZ ALACSONYABB SZINTEKRE, hogy a világuk egyszerűbb. Beteljesíti küldetését, sorsát, amit magának választott, miközben ÉRZI alapvető ELKESEREDETTSÉGÉT ÉS MAGÁNYÁT. TRANSZPERSZONÁLIS SZOMORÚSÁG - tudja, hogy van ezen a valóságon kívül másik is, de azt csak rövid ideig képes megtapasztalni, nem képes még állandósítani. A „haza akarok menni, de még mindig itt vagyok, és nem megy” nyűgét érzi, hogy még nem világosodott meg. Mindent az evolúció és a változás szempontjából néz. Emiatt érzékenyebb mások fejlődésére és sokkal együtt érzőbb irántuk. Munka: nagyon kifinomult interperszonális készségei vannak, belelát mások komplex személyiségébe, és az emberi kapcsolati történések finom mezejébe. Képes a másikkal teljesen együtt lenni, meghallgatni, transzformáló erejű, torzítatlan visszajelzést adni neki. Mivel kapcsolatban van korábbi működésmódjaival (mert integrálta az alsóbb szinteket), KÉPES RÁHANGOLÓDNI A MÁSIKRA, ÉS AZON A SZINTEN KOMMUNIKÁLNI, AMIN A MÁSIK VAN. Tanácsadó, mentor, terapeuta, vezető lesz, aki jól hozzáigazítja stílusát a kliens szintjéhez és szükségleteihez. Megszűnik a görcsös segíteni akarás, csak szemléli a dolgokat, ahogy vannak. NEM ÁLLÍTJA, HOGY TÖKÉLETESEN ÉRTI A MÁSIKAT A MAGA EGYEDISÉGÉBEN, CSAK MÉLY EMBERI KÖZÖSSÉGET ÉREZ VELE. Gyakran intoleráns az Autonómok (SCG5/érett W6) fejleszteni vágyásával, intoleráns hozzáállásával szemben, hogy mindenki fejlődjön már! Magával szemben is gyakran túl kritikus, hogy ragaszkodik az egójához, és erre rálát. A megvilágosodott állapot számára már nem egy csúcsélmény, hanem ugyanolyan állapot, mint bármelyik másik tudatállapot. Énvédő mechanizmusai: szublimáció, nem ellenséges humor, melléfigyelés (vagy elengedés – a füle mellett, nem vesz fel felesleges „csomagokat”). Toleráns magával szemben. *Vezetőként újító reformszervezetet hoz létre, KATALIZÁLÓ, TRANSZFORMÁLÓ szerepet tölt be, segíti a változást. Ha ezt elvégezte, kész azonnal letenni a vezető szerepet. Akkor érzi sikeresnek magát, ha feleslegessé válik.

Answer 5

SCG6 – EGYESÍTŐ (W7-W10) Szimbólum: hálózatrendszer, a nézőpontok hálózata. „Én nem én vagyok, hanem ami rajtam keresztül ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ megnyilvánul”. ~~~~~~~~~~~~ MÁR NINCS EGO. Transzperszonális, poszt-posztkonvencionális. AZ EMBERI LÉT ÉS TUDAT ÚJFAJTA ÉSZLELÉSE. UNIVERZÁLIS ÉS KOZMIKUS NÉZŐPONT. A valóság és öndefiníció KÖZÉPPONTJA, A REFERENCIAPONT MÁR NEM AZ EGÓBAN VAN, HANEM A MAGASABB ÉNBEN. Önmagát úgy tapasztalja, mint a kreatív teremtésen alapuló, az evolúció sorsát beteljesítő, folyamatosan alakuló emberiség tagja. (Wilber: a folyamatosan alakuló, önmagát folyamatosan újrateremtő Forma-ként éli meg magát és másokat is.) A MÁSOKHOZ TARTOZÁS ÉS A KÜLÖNÁLLÓSÁG, EGYEDISÉG ÉRZÉSE JÓL MEGFÉR EGYMÁSSAL, feszültség nélkül – KÖNNYEDÉN KÖZLEKEDIK AZ ÉN-ÁLLAPOTOK ÉS A TUDATÁLLAPOTOK KÖZÖTT, dinamikus váltakozás a szemléletek között (a valódi sámán, jógi). TÖBBSZÖRÖS NÉZŐPONTOKAT lát egyszerre. A Természet szerves részeként éli meg, érzékeli magát. A jelenségek ELVESZÍTIK POLÁRIS JELLEGÜKET, már nem jók vagy rosszak. SZEMLÉL, ÉS MEGÉL SEMLEGESEN. Az elme és a racionális gondolkodás most már nem akadály, csak egy jelenség az is, ami időről időre alakul az egyén figyelemfókuszától függően. EGYSZERRE LÁTJA A DOLGOK KONKRÉT ÉS SZIMBOLIKUS JELENTÉSÉT – egy homokszemben meglátja a világot. Egyszerre, egyben látja a dolgok világi, lehatárolt, mulandó oldalát és a mély értelmét, és egyesíti ezt a két aspektust. Mindenkiben látja és ünnepli az emberit, egynek érzi magát velük. TISZTELI A MÁSIKBAN A KÖZÖS EMBERI LÉNYEGET, EZÉRT NINCS RÁ SZÜKSÉGE, HOGY MEGVÁLTOZTASSA A MÁSIKAT. Itt már TUDJA, HOGY A MAGASABB TUDATÁLLAPOTOK NEM JOBBAK, mint az alacsonyabb, hétköznapibb tudatállapotok, mert mindegyik szükséges része a kölcsönös összeköttetésben lévő egyedekből álló valóságnak, és az evolúciós folyamatnak. Emiatt már NEM SIETTET SENKIT A FEJLŐDÉSBEN, OLYANNAK FOGADJA EL ÖNMAGÁT, AMILYEN. Nem kontrolláló, ELFOGADÓ. ALÁZATOS és gyakran megéli a kegyelmet. Praktikus, egyszerű, ahogy benne él a mindennapokban, két lábbal áll a földön. SZEREPE MÁSOK ÉLETÉNEK KATALIZÁLÁSA AZZAL, HOGY ÖNMAGÁT ADJA. Mélyebben BÍZIK A LÉTBEN, és nagyobb BIZTONSÁGBAN ÉRZI MAGÁT, mint amit a racionalitás adhat. Tudja, hogy semmi nem történhet vele. INTENZÍV ÉS ELVÁRÁSOK NÉLKÜLI KAPCSOLATAI VANNAK, függetlenül mások fejlettségétől vagy bármely jellemzőjétől. Látja a MÉLTÓSÁGOT az élet minden megnyilvánulási formájában, és emiatt KÉPES MÁSOKNAK MEGADNI AZ ÉRTÉKESSÉG ÉS AZ EGÉSZLEGESSÉG ÉRZÉSÉT. BELSŐVÉ VÁLT, TRANSZPERSZONÁLIS MORALITÁSA VAN. Szerinte A KONFLIKTUSOK (belső konfliktusok és a különböző érdekekből származó külső súrlódások) AZ ÉLET VELEJÁRÓI, amiket NEM MEGOLDANI AKAR, CSAK SZEMLÉLI ŐKET. Nem tagadja azokat, hanem tanúként szemléli. Ami igazán *érdekli: GLOBÁLIS IGAZSÁGOSSÁG, SPONTANEITÁS, LÉTEZÉS, KREATIVITÁS. A valóságot időnként úgy tapasztalja, mint a jelenségek differenciálatlan kontinuumát, mint egy egységes, tudatos, teremtő hátteret. Látja, hogy az értelemkeresés, a jelentésadás és a nyelv elkülönít és határokat teremt ott, ahol nincs, de tudja, hogy ezek lényegi részei az emberi létnek. Érzi, hogy a lények (az egók) a túlélésért küzdenek, és azért, hogy jelentést adjanak az életüknek. Toleráns minden élővel szemben, együttérez velük. A VALÓSÁGOT TEREMTŐ TUDATKÉNT TAPASZTALJA. A csúcsélmények a lét megszokott részeivé válnak. NYITOTT, ELLAZULT, ANALÓGIÁS GONDOLKODÁS, ÉS HOLISZTIKUS MEGÉRTÉS egészíti ki a racionális gondolkodást. Rájön, hogy a különálló én-érzés csak illúzió. Szűk ÉN-HATÁROK MEGHALADÁSA, nyitott határok, ARRA HANGOLÓDIK RÁ, AMI A TUDATÁBA KERÜL. Elfogulatlan semleges létezés állapotában van. Tanúként szemlél, tudatában van a dolgoknak. Munkájában: Az IGAZSÁGÉRT, A IGAZSÁGOSSÁGÉRT ÉS MINDENKI JAVÁÉRT DOLGOZIK. Úgy érzi, végtelen sokféle módon létezhet (a szabad akarat csúcsa). Nincs már olyan cél, amiért ő küzdene. Egy életen át tartó, fontos munkán tevékenykedik, mely egyszerre kifejeződése egyedi személyiségünknek, és az emberiségben betöltött szerepünknek. Nyelvhasználat: széleskörű, globális témák, több szinten egyszerre, akár ellentmondásokkal, tágas mentális mezőben mozog, spontán, egyenes válaszok, rövid, tömör, lényegre törő válaszok, amik az ego-meghaladást és bölcsességet jelzik. Válaszai mélyebben és több szinten is bemennek a másiknak. Egyedi és egyéni válaszok, kreatív metaforák.

Susanne Cook-Greuter egofejlődés-teóriája Flashcards

(29 cards)