3. Szakzáróvizsga - Fejlődésvonalak / Erkölcsi fejldés, világnézetfejlődés, szelf-fejlődés

Question 1

10.) Fejtsd ki az erkölcsi fejlődés szakaszait Kohlberg, Piaget és Wilber szerint, kötve azt a wilberi létramodell egyes szintjeihez!

Answer 1

! A sorrend így lesz:
- PIAGET
- KOHLBERG
- WILBER

*ERKÖLCS: a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összessége, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein.
Moralitás alapkérdése: mi a helyes, mi a helytelen, mi a jó, mi a rossz. Bal alsó kvadráns, interperszonális környezet.

Két komponense:
» AZ ERKÖLCSI TUDAT - ahogyan a gyermek az erkölcsi kérdésekről gondolkodik, és
» AZ ERKÖLCSI VISELKEDÉS - ahogyan ténylegesen viselkedik.
A szocializáció során a gyerek szabályokat, normákat és szerepeket sajátít el, kialakul morális értékrendje. Ez hosszú folyamat, ALAKULÁSA SZOROS KAPCSOLATOT MUTAT A *KOGNITÍV FEJLŐDÉSVONAL ALAKULÁSÁVAL. A kisgyerek igényei és környezetének elvárásai kezdetben egyáltalán nincsenek összhangban. Az ösztönök és késztetések gátlása, a vágyak uralása elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek környezete elvárásainak megfelelően viselkedjen. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy felfogja, mit várnak el tőle, megértse a szabályokat, kialakuljon az igazságról, a jóról és a rosszról való gondolkodása.

> > > *PIAGET elmélete az erkölcsi fejlődésről és a szabálytudat kialakulásáról:
A premorális korszak után az erkölcsi fejlődésben két szakaszt különített el:
A HETERONÓM ERKÖLCS és
AZ AUTONÓM ERKÖLCS szakaszát.

• HETERONÓM ERKÖLCS:
  –> a külső visszajelzések,
  BÜNTETÉS ÉS JUTALMAZÁS játszik
  meghatározó szerepet
• AUTONÓM ERKÖLCS:
  –> A SZABÁLYOK ELSAJÁTÍTÁSA és az
  önálló döntéshozatal jellemző a
  gondolkodásmódra

Az erkölcsi fejlődés szakaszai Piaget szerint:

*HETERONÓM ERKÖLCS:
4/5-10/11 év W3- korai W4
–> A viselkedés elbírálása szélsőséges,
vagy pozitív, vagy negatív, jó vagy rossz
–> A szabályok kívülről jönnek és
megváltoztathatatlanok
–> Felnőttek mindenhatósága, szabályaik
szentek és sérthetetlenek
–> *KÖVETKEZMÉNYETIKA (!) a bűn mértékét
az okozott kár nagysága határozza meg
–> *KONKRÉT GONDOLKODÁS - Azt, hogy
mi a rossz, az dönti el, hogy mi tiltott és
büntetendő, nagy bűnért nagy büntetés
jár

*AUTONÓM ERKÖLCS
10/11 éves kortól, késői W4 - W5 !!
–> A viselkedés mérlegelésénél KÜLÖNBÖZŐ SZEMPONTOKAT vesz figyelembe
–> Saját maga által átgondolt szabályokat követ
–> A szabályok kölcsönös megegyezésen alapulnak, módosíthatók, rugalmasabb lesz a szabályokkal szemben
–> *SZÁNDÉKETIKA (!) a bűn mértéke függ a szándékoktól
–> FORMÁLIS MŰVELETI SZAKASZ: hipotézisalkotás, absztraháló-képesség, jövőbe tekintés képességének kialakulása megjelenik a moralitásban.
————————————————————-
»> *KOHLBERG erkölcsi fejlődési szakaszai:
Hat különböző szakaszt különít el. Megállapítja, hogy a viselkedés különböző szintet mutat a helyzet függvényében, nem vagyunk következetesek. Kohlberg a különféle történetekre adott válaszokat vizsgálja, az egyik ilyen a HEINZ-DILEMMA.

I. PREKONVENCIONÁLIS SZINT
1. BÜNTETÉSELKERÜLÉS (korai w3)
2. JUTALOMORIENTÁCIÓ (késői w3)

I.1. szakasz: BÜNTETÉS ELKERÜLÉSE (KORAI W3)
● a szabályok követése a büntetés elkerülése érdekében - óvodáskor, iskoláskor kezdete
● a büntetés kívülről fenntartott szabály - heteronóm
● szabály előre meghatározott, megszegéséért büntetés jár – erkölcsi realizmus
● normák abszolútak és megváltoztathatatlanok
● egocentrizmus, saját érdek előtérben (kognitív – műveletek előtti szakasz – nem ismeri fel, hogy mások érdekei különböznek a sajátjuktól)
● Szemet-szemért elv
(Heinznek nem szabad betörnie és orvosságot lopnia, mert az börtönnel jár.)

I.2. szakasz: JUTALOMORIENTÁCIÓ
a jutalom és mások jóindulatának elnyerése érdekében cselekszik - (7-8 év ?)
● csökken az egocentrizmus, mások szempontjait is felismeri
● nem társas konvenció, hanem önérdek vezérli ezen a szinten még: saját szükségletkielégítésének eszköze
● mások kihasználása saját célra elfogadható
● csereelv: ugyanannyit adj, amennyit kapsz
(Heinz ellophatja a gyógyszert, mert lehet, hogy egyszer ő is rákos lesz, és a felesége akkor majd ezt a jót visszaadja neki.)

II. KONVENCIONÁLIS SZINT (W4 – korai w5)
1. JÓGYEREK-ORIENTÁCIÓ (W4)
2. TEKINTÉLYORIENTÁCIÓ (korai w5)

II. Konvencionális szint (W4 – korai W5)
Megérti és figyelembe veszi a társadalmi konvenciókat, felismeri, hogy a jónak és a rossznak közös normái vannak, tehát hogy az egy társadalmi, közösségi megegyezés. Saját érdekeit és vágyait alárendeli a közmegegyezéses dolgoknak. Legfontosabb törekvése, hogy MEGFELELJEN a család, a felnőttek igényeinek. A cselekedeteket már más emberek véleményének tükrében értékeli.

II.1. szakasz: JÓGYEREK-ORIENTÁCIÓ (W4)
alkalmazkodás mások helytelenítésének elkerülése érdekében - 10-11 éves kor
● csoportelvárás, társas kapcsolatok jelentősége: közös érzéseket és egyezségeket fontosabbnak tartják, mint az önérdeket
● sztereotip szeretet-központúság: a másokon való segíteni akarás irányítja
● bánj úgy másokkal, ahogyan te szeretnéd, hogy veled bánjanak
(Heinz ellophatja a gyógyszert, mert fontos, hogy segítsen a feleségének. Ez a törvénynél is fontosabb lehet. – A szeretet nem mérhető pénzzel!)

II.2. szakasz: TEKINTÉLY-ORIENTÁCIÓ (W4 - korai W5)
A törvények és a társas szabályok betartását a tekintélyeknek és az elvárásaiknak való megfelelés, a kötelességteljesítés irányítja
● feltétele a formális műveleti gondolkodás
● erkölcsös az a viselkedés, ami fenntartja a társadalmi rendet
● Kötelességteljesítés: elismeri a társadalom legitim hatalmát
● Társadalmi elvárásoknak, törvényeknek megfelelni, ebben gondolkodik
● A szabályokat betű szerint értelmezi
(Heinzre mondhatja pl., hogy nem lophatja el, mert ha mindenki ezt tenné, akkor a társadalom rendje felborulna.)

III. POSZTKONVENCIONÁLIS SZINT (W5-W6)
1. TÁRSADALMISZERZŐDÉS-ORIENTÁCIÓ

III. POSZTKONVENCIONÁLIS SZINT (W5-W6)
Az önmaga által elismert (interiorizált) erkölcsi elvek szintje, már független az autoritástól. A társadalmi rendszert továbbra is elfogadja és értékeli, de nyitott a demokratikus folyamatokon keresztül történő változtatásra, folyamatosan keresi a jobbítás lehetőségét a társadalmi szerződésben.

III. 1. szakasz: TÁRSADALMISZERZŐDÉS-ORIENTÁCIÓ (W5)
Az általánosan elfogadott, a köz jóléte szempontjából lényeges elvek által vezérelt cselekvés. A szabályoknak közös megegyezésen kell alapulniuk, az egyéni jogokat védeni kell.
● Felnőttkorban jelenik meg
● Az emberek különböző véleményeket vallanak, VISZONYLAGOSAK A SZABÁLYOK, de betartják, mert ez a társadalmi szerződés, és különben anarchia lenne.
● Többségi akaratot alkalmazza
● Az életre és a szabadságra vonatkozó jogokat minden társadalomban érvényesíteni kell.
● Törvénynek való engedelmesség (az összhaszon számításán alapul)
● KÖLCSÖNÖS KÖTELESSÉGVÁLLALÁS hangsúlyozása
(Heinz nem lophatja el a gyógyszert, nem lehet csak úgy betörni. A törvényt mindenkinek be kell tartania.)

III. 2. szakasz: EGYETEMES ETIKAI ELVEK (W6-tól)
Saját választású etikai elvek, IGAZSÁGOSSÁG méltóság, EGYENLŐSÉG alapján vezérelt cselekvés.
● POSZTKONVENCIONÁLIS MORALITÁS - Morális ítéleteiket olyan elvek alapján hozzák meg, amelyek a valóságos TÁRSADALOM SZABÁLYAI FÖLÖTT ÁLLNAK. Az elvek az IGAZSÁGOSSÁG EGYETEMES ELVEI (emberi jogok egyenlősége, máltóság megőrzése, EMBERI ÉLET MINDENEK FELETT)
● VILÁGCENTRIKUS GONDOLKODÁS, a Földön élő összes ember érdekeit figyelembe veszi (20-30%-a az emberiségnek lép erre a szintre), globális normák
● Helyes számára a saját maga választotta egyetemes elvek követése
—————————————————-
»> * WILBER
Wilberi poszt-posztkonvencionális szakaszok
Közös jellemző a TEOCENTRIKUS GONDOLKODÁS és az autoritástól független, önmagunk által elismert erkölcsi elveket is meghaladó moralitás.

–> Wilberi 7 – SÁMÁNIKUS
Autoritástól független, a személy minden élőlény érdekeit figyelembe veszi.

–> Wilberi 8 – SZENT, BODDHISZATTVA
Gondolkodása teocentrikus, saját élményű spirituális istenségmisztika. Minden létsík minden érző lénye szempontjából értékeli az erkölcsi döntést.

–> Wilberi 9 – BÖLCS, BUDDHIKUS
Minden megnyilvánult és meg nem nyilvánult létező szempontját értékelve dönt.

–> Wilberi 10 – SZIDDHA (beérkezett, célbaérkezett)
Az egész Univerzum érdekeit figyelembe veszi

(Összefoglaló táblázat: tételkidolg.: 20. o.)

Question 2

/ A gebseri szinteket az alábbiak szerint fejtsd ki!

• wilberi szint
• gebseri szakasz
• történelmi korszak
• a szakasz rövid kifejtése
• élethelyzetek, ahol ez a szakasz megnyilvánulhat /

Answer 2

W1 és W2 (SD bézs és bíbor)
gebseri szakasz –> ARCHAIKUS = DIFFERENCIÁLATLAN, PLERÓMATIKUS – Wilber, vliágnézet
~~~~~~~~~~~~~
W2 és W3 (SD bíbor és piros)
gebseri szakasz –> MÁGIKUS = MINDENHATÓ EGO (korai W3) / MÁGIKUS-MITKUS (késői W3) – Wilber, világnézet
~~~~~~~~~~~~~~
W4 (SD kék)
gebseri szakasz– > MITIKUS = SZÓ SZERINTI (korai W4) / MITIKUS-RACIONÁLIS (késői W4) – Wilber, világnézet
~~~~~~~~~~~~~~
W5 (SD narancs)
gebseri szakasz –> MENTÁLIS v. TUDOMÁNYOS = FORMÁLIS LOGIKA (W5) / PLURALISTA (késői W5) – Wilber, világnézet
~~~~~~~~~~~~~~
W6 (SD zöld)
gebseri szakasz –> INTEGRÁLT = RELATIVISTA (korai W6) / HOLISZTIKUS (középső W6) / INTEGRÁLT (késői W6) – Wilber, világnézet

ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ
W1 és W2 (SD bézs és bíbor)
- gebseri szakasz: ARCHAIKUS

• történelmi korszak:
  ŐSEMBER, HORDÁK (= az ősközösségi társadalmakban együtt élő emberek) /ekkor még törzsek sem voltak, csak hordák/
• a szakasz kifejtése:
  KAOTIKUS, ŐSKEZDETI, NÉZŐPONT ELŐTTI állapot. Nincs benne tudatosság a múltról vagy a jövőről, jelenidejű állapot.
  Itt még nincs mentális struktúra, értelmes jelentésadás, a személy önmagára és környezetére alig tudatos. Egy DIFFERENCIÁLATLAN TUDATI ÁLLAPOT, csak a létezés van, az emberrel csak történnek a dolgok, értelem és tudatos kapcsolat nélkül. AZ EMBER része a világnak, de nincs egyedisége, hanem DIFFERENCIÁLATLANUL EGYBEMOSÓDIK A KÖRNYEZETÉVEL.
• élethelyzetek:
  Újszülött első hónapjai, súlyosabb betegségek, háborúk, hajléktalan lét, módosult tudatállapotok.

Az állapot jellemzői:
nincs téri és idői orientáció, nincs jövő vagy múlt, csak a káosz a jelenben, nem tudja, ki ő, mi történik, hova tart, sodródik a jelennel.
————————————————————
wilberi szint: W2 és W3 (SD bíbor és piros)
- gebseri szakasz: MÁGIKUS

• történelmi szint:
  vadászó-gyűjtögető törzsek világnézete (i.e. 40.000-ig, a cromagnoni – őskőkorszaki ember megjelenéséig.)
• a szakasz rövid kifejtése:
  KEZDETLEGES ÉNÉRZÉS. Megjelenik a BESZÉD és a nyelvhasználat, A SZÓ A hatalom és AZ ERŐ HORDOZÓJA, megjelennek a VARÁZSIGÉK. SZOROS KAPCSOLAT A TERMÉSZETTEL, az ember nem különül el, RÉSZE A TERÉSZETNEK. Minden létezőnek szelleme van. (ANIMIZMUS), amivel a személy sorsa közös. Az “én” szerepe még jelentéktelen, a “mi” van előtérben. A személyiség feloldódik a közösségi térben. Nincs még egyéni elkülönülés, nincs magántulajdon, külön látótér. Az emlékezés is KOLLEKTÍV, TÖRZSI EMLÉKEZET. FOLYAMATOS JELENIDEJŰ ÁLLAPOT. TÉR- ÉS IDŐNÉLKÜLISÉG.
  (E szakasz kognitív feltétele a szenzomotoros működés, a műveletek előtti szakasz.)
• élethelyzetek:
  Egy nyaralás, ahol feloldódik a tér- és időérzékünk, vagy a természeti népek mindennapjai.
  Ilyen törzsek ma pl. a YANOMAMI törzs (Brazília), / BUSHMAN törzs (afrikai Kalahári-sivatag)

Az állapot jellemzői:
1.) egótlan (Gebser így hitte, ma már preperszonális)
2.) idő és tér nélküli
3.) pontszerű, egységes szemlélet
4.) a természettel szoros összeköttetésben áll
5.) mágikusan reagál a világra
——————————————————
- wilberi szint: W4 (SD kék)
- gebseri szakasz: MITIKUS

• történelmi korszak: a cro-magnoni embertől, i.e. 40.000 – i.e. 10.000-ig
• a szakasz rövid kifejtése:
  Kialakul a TÉRI ÉS IDŐI STRUKTÚRA, megjelennek az univerzumok leírásai, a MITOLÓGIÁK, a NAPTÁR-RENDSZEREK, és szervezett társadalmak jönnek létre (az első struktúrák, rendszerek minden szinten) – konkrét műveleti szakasz: a világot felosztja, osztályozza, struktúrákba és idői keretbe rendezi, KÖRKÖRÖS, MITIKUS IDŐ, ami a rituálékban újra és újra ismételhető, újra átélhető, „örök jelen”.
  MEGKEZDŐDIK AZ ELSZAKADÁS A TERMÉSZETTŐL. KÖLCSÖNÖS HIT – ha sokan hiszik, elhiszem én is (konformista), történetek, amiket NEM LEHET MÉG RACIONÁLISAN IGAZOLNI, CSAK ELHINNI. Az ember tudása a világról mitikus istenek, démonok vagy szimbólumok köré csoportosul, létrejönnek a politeista, majd később a monoteista vallási rendszerek – a szervezett és központosított egyházakkal. A korai szakaszában DOGMATIZMUS és FUNDAMENTALIZMUS jellemzi, A SZENTÍRÁS SZÓ SZERINTI ÉRTELMEZÉSE. Mindig valami jelen nem lévő, múltbéli ősre, szentre, alapító személyre hivatkozik, akihez dogmákat, előírásokat, szabályokat rendel, és aki büntetéssel és jutalmazással operál. A mitológiában a tudat mélyének archetipikus jelenetei fedezhetők fel, a minden ember lelke mélyén lévő egyetemes forgatókönyvek, illetve a kollektív emlékek jelenetei. PSZICHOLÓGIAILAG MÁR AZ EGO VILÁGA, BÁR GEBSER-NÉL MÉG NEM TELJESEN KIALAKULT ITT AZ EGO, nincs meg a szabadsága és függetlensége.
• élethelyzetek:
  Ez a világnézet jelenik meg a VALLÁSOSSÁGBAN, a nemzetben, gondolkodásban, NACIONALIMUS.
  *Először POLITEISTA rendszerek alakultak ki. Egyiptom, Római Birodalom, azték és maja civilizáció, az ókori görög kultúra és az ókori hindu világ, majd
  *a középkori MONOTEISTA keresztény és iszlám világ.

Az állapot jellemzői:
- az egyén azt szereti, aki ugyanazt a mítoszt vallja,
mint ő (Wilber: etnocentrikus gondolkodás)
————————————————————–
- wilberi szint: W5 (SD narancs)
- gebseri szakasz: MENTÁLIS v. TUDOMÁNYOS

• történelmi korszak:
  Az i. e. 10.000 és i. e. 500 közötti időszak világnézete
• a szakasz rövid kifejtése:
  Megjelenik egy MENTÁLIS-ANALITIKUS gondolkodásmód, a belső elmélyülés:
  „gnóthi szeauton!” = „ismerd meg önmagad!”
  (Buddha: „figyeld meg pontosan a belső működésed és tapasztald meg magad!”) Megjelenik a dogma helyett az OKSÁG ÉS AZ ABSZTRAKCIÓ A GONDOLKODÁSBAN, így kialakul a LINEÁRIS GONDOLKODÁSMÓD. Az ember a RACIONÁLIS ELMÉJÉT kezdi használni, hogy megbirkózzon az őt körülvevő világgal. A misztikumot felváltja a metódusok használata, a vallást felváltja a tudomány, a modern „vallás”. A művészetben megjelent a PERSPEKTIVIKUS ÁBRÁZOLÁSMÓD (TÉRÁBRÁZOLÁS), kialakult az EGYÉNI NÉZŐPONT a világnézetben, beteljesedett az ego (Gebser szerint), kialakult az elkülönült, individuális én-érzés. *ERŐS ÉNHATÁR, ERŐS EGO. AZ EGYÉN ITT VÉGLEG ELKÜLÖNÜL MÁSOKTÓL ÉS A TERMÉSZETTŐL is, ami behozza a MAGÁNY, TÁRSAS ELSZIGETELTSÉG érzését. Materialista világszemlélet. AZ IDŐ MÁR LINEÁRIS (!) okság és sorrendiség alapján szerveződik, többé nem körkörös világciklusokból áll (valódi jelen-, múlt-, jövőtudat). Az egyén önmagát az egóval azonosítja, RACIONÁLIS, LOGIKUS VILÁGKÉP.
• élethelyzetek:
  Az ÓKORI FILOZÓFUSOK kora – Püthagórasz, Szókratész, Platón, Arisztotelész; Buddha ideje – i.e. VII. sz.; a középkori skolasztika, majd a felvilágosodás kora, majd az ateizmus kora. Szintén ilyen világnézetű a kapitalista, üzleti világ, a tudományos világ, ide tartoznak az egészséges versenyhelyzetek és az individuális önfenntartó létforma.

Az állapot jellemzői:
1.) a múlt-jelen-jövő kategorikus elkülönítése
2.) független, individualista ego
3.) erős én-határok és én-védelem
4.) az egyén azt szereti, aki hasonlóan gondolkodik, mint ő, hasonló értékeket vall magáénak
—————————————————
- wilberi szint: W6 (SD zöld és sárga)
- gebseri szakasz: INTEGRÁLT

• történelmi korszak:
  Az i.e. 500 – máig.
• a szakasz rövid kifejtése:
  Az idő berobbanása a mentális struktúra fix világába. Kialakul az itt és most hangsúlya. Kialakul az ÉBERSÉG ÉS TUDATOSSÁG AZ ITT ÉS MOSTBAN. Az ember többé nem az igazságról beszél, hanem az igazságot mondja, ARACIONÁLIS (nem a racionalitás lineáris logikája jellemzi) és APERSPEKTIVIKUS (nem kötődik egyetlen nézőponthoz).
  EGYÜTTÉRZÉSÉT és szeretetét kiterjeszti azokra is, akik másképpen látják a világot, mint ő – UNIVERZÁLIS SZERETET.
  Megjelenik a transzperszonalitás gondolata, de nincs kifejtve.
• élethelyzetek.
  Ilyen világnézet jelenik meg a rendszerekben, a HIPPI KULTÚRÁKBAN (love and peace – szeretet és béke jelszóval).

Az állapot jellemzői:
1.) az itt-és-most hangsúlya,
2.) éberség és tudatosság
3.) aracionális, aperspektivikus
4.) látja a saját egója korlátait, és elfogadja, hogy ő több az egy nézőpontú egójánál
5.) képes több nézőpontot figyelembe venni és elfogadni (pluralista)
6.) minden verzió lehetséges: így nem marad fix pont, biztonság, csak a jelen, a most, az éber jelenlét (relativista)
7.) azt is képes szeretni, aki az ellenkezőjét vallja, gondolja, mint ő (szeresd az ellenségedet!)
8.) APERSPEKTIVIKUS ŐRÜLET: nincs fix pont.

Question 3

12.) Jellemezd a szelf-fejlődés mahleri-szakaszait, továbbá ismeresd a szelf-fejlődés kernbergi modelljét! – Hogy alakulnak ki az önmagunkról és a másikról alkotott képeink, a tárgyképzetek az egyes kernbergi szakaszok során, s ezek mely wilberi szint alatt történnek?

Answer 3

MARGARET MAHLER ->
mahleri szaksszok:

I. AUTIZMUS (0-2 hó)
II. SZIMBIÓZIS (2-6 hó)
III. SZEPARÁCIÓ-INDIVIDUÁCIÓ (6-24 hó)
–> DIFFERENCIÁCIÓ (6-10 hó)
–> GYAKORLÁS (10-16 hó)
–> ÚJRAKÖZELEDÉS 16-24 hó)
IV. ÉN- ÉS TÁRGYÁLLANDÓSÁG (24-36 hó)

MARGARET MAHLER fő elgondolása szerint *A GYERMEK BIOLÓGIAI SZÜLETÉSE NEM ESIK EGYBE A PSZICHOLÓGIAI SZÜLETÉSSEL, a kezdeti magába visszahúzódó, majd az anyával egységben élő gyermek önmagát csak lassan ismeri fel különálló lényként. Ennek a folyamatát írta le a következő szakaszokban:

I. PRIMÉR NÁRCIZMUS: (0-2 hó)
Akkor éber, ha valamilyen feszültség lép fel.
A FESZÜLTSÉGET az ANYA SZÜNTETI MEG. Az anyai gondoskodás tapasztalataiból alakul ki (feszültség – kielégülés) két kezdetleges minőség, a jó és a rossz emléknyomai.

II. SZIMBIOTIKUS FÁZIS: (2-5. hó)
A gyermek kezdi homályosan észlelni az anyát, de az én és a nem-én még nem differenciálódott. A gyermek önmagát az ANYÁVAL EGYBEOLVADVA éli meg.

III. SZEPERÁCIÓ-INDIVIDUÁCIÓ: (6-24 hó)
A gyermek KÉPESSÉ VÁLIK ARRA, HOGY AZ ANYÁTÓL KÜLÖNÁLLÓAN ÉLJE MEG MAGÁT –> EZZEL MEGSZÜLETIK PSZICHOLÓGIAI ÉRTELEMBEN IS. (!)

A *SZEPARÁCIÓ – az anyától és rajta keresztül az egész világtól való elkülönültség érzésének kialakulását jelenti, ami fokozatosan az én és a tárgyi világ belső reprezentációjának kialakulásához vezet (él egy kép bennem magamról, az emberekről, a világról).
Az *INDIVIDUÁCIÓ – egy ezt kiegészítő folyamat – az észlelés, emlékezet, kogníció, realitásvizsgálat, belső autonómia kifejlődésével az önálló én-érzés kialakulását jelenti.

1. DIFFERENCIÁLÓDÁS, a „KIKELÉS” szakasza (6-10. hó): A gyermek „kikel” az autisztikus, magába zárkózó állapotból. Kialakul a testi elkülönültség érzése az anyától.
2. GYAKORLÁSI szakasz (10-16. hó): aktívan eltávolodik, különválik az anyjától, SZERELMES LESZ A VILÁGBA, megmámorosodik, mindenhatóság élménye. SZEPARÁCIÓS SZORONGÁS – amit amiatt érez, hogy túlságosan eltávolodik az anyától, elveszítheti őt.
   TANKOLÁS.
3. ÚJRAKÖZELEDÉS szakasza: (16-24. hó): ráébred, hogy vágyai nem teljesülnek automatikusan; le kell mondania saját mindenhatóságába és nagyságába vetett hitéről. Tehetetlen dührohamok.
4. KONSZOLIDÁCIÓ ÉS TÁRGYÁLLANDÓSÁG (a szakasz vége felé állandósul) (24-36. hónap)
   KIALAKÍTJA AZ ANYA STABIL MENTÁLIS KÉPÉT, megérti, hogy az anyja tőle független személy, akkor is létezik, ha nincs ott, és ugyanaz marad, ha jutalmaz vagy büntet. Kialakulnak az ÉNHATÁRAI.
   —————————————————-
   OTTO KERNBERG ->
   A *KERNBERGI szakaszok:
5. AUTIZMUS (0 - 2 hó)
6. SZIMBIÓZIS (2 - 6 hó)
7. DIFFERENCIÁCIÓ (6 - 36 hó)
8. INTEGRÁCIÓ (3 – 6 év)
9. KONSZOLIDÁCIÓ (6 éves kortól az élet végéig)
   ~~~~~~~~~~~~~~~~
   1.) AUTIZMUS (0 - 2 hó): a gyerek egységben éli meg magát az anyjától. Befelé fordul, a külvilág felé alig. (W1)

2.) SZIMBIÓZIS (2 - 6 hó): szelf-tárgy-fúzió = az én és a tárgyképzetek együttes, differenciálatlan jelenléte, AZ ÉN ÉS NEM-ÉN MÉG NEM KÜLÖNÜL EL, ez az időszak
*A PSZICHÓZISOK FIXÁCIÓS PONTJA. A szelftárgyképzetek az érzéskvalitások mentén egymástól elkülönülve reprezentálódnak (jó élmények és rossz élmények). (W1)

3.) DIFFERENCIÁCIÓ (6 - 36 hó): AZ ÉN MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE A TÁRGYREPREZENTÁCIÓKTÓL, a szelf és a tárgy elkülönülve képeződik le (résztárgyképzetek). HASÍTÁS MIATT: JÓ TÁRGY, ROSSZ TÁRGY, JÓ SZELF, ROSSZ SZELF. Még KÉPTELEN AZ ELLENTÉTES ÉRZELMI ÁLLAPOTOK ÖSSZEKAPCSOLÁSÁRA, képtelen az anyát integráltan észlelni, ezért az anyát és a világot is vagy csak jóként vagy csak rosszként éli meg (hasítás). Ha nem tud tovább lépni, ködösek maradnak az énhatárok. Ez az időszak
*A BORDERLINE SZEMÉLYISÉGZAVAR FIXÁCIÓS PONTJA. (W1-W2)

4.) INTEGRÁCIÓ (3 – 6 év): megtörténik A SZELF- ÉS TÁRGYKÉPZETEK INTEGRÁCIÓJA. A gyerek KÉPESSÉ VÁLIK UGYANAHHOZ A SZEMÉLYHEZ POZITÍV ÉS NEGATÍV ÉRZÉSEKET KAPCSOLNI. Megjelenik az ambivalens érzések toleranciájának képessége, SZŰNNI KEZD A HASÍTÁS, HELYÉT ÁTVESZI AZ ELFOJTÁS.
Kialakul a *SZILÁRD ÉNSTRUKTÚRA!! (a személyiség hármas struktúrája - id, ego, szuperego), az én és a felettes-én integrálódni kezd, így fejlődik az énazonosság vagy én-identitás. (W3)

5.) KONSZOLIDÁCIÓ (6 éves kortól az élet végéig): fontos kapcsolataink bizonyos részét internalizáljuk, ami lehetővé teszi az életünk végéig tartó identitásfejlődést. MINÉL TÖBB POZITÍV REPREZENTÁCIÓT SIKERÜL életünk során *INTERNALIZÁLNI, annál valószínűbb, hogy a krízishelyzetből pozitív megoldást találva tudunk kijönni. A pozitív reprezentációk kiépítése a transzcendenciával való kapcsolatunkat is meghatározza. (W4-W6)

Question 4

13.) Ismertesd Kohut elméletének a lényegét! Milyen korai szelfek vannak, mi azok normális fejlődése, továbbá hogyan magyarázza Kohut a nárcizmust és annak terápiás kezelését?

Answer 4

Heinz Kohut
A szelf fejlődése:

1. széttöredezett szelf (0-1 év) - W1
2. nukleáris szelf / magszelf (1-2 év) - W2
3. GRANDIÓZUS szelf (2 - 3/4 év) - W3 ––> TÜKÖRÁTTÉT
4. IDEALIZÁLÓ szelf (3/4 - 5 év) - W3 ––> IDEALIZÁLÓ ÁTTÉT
5. IKERKERESŐ szelf ( 5 éves kortól) W3-tól ––> IKERKERESŐ ÁTTÉT
   Kialakul a koherens / egységes szelf

A szelf – a személyiség magja, a kezdeményezőkészség középpontja.
A *SZELFTÁRGY olyan személy, aki a szelf számára egy meghatározott funkciót tölt be, és ezek a funkciók keltik a szelfként létezés érzését, vagyis aAZ ÉN-ÉRZÉS A MÁSOKKAL VALÓ KAPCSOLATAINK MENTÉN ALAKUL KI.
A szelf fejlődése:

1. SZÉTTÖREDEZETT SZELF (0-1 év): az én még nem egységes, nem kialakult.
2. NUKLEÁRIS SZELF / MAGSZELF (1-2 év)
   A széttöredezett szelfmagvak egységes énné olvadnak össze – ez a primér nárcizmus időszaka (önszeretet, omnipotencia), libidója teljes egészében önmagára irányul. Ekkor kezd kifejlődni a kétpólusú (bipoláris) szelf. Megtapasztalja esendőségét, hogy nincs korlátlan hatalma a dolgok felett, nem mindig elégülnek ki az igényei. Az omnipotencia fenntartásához fantáziálni kezd önnön nagyságáról, amit a szülei empatikusan megerősítenek, így kialakul a következő fázis, a grandiózus öntudat.
3. GRANDIÓZUS SZELF (2 - 3/4 év)
   Igénye, hogy a szülő csodálja és örömét lelje benne. A JÓ SZÜLŐ VISSZATÜKRÖZI A GYERMEK NAGYSZERŰSÉGÉT, ezáltal a gyerekben felerősödik a funkcióöröm és az omnipotencia érzés, kialakul benne egy kép önmagáról, hogy nagy hatalma van, és sok mindenre képes.
   –> A *TÜKÖRÁTTÉTBEN, amikor a páciens a terapeutától megerősítő, jóváhagyó válaszokat (anyai dicséretet) vár. Ráhangolódásra, empatikus tükrözésre van szüksége (elismerés, csodálat) a normál fejlődéshez. Ha a grandiózus szelf szükséglete kielégül, egészséges önbizalmat, ambíciót, asszertivitást fejleszt ki az egyénben, megalapozódik az önérvényesítés, a reális önbecsülés.
   De HA AZ ANYA NEM ELÉGÍTETTE KI AZ IGÉNYT, FENNMARAD A GRANDIOZITÁS PRIMITÍV FORMÁJA –> és NÁRCISZTIKUS SZEMÉLYISÉGZAVARHOZ VEZETHET.
   Ő nem tudja irányítani a világot, akkor keres valakit, egy tökéletes, nagyhatalmú felnőttet, aki képes rá:
4. IDEALIZÁLÓ SZELF (3/4 – 5 év)
   Ez a bipoláris szelf másik pólusa. Igénye, hogy idealizálható felnőttet találjon, akire felnézhet, aki biztonságot nyújt, AKIVEL AZONOSULHAT –> EZÁLTAL Ő MAGA IS MEGÉLHETI A VÁGYOTT TULAJDONSÁGOKAT. Megalapozódik az ideálok, etika, belső iránytű érzése. Ha a szülők elutasítják a gyerek idealizációs igényét, akkor ez később megjelenik majd az
   –> *IDEALIZÁLÓ ÁTTÉTBEN, amikor a páciens a terapeutát mindenható szülőként kezeli, akinek a jelenléte megnyugtat és gyógyít.
5. IKERKERESŐ SZELF (5 éves kortól)
   Igénye, hogy hasonlónak élhesse meg magát a másikkal. Ha magához hasonlókkal találkozik, akik pozitívan válaszolnak rá, énje erősödik.
   POZITÍV KIMENETEL –> kialakul a közösségkeresés, a valahová tartozás élménye
   NEGATÍV KIMENETEL –> izoláció jön létre. Ehhez tartozik
   –> AZ *IKERKERESŐ ÁTTÉT: a páciens szeretne olyan lenni, mint az analitikusa. Nem tudatosan utánozni kezdi, olyan ruhát hord, úgy hordja a haját, lelkileg hasonlónak érzi magát vele, stb. Ez a kisgyermek összeolvadási szükségletét tükrözi, amely a fejlődés során alakul utánzássá.

*A nukleáris szelfből a három dimenzió mentén (grandiózus, idealizáló, ikerkereső) –> kifejlődik a bipoláris szelf.
Kohut szerint az ember elsődleges mozgatórugója a szelfkohézió keresése, a legfőbb feladat az EGYSÉGES SZELF (BIPOLÁRIS SZELF) megteremtése.
A legfőbb szorongás pedig a szelf szétesésétől való félelem.

(!) KOHUT szerint A PATOLÓGIA, NÁRCIZMUS AZ ANYAI EMPÁTIA ELÉGTELENSÉGE MIATT ALAKUL KI.
A csecsemő elsődleges igénye a KÖTŐDÉS! A szelffejlődés egyetlen feltétele az empátiás anyai környezet jelenléte. Ekkor a szelfmag háromdimenziós fejlődésbe kezd (grandiózus, idealizáló, ikerkereső).
———————————————————-
A terápiás módszerek:
- A pszichodinamikus terápiák célja a bizonytalan énkép, a védekező mechanizmusok felderítése az erős konfrontáció elkerülésével.
- A kognitív terápiában az empátiás készség fejlesztése, a fekete-fehér gondolkodásmód megváltoztatása a cél.

*KOHUT szerint a nárcizmus kezelésében:
Elsődleges az *EMPÁTIA. A vágyakat gyengéden értelmezni. (Pl. Fáj önnek, ha nem úgy bánnak önnel, ahogy érzése szerint megérdemelné.)

Question 5

14.) Ismertesd Erik Erikson fejlődésmodelljének szintjeit, megfeleltetve a wilberi létraszinteknek is!

Answer 5

Erik Erikson - pszichoszociális fejlődéselmélete
az élet végéig tartó fejlődést hangsúlyozza.
8 szakaszra bontja a pszichoszociális fejlődést.
~~~~~~~~~~~~~~~~
W1-W2 – BIZALOM ↔ BIZALMATLANSÁG (0-2 éves kor),
Jelentős kapcsolat: anya,
énerő: REMÉNY, BIZALOM
Patológia: önbizalomhiány, elutasítás (bizalmatlanság)

W2 – AUTONÓMIA ↔ SZÉGYEN / KÉTELY (2-3 éves kor),
Jelentős kapcsolat: apa
énerő: AKARAT
Patológia: kényszer, szorongás, bűntudat

W3 – KEZDEMÉNYEZÉS ↔ BŰNTUDAT (3-6 év),
- Jelentős kapcsolat: család,
- énerő: SZÁNDÉK / CÉLELÉRÉS /TERVEZÉS (célok kitűzésének képessége, tervezés)
- Patológia: gátlás

W4 – TELJESÍTMÉNY / TELJESÍTŐKÉPESSÉG ↔ KISEBBRENDŰSÉG / CSÖKKENTÉRTÉKŰSÉG (6-12 év)
- Jelentős kapcsolat: szomszédok, iskolatársak,
- énerő: KOMPETENCIA, HATÉKONYSÁG
- Patológia: visszahúzódás

W5 – IDENTITÁS ↔ SZEREPDIFFÚZIÓ / SZEREPKONFÚZIÓ (12-20 év)
- Jelentős kapcsolat: iskolatársak, kortárs csoport, szomszédok, párkapcsolat
- énerő: HŰSÉG, ELKÖTELEZŐDÉS
- Patológia: elidegenedés
–> progresszív kimenetel => KIVÁLASZT NÉHÁNY OLYAN TÁRSADALMI SZEREPET, AMELYET ELFOGADHATÓNAK TART, ÉS EZEKET GYAKOROLJA, ezáltal megtalálja a helyét a világban. Végül a legtöbb serdülőben ezen kísérletezés következményeként kialakul egy identitásérzés azt illetően, hogy ki ő, és merre tart az élete.
–> regresszív kimenetel => ha ez nem sikerül, ha egyetlen szerepet sem talál megfelelőnek, összezavarodik – ÉNIDEÁLJA nagyon ELTÁVOLODIK ÉNKÉPÉTŐL –, s EZ *SZEREPKONFÚZIÓT EREDMÉNYEZ.
Az identitás szakaszának NÉGY KIMENETELE van:
1.) a KORAI ZÁRÁS => ekkor átvesszük a kínált mintákat (pl. én is orvos leszek, mint mindenki a családban). Így viszont valójában nem fog teljesen kifejezni bennünket az identitásunk.
2.) a DÖNTÉS ELHALASZTÁSA (moratórium) => ami igen gyakori szakasz a mai huszonévesek körében is, és a társadalmi közeg is kedvez ennek, hiszen nem halunk éhen akkor sem, ha nincs szakmánk.
3.) a SZEREPDIFFÚZIÓ => (folyamatosan változik, hogy mit is gondolok, ki vagyok én) Ez részben próbálkozásokhoz vezet, ami pozitív tapasztalatszerzést eredményez, de részben zavartságra utal.
4.) végül AZ IDENTITÁS ELÉRÉSE => Ekkor tisztában vagyunk vele, hogy kik vagyunk, és merre tartunk.

W5 – INTIMITÁS ↔ IZOLÁCIÓ (20-40 év) korai felnőttkor,
felnőttkor,
- Jelentős kapcsolat: barátok, szerelmi partner, munkatársak,
- énerő: SZERELEM, SZERETET
- Patológia: kizárólagosság (mások kizárása (!)

W5 – ALKOTÓKÉPESSÉG / GENERATIVITÁS ↔ STAGNÁLÁS (40-60
év)
felnőttkor
- Jelentős kapcsolat: saját család, munkatársak,
- énerő: GONDOSKODÁS, TÖRŐDÉS
- Patológia: visszautasítás

W6 – INTEGRITÁS ↔ KÉTSÉGBEESÉS és undor
- (60 éves kortól az élet végéig, 80 éves korig)
- Jelentős kapcsolat: az emberiséggel
- énerő: BÖLCSESSÉG
- Patológia: gőg
+
W6 – gerotranszcendencia ↔ kétségbeesés (80-90 éves
kor),
- énerő: bölcsesség

~~~~~~~~~~~~~~~~
Részletezés:

W1-W2 – bizalom ↔ bizalmatlanság (0-2 éves kor),
Jelentős kapcsolat: anya,
énerő: REMÉNY, BIZALOM
Patológia: önbizalomhiány, elutasítás (bizalmatlanság)

Az ŐSBIZALOM az anyai szeretetből fakadó koragyermekkori biztonságérzetet jelenti. AZ ANYA A MEGBÍZHATÓ ÉS ELVÁRT KÜLSŐ JELENSÉGEKBŐL BELSŐ BIZTONSÁGGÁ VÁLIK.
A krízishelyzetet a bizalom kialakulása, illetve ki nem alakulása jelenti, ami a szülő gondoskodásának függvénye.
–> progresszív kimenetel: ha a szükségletek megfelelően ki vannak elégítve, későbbi élete folyamán nyitottabb lesz, megbízik társaiban.
–> regresszív kimenetel: ha a szülő nem képes biztos környezetet fenntartani és a gyermek alapvető szükségleteit kielégíteni, vagy nem akkor elégítik ki, amikor igazán szüksége van rá, nem alakul ki az ősbizalom, bizalmatlanság lesz az eredménye, és a gyermek később sem fog ragaszkodni, nem fog tudni bízni embertársaiban, ez az élmény frusztrációhoz, gyanakváshoz, ÖNBIZALOMHIÁNYHOZ vezet.
**
Egzisztenciális kérdés: “Bízhatok a világban?”
—————————————————
W2 – autonómia ↔ szégyen / kétely (2-3 éves kor),
Jelentős kapcsolat: apa
énerő: AKARAT
Patológia: kényszer, szorongás, bűntudat

A szobatisztaságra szoktatás ideje
- akaratlagos kontrollt nyer az ürítő funkciók felett – saját test feletti uralom, önuralom –, és
- fejlődnek a motoros (mozgásos) készségei, miközben megjelenik a környezet iránti kíváncsiság

A szülők (gondozók) még mindig a biztonságos bázist biztosítják számára, ahonnan elindulhat az akarata, autonómiája kiteljesítésére. Az ő TÜRELMÜK ÉS BÁTORÍTÁSUK segít ezen autonómia kialakításában.

–> progresszív kimenetel:
ha a gondozók bátorítása megfelelő mértékű és minőségű, akkor KIALAKUL AZ AUTONÓMIA érzése (ÉNERŐ) – az érzés, hogy több saját problémáját EGYEDÜL IS MEG TUDJA OLDANI.
–> regresszív kimenetel:
ha a gondozók túl korán vagy túl sokat követelnek a gyermektől, megakadályozzák őt abban, hogy olyan feladatokat hajtson végre, amikre már képes, akkor a gyermekben a SZÉGYEN és KÉTSÉG, kétely érzése fog ébredni a saját problémáinak megoldása kapcsán (ÉNGYENGESÉG).
***
Egzisztenciális kérdés: “Rendben van, ha én vagyok?”
—————————————————
- W3 – kezdeményezés ↔ bűntudat (3-6 év),
- Jelentős kapcsolat: család,
- énerő: SZÁNDÉK / CÉLELÉRÉS /TERVEZÉS (célok kitűzésének képessége, tervezés)
- Patológia: gátlás

–> progresszív kimenetel: ha nem ütközik akadályokba, és biztosítják számára az ÖNÁLLÓAN VÉGZETT MUNKA LEHETŐSÉGÉT, akkor a későbbiek folyamán a gyermek KEZDEMÉNYEZŐVÉ (!) válik, KREATÍV LESZ, képes lesz örülni teljesítményének.
–> regresszív kimenetel: ha a kezdeményezése nem produkálja a vágyott eredményt, állandó BŰNTUDATOT érezhet, és mindig *SZORONGANI fog attól, hogy valamit nem helyesen cselekszik, kétségei lesznek saját erőforrásait illetően.

Patológiás esetekben: mindkét nemnél a HISZTÉRIA ÉS NAGYZÁSOS TÚLKOMPENZÁCIÓ.
- A féltékenység az, ami a nagyzásos, grandiózus szelf-megszállásokkal függ össze, hogy nem kap elég szeretetet, odafigyelést, támogatást.
- A rivalizáció az sokkal inkább a hisztériát erősíti meg, az egy érettebb működési forma, mert az működteti, hogy “ki a jobb, küzdjünk meg!”.
**
Egzisztenciális kérdés: “Rendben van, ha én cselekszem, mozgok, kezdeményezek?”
—————————————————
- W4 – teljesítmény/teljesítőképesség ↔
kisebbrendűség/csökkentértékűség (6-12 év)
- Jelentős kapcsolat: szomszédok, iskolatársak,
- énerő: KOMPETENCIA, HATÉKONYSÁG
- Patológia: visszahúzódás

–> progresszív kimenetel: ideális állapotban az általános iskola rengeteg lehetőséget nyújt a gyermek számára az elismerésre: tanárok, szülők, kortársak által – tárgyak gyártása, lecke írása és tanulás, problémák megoldása során. HA BÁTORÍTÁST KAP, hogy csináljon dolgokat, és UTÁNA DICSÉRETET KAP, akkor EGYRE KOMPETENSEBBNEK FOGJA ÉREZNI MAGÁT, kitartva a tevékenysége mellett, sokszor a munkát az azonnali élvezet elé helyezve – kitartás, önuralom.
–> regresszív kimenetel: ezzel szemben, HA EZT A DICSÉRETET NEM KAPJA MEG, BÜNTETIK, esetleg kifigurázzák a teljesítményéért, HA NEM SIKERÜL MEGFELELNIE A KÖVETELMÉNYEKNEK, akkor saját képességei kapcsán KIALAKUL benne a KISEBBRENDŰSÉG ÉRZÉSE, s valamilyen pótcselekvésben próbálja kompenzálni iskolai sikertelenségeit. Ha ez a társadalom szemében kompetens tevékenység,
***
Egzisztenciális kérdés: “Értékes tagja vagyok a világnak?”
—————————————————

• W5 – identitás ↔ szerepdiffúzió/szerepkonfúzió (12-20 év)
• Jelentős kapcsolat: iskolatársak, kortárs csoport, szomszédok, párkapcsolat
• énerő: HŰSÉG, ELKÖTELEZŐDÉS
• Patológia: elidegenedés
  –> progresszív kimenetel => KIVÁLASZT NÉHÁNY OLYAN TÁRSADALMI SZEREPET, AMELYET ELFOGADHATÓNAK TART, ÉS EZEKET GYAKOROLJA, ezáltal megtalálja helyét a világban. Végül a legtöbb serdülőben ezen kísérletezés következményeként kialakul egy identitásérzés azt illetően, hogy ki ő, és merre tart az élete.
  –> regresszív kimenetel => ha ez nem sikerül, ha egyetlen szerepet sem talál megfelelőnek, összezavarodik - ÉNIDEÁLJA nagyon ELTÁVOLODIK ÉNKÉPÉTŐL, s EZ SZEREPKONFÚZIÓT EREDMÉNYEZ.
  Az identitás szakaszának NÉGY KIMENETELE van:
  1.) a KORAI ZÁRÁS => ekkor átvesszük a kínált mintákat (pl. én is orvos leszek, mint mindenki a családban). Így viszont valójában nem fog teljesen kifejezni bennünket az identitásunk.
  2.) a DÖNTÉS ELHALASZTÁSA (moratórium) => ami igen gyakori szakasz a mai huszonévesek körében is, és a társadalmi közeg is kedvez ennek, hiszen nem halunk éhen akkor sem, ha nincs szakmánk.
  3.) a SZEREPDIFFÚZIÓ => (folyamatosan változik, hogy mit is gondolok, ki vagyok én) Ez részben próbálkozásokhoz vezet, ami pozitív tapasztalatszerzést eredményez, de részben zavartságra utal.
  4.) végül AZ IDENTITÁS ELÉRÉSE => Ekkor tisztában vagyunk vele, hogy kik vagyunk, és merre tartunk.
  **
  Egzisztenciális kérdés: “Ki vagyok én és mi lehet belőlem?”
  —————————————————
  W5 – intimitás ↔ izoláció (20-40 év) korai felnőttkor,
  felnőttkor,
• Jelentős kapcsolat: barátok, szerelmi partner, munkatársak,
• énerő: SZERELEM, SZERETET
• Patológia: kizárólagosság (mások kizárása (!)
  Ez az ifjúkor és a fiatal felnőttkor időszaka. A személy ebben az életkorban fejezi be a tanulmányait, megjelenik az intimitás iránti igény.
  –> progresszív kimenetel => képessé válik INTIM VAGY KÖLCSÖNÖS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA (közeli barátságok, szerelmek, házasság) és felvállalására, ahol tudatosan hoz áldozatokat és kompromisszumokat, amiket ezek a kapcsolatok megkívánnak. Kialakítja saját személyes életterét, baráti társaságot alakít ki, beilleszkedik egy családba.
  –> regresszív kimenetel => ha nem tudja kialakítani ezeket a kapcsolatokat – talán a saját igényei, elvárásai miatt – IZOLÁLÓDIK (elszigetelődik), fokozatosan leválik környezetéről, MAGÁNYOS LESZ, ami akár tartós állapottá is válhat. Munkahelyén fontossá válik az egyre magasabb státusok betöltése, de ezeket össze kell egyeztetni a családon belül betöltött szerepeivel. A konfliktus legtöbbször abból adódik, hogy a személy nem tud megfelelni mindkét elvárásnak, és ez is elszigetelődéshez vezethet.
  ***
  Egzisztenciális kérdés: “Tudok szeretni?”
  —————————————————
• W5 – alkotóképesség / generativitás ↔ stagnálás (40-60
  év)
  felnőttkor
• Jelentős kapcsolat: saját család, munkatársak,
• énerő: GONDOSKODÁS, TÖRŐDÉS
• Patológia: visszautasítás

–> progresszív kimenetel => a generativitás, ami A KÖVETKEZŐ GENERÁCIÓ SZEMPPONTJÁBÓL ÉRTÉKES (FENNMARDÓ) DOLGOKAT takarja itt.
MEG KELL ÉLNIE AZ ALKOTÁST, A KREATIVITÁSÁT. Ezt megélheti a kapcsolataiban, a munkájában, a szórakozásában (hobbi). Amennyiben ez sikerül, akkor a GONDOSKODÁS ÉRZÉSE a fejlődő ember jutalma, és nyugodtan készül az öregedésre.
–> regresszív kimenetel => veszélye, HA NEM TALÁLJA AZT A TEREPET, AHOL AZ ALKOTÁST MEG TUDJA ÉLNI, akkor stagnálás, bezárkózás, egy helyben állás alakul ki. Ezzel a tespedtséget kockáztatja, a személy *stagnálhat, beletörődik abba, amit elért, nem akar változtatni, vagy szubjektíven úgy ítéli meg, nincs lehetősége a változtatásra. Tehát az ember énközpontú marad, nem tud, vagy nem akar segíteni a társadalom jobbá tételében, és emiatt stagnálónak fogja érezni az életét.
Ehhez a szakaszhoz kapcsolódik az ÉLETKÖZÉPI VÁLSÁG – életünk újraértékelésének ideje a produktivitás szempontjából (mit tettem már le az asztalra?). Életközépi válságoknál gyakori, hogy már nem tudja, merre menjen tovább, valójában nem mer valami teljesen másba, újba belekezdeni, belefogni, és megreked.
**
Egzisztenciális kérdés: “Értékessé tudom tenni az életemet? Mi olyat tudok alkotni, ami fennmarad utánam?”
—————————————————

• W6 – integritás ↔ kétségbeesés és undor
• (60 éves kortól az élet végéig, 80 éves korig)
• Jelentős kapcsolat: az emberiséggel
• énerő: BÖLCSESSÉG
• Patológia: gőg

Ez a késő felnőttkor vagy időskor ideje, relatív, hogy kinél mikor kezdődik. Az egyén elfogadja egyszeri és páratlan életútját, elemzi és elbírálja az élete során elért eredményeket, teljesítményeket.

• progresszív kimenetel => ha úgy ítéli meg, hogy NEM ÉLT HIÁBA, hogy HAGYOTT VALAMIT MAGA UTÁN, akkor nyugodtan készül fel a halálra, ezt nevezi Erikson “ÉNINTEGRITÁS-ÉRZÉSNEK”.
• regresszív kimenetel => ha úgy véli, hogy hiába élt, NINCS MEGELÉGEDVE AZOKKAL A DOLGOKKAL, AMIKET ALKOTOTT, akkor kétségbeesés vesz erőt rajta, belátja, hogy most már lehetetlen változtatnia.

(Ebben az “integritás ↔ kétségbeesés és undor” szakaszban az “undor” szó azt jelenti, hogy mindenkit leszól.)

Ebben a szakaszban el kell fogadni az élet végességét, és nem kétségbe esni, nem megélni a halálfélelmet, hanem megélni, hogy egy egységes, koherens életélménye legyen a személynek.
***
Egzisztenciális kérdés: “Megfelelően élem az életemet?”
—————————————————
- W6 – gerotranszcendencia ↔ kétségbeesés (80-90 éves
kor),
- énerő: bölcsesség

Ez a szakasz a nyolcvanas, kilencvenes éveikben járó emberek krízise és énereje.
H
„A kétségbeesés azt az érzést nyomatékosítja bennünk, hogy az időnk most már rövid, túl rövid ahhoz, hogy megpróbáljunk egy új életbe belekezdeni, és alternatív utakat találni”.

Question 6

15.) Ismertesd Stern szakaszait, különösképp kitérve a szubjektív szelf-érzet történéseire (milyen szubjektív faktorok felismerésére, megosztására válik képessé a gyerek, és hogyan hangol az anya helyesen vagy helytelenül?

Answer 6

*DANIEL STERN azt vizsgálta, hogyan éli meg önmagát a csecsemő, milyen a szubjektív világa, erre vonatkozik a “SZELFÉRZET” elnevezés. SZERINTE NINCS AUTISZTIKUS, SZIMBIOTIKUS SZAKASZ; a gyermek már születésétől fogva tudatában van a gondozójának létezésével. AZ ANYA MEGERŐSÍTŐ VÁLASZAI KULCSFONTOSSÁGÚAK a gyermek SZELFJÉNEK FEJLŐDÉSÉBEN.

1. BONTAKOZÓ SZELFÉRZET (0-2 hó) – (W1)
   Az anya megerősítő válaszai, visszajelzései szerint éli meg magát.
2. SZELFMAG-ÉRZET(2-6 hó)
   Az énidentitás magja, ami NÉGY SZELFÉRZETBŐL tevődik össze:

a. *SZELF-KOHERENCIA – a saját TEST FIZIKAI EGYSÉGÉNEK megélése
b. *SZELF-ÁGENCIA – a saját MOZGÁSA FELETTI UTALOM megélése
c. *SZELF-AKFFEKTIVITÁS – az ÉRZELMEK FELFEDEZÉSE, megélése
d. *SZELF-TÖRTÉNET – A LÉTEZÉS KONTINUUMÁNAK megélése.

A csecsemő ekkor már jobban érzékeli a kapcsolatokat is, és kialakul az akarat, a hatóerő érzete, a testi érzések pedig egységessé válnak. Itt van a gyökere az önmegtapasztalásra való emlékezésnek. A világgal való testi és percepciós tapasztalatok és azok változásai teszik lehetővé az én elkülönült érzékelését. (W1)

3. SZUBJEKTÍV SZELFÉRZET (7–15 hó) – (W1-W2)
   A valódi szelférzés megjelenése, már van egy belső képe önmagáról. Ilyenkor zajlik az anya-gyermek érzelmi összeilleszkedése, A MAGSZELF ilyenkor KAPCSOLATBA LÉP EGY MÁSIKKAL, így képes különállóként érzékelni önmagát. A gyerek felfedezi, hogy ő és a másik két különálló, szubjektív élményvilág. Ezzel együtt megjelenik az INTERSZUBJEKTIVITÁS IRÁNTI IGÉNY, vagyis a különböző mentális állapotok, élmények, egymással való megosztása, összehangolása.

AZ INTERSZUBJEKTIVITÁSNAK HÁROM LEHETŐSÉGE VAN:

a. INTER-ATTENCIONALITÁS – közös FIGYELMI fókusz
b. INTER-INTENCIONALITÁS – közös, MEGOSZTOTT SZÁNDÉK
c. INTER-AFFEKTIVITÁS – megosztott ÉRZELMI ÁLLAPOTOK

Megjelennek a különböző ÉRZELEMTÜKRÖZŐ INTERAKCIÓK Stern szerint ez a legfontosabb. Eddig az anya csak utánozta a gyereket, de most már nem utánozza, hanem ráhangolódik.

4. VERBÁLIS SZELFÉRZET (15-36 hó) – (W2)
   A nyelv elsajátításával jelenik meg, amikor a gyermek elkezd tudni önmagáról beszélni. Három minőségi ugrást hoz ez a szakasz:
5. az éntudat kialakulása
6. a játék mint szimbolikus tevékenység kezdete
7. a verbális nyelvhasználat kezdete, amely széttördeli a globális amodális percepciót (elveszítjük), ugyanakkor lehetővé teszi az elhárító mechanizmusok használatát (nyerjük).
8. NARRATÍV SZELFÉRZET (3/5 éves kortól) – (W3-tól)
   Az énérzetnek már van „története”, a nyelv és a racionális gondolkodás, emlékstruktúrák kialakulásával LEHET ARRÓL MESÉLNI, HOGY MI TÖRTÉNT AZ ÉNNEL.

Question 7

22.) Jellemezd a szelf-fejlődés sterni szakaszait és a szelf-fejlődés kernbergi szakaszait!

Answer 7

Daniel N. Stern (1934–2012)

Öt elkülönült szelférzetet ír le. Ezek nem fejlődési szakaszok, inkább az önmagunkról való képek, önmegélésünk különböző dimenziói, amelyek életünk végéig egymás mellett fejlődnek.
● BONTAKOZÓ SZELFÉRZET (0–2 hónap):
A testi én érzékelésével jár. A gyermek közvetlenül megtapasztalja testi önmagát, és a külvilágból származó ingerek hatását önmagára.
● SZELFMAG-ÉRZET (2–6 hónap):
A csecsemő már jobban érzékeli a kapcsolatokat. Kialakul az akarat, a hatóerő érzete, a testi érzések egységessé válnak.
● SZUBJEKTÍV SZELFÉRZET (7–9 hónap):
Megjelenik a valódi szelférzés (már van egy belső képünk önmagunkról). A magszelf ilyekor kapcsolatba lép egy másikkal, így képes különállóként érzékelni önmagát.
● VERBÁLIS SZELFÉRZET(15 hónaptól 3 év)
A nyelv elsajátítása.
● NARRATÍV SZELFÉRZET (3–5 év):
Az énérzetnek már van „története”, lehet arról mesélni, mi történt az énnel.
————————————————————–
Otto Kernberg (1928–)
Elmélete lényegében Freud, Mahler, Jacobson és Klein elméletének rendszerbe foglalása. Egyszerre támaszkodik a klasszikus analízis, az énpszichológia és a tárgykapcsolat-elméletek fogalmaira, és egy olyan fejlődésmodellt hozott létre, amely hierarchikusan integrálja őket.
Leginkább a nárcisztikus patológiával és a borderline személyiségszerveződéssel kapcsolatos elképzelései, az Áttétel Fókuszú Pszichoterápia (TFP, transference-focused therapy) kidolgozása tették ismertté. Nevéhez fűződik a SZEMÉLYISÉG HÁRMAS FELOSZTÁSÁNAK MODELLJE (pszichotikus – borderline – neurotikus/egészséges).

A lelki struktúrák alapvető egységei a szelf- és tárgyreprezentációk és a hozzájuk kötődő érzések.
*A SZELF-REPREZENTÁCIÓK –> az önmagunkról alkotott képek,
*A TÁRGYREPREZENTÁCIÓK –> a tárgyakról alkotott, bennünk élő képek.
Az érzelmek kezdetben csak kellemesek vagy kellemetlenek, később libidinális és agresszív késztetésekké szerveződnek össze, és egy konkrét személlyel való kapcsolatunkban nyilvánulnak meg. A lelki fejlődés tulajdonképpen arról szól, hogy milyen képeket internalizálunk, hogyan kezeljük őket, és milyen elhárításokat alkalmazunk.

A szelf-fejlődés kernbergi szakaszai (4, ill. 4+1 szint)
A jegyzet kicsit zavaros, ezért kicsit változtattam rajta (TG).
1. AUTIZMUS (0–2 hónap):
Differenciálatlan szelf–tárgy-reprezentációk (M. Mahler 1. szintjével azonos).
2. SZIMBIÓZIS (2–6 hónap):
A gyermek kétféle élményt él át, a kellemes kielégültség érzését, a „jót”, és a fájdalmas, dühös „rosszat” (jó, ill. rossz szelftárgy).
3. DIFFERENCIÁCIÓ (6 hónap – 3 év):
A tárgy- és szelfreprezentációk elkülönülnek egymástól (differenciálódnak).
Viszont a gyermek gyenge énje még nem tudja összeegyeztetni, hogy egy tárgy vagy az énje egyszerre jó és rossz is, ezért arra kényszerül, hogy rossz szelf, ill. jó és rossz tárgy).
Védekező mechanizmus: hasítás
4. INTEGRÁCIÓ (3–6 év):
Az énképzetek összefüggő énszerkezetté válnak. Innentől érvényes a freudi stukturális modell (id–ego–superego). A gyermek megérti, hogy ő és mások lehetnek jók és rosszak is, okozhatnak csalódást, de örömet is.
Védekező mechanizmus: ELFOJTÁS.
5. KONSZOLIDÁCIÓ (6 év – felnőtt kor):
Amikor az énstruktúra már szilárdan kialakult, az én és a felettes-én kezd integrálódni, az énazonosság fejlődik. A tárgy- és énképek egyaránt erősebbek, gazdagabbak lesznek.

Question 8

16.) Jellemezd az egófejlődés “Lelkiismeretes” szakaszát!

Answer 8

Szimbiotikus – W1-W2
Impulzív – W3
Önvédő – W3
Konformista – W4
Öntudatos – W5
Lelkiismeretes – W5
Individualista – W6 (korai)
Autonóm – W6 (középső)
Konstruktum-tudatos – W6 (késői)
Egyesítő – W7-W10
————————————————————-
LELKIISMERETES – W5

Szimbólum: tudatában van a másiknak, aki tud róla, *HARMADIK SZÁMÚ nézőpont, ahonnan kívülről szemlélem magamat és egy másik embert.
Jelmondata:
„Én önálló vagyok, de egyéni módon
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
hozzájárulok a csoporthoz is.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, konvencionális.
Tudatában van önmagának és a másiknak, kívülről látja magát és a másikat.
A serdülő rájön, hogy fejlődik, kialakul a NARRATÍV SZELF (Stern), tudja, hogy az énjének van egy története, múltja, jelene és jövője. El tudja helyezni magát egy generációs kontextusban. Magát a társadalom számára hasznos és nélkülözhetetlen személynek látja, aki FÜGGETLEN, és FELELŐS a saját döntéseiért.
Az „IDEÁLIS FELNŐTT” szintje, aki független, racionális gondolkodó. Kapcsolatba lép olyan emberekkel, akik a maguk választotta ideológiák, értékek és célok (akárcsak ő) mentén csoportosulnak. Itt már KÉPES TÖBB CSOPORTHOZ IS TARTOZNI, akiknek hasonló a nézőpontja a sajátjával, anélkül, hogy szétszakadna emiatt, hogy hűségi problémái vagy lelkiismeretfurdalása lenne. Érdekli: a dolgok értelme, oka (múlt), célja (jövő), a következmények, a HATÉKONY IDŐKIHASZNÁLÁS. MINDENT TUDNI AKAR, MINDENT ELEMEZ. VALÓDI ÖNISMERETRE VÁGYIK, képes érzelmeiről beszélni a múltban és a jelenben, a jövőbeni céljairól, vágyairól, fantáziáiról. Nem csak elméleteket gyárt magáról, hanem NYITOTT A VISSZAJELZÉSEKRE IS.

(!) *INTELLEKTUÁLIS ÖNISMERET: MEGÉRTI TÖBBFÉLE VISELKEDÉSMÓDJÁT (valódi önismeret még nem alakul ki, attól, hogy érti, még nem változik (!) ). AZ A FAJTA ÖNISMERET, HOGY MEGÉRTSE, MI MIÉRT VAN. Szerinte a világot meg lehet érteni, és a megfelelő módszerrel jobbá lehet tenni – hisz a TUDOMÁNYBAN. úgy véli, hogy a megfelelő tudományos módszerekkel végül fel lehet fedezni, hogyan is vannak a dolgok valójában, beleértve az emberi természetet is. Hajlandó dolgozni a világ jobbításáért. A személy itt a formális, racionális kognitív működése csúcsán van, imádja az elméleteket, modelleket, hisz abban, hogy a világot meg lehet érteni, és elég jó és teljes tudományos ismerettel, tudással szabályozni lehet a világot.
TOLERÁNSABB, TÜRELMESEBB – már látja, hogy a többiek is úgy működnek, ahogy ő, itt már látja, hogy együtt jobb dolgozni, mint egyedül, a nagy célokért másokkal jobb együtt dolgozni.
A szociális sztenderdeket internalizálta. Már nem annyira kiemelkedően büszke és gőgös arra, amit alkotott, alkotása belesimul a közjóba, és érzi, hogy még sok fejlődnivalója van, folyamatosan fejlődik. Legnagyobb félelme, hogy hiteles-e - „Úgy élek-e, ahogy a hitemmel megegyezik?”, „Miért teszem azt, amit teszek?” – A VALÓDI belátáson, *INTROSPEKCIÓN alapuló ÖNKRITIKA itt jelenik meg először – belőle lesz a neurotikus. Meg akarja indokolni, hogy mit miért tesz. A BŰNTUDAT gyakori érzés, amiatt, hogy hiteles-e. A BEFELÉ FORDÍTOTT AGRESSZIÓ ÖNKRITIKÁVÁ VÁLIK (ÖNKÜZDÉS). A Lelkiismeretes személy gyakran neurotikusan *hiperkritikus, mert a céljai és szándékai őszinték és magasra törőek. Nem akar másokat bántani, nem akar ártani, inkább magát bántja.
„MIÉRT TESZEM, AMIT TESZEK?” MI A GYÖKÉROKA ÉS A CÉLJA? Úgy véli, ezáltal megérti és megtalálja önmagát, képes elkülöníteni a látszatot a valós érzéseitől, és motivált az önfeltárásra. Maga és mások elemzése kedvelt időtöltéssé válik, jó móka. Sok pszichológiai típustan és elmélet született itt, hogy osztályozza és magyarázza az emberek viselkedését. Imádja az önismeretet, és elért teljesítményére építi pozitív önértékelését.

Saját vállalkozása vezetőjeként nem függ már annyira mások elfogadásától vagy a különállás hangsúlyozásától. FÜGGETLEN, HATÉKONY – mert jól látja a problémákat és tud időperspektívában gondolkodni. ÖNÉRTÉKELÉSE ATTÓL FÜGG, ELÉRI-E A SAJÁT CÉLJAIT, attól kevésbé, hogy mások mit gondolnak róla.
MÁSOK FELÉ HITELES ÉRDEKLŐDÉS, érdekli őt a másik, ELFOGADJA, HOGY KÜLÖNBÖZNEK egymástól - elfogadás, intenzívebb kapcsolatok, az EMPÁTIA növekszik. A kapcsolatok így sokkal értelmesebbé és intenzívebbé válnak. A másikat képes értékelni azért, aki – függetlenül saját szükségleteitől, vágyaitól.
SZÍVESEN DOLGOZIK CSOPORTBAN, DE EGYYEDÜL IS HATÉKONY. Ha azt tudja csinálni, amit szeret, és abban jó, akkor sikeres. Ez a mai társadalom: a teljesítmény szerint értékelnek minket, nem aszerint, hogy valaki milyen ember. (Fontosak a megerősítő dicséretek. Az ember akkor változik, ha elfogadják, és a viselkedését jelzik vissza hitelesen). HŰSÉGE NEM A SZEMÉLYNEK SZÓL, HANEM A VÁLASZTOTT ÉRTÉKNEK. Az idő pénz, arra ügyel, hogy a dolgokat felelősségteljesen, lelkiismeretesen, jól végezze. A KÜLDETÉSTUDAT megjelenik. Őszinte MEGGYŐZŐDÉSBŐL, KOMOLYSÁGGAL, IDEALISZTIKUSAN DOLGOZIK (a világ megmentése mindig rejtett vagy nyílt célja), JOBBÍTANI AKAR, LELKES. Nagyon sokat dolgozik, tanul, de esetleg nem méri fel jól az erejét, energiáját, így a célok elérését kísérő hajtás gyakori következménye a TÚLTERHELTSÉG, KIMERÜLTSÉG (KIÉGÉS, „menedzser betegség”).

A határok elismerése az egyik legnehezebb dolog a számára, projektjeiben elmerülve ritkán lassít le, hogy ránézzen és reflektáljon az életére.
(!) ITT ALAKUL KI ELŐSZÖR: ÉRETTSÉG, RUGALMASSÁG, FÜGGETLENSÉG, EMPÁTIA, ÖNISMERET, ÉRDEKLŐDÉS MÁSOK FELÉ.
Interperszonalitás: Az emberek felé FELELŐSSÉG ÉS KÖTELESSÉGÉRZET, miközben a saját egyéni dolgait csinálja. Döntéseiben felelős, FIGYEL A KOMMUNIKÁCIÓRA (TISZTA KOMMUNIKÁCIÓ), méltányolja, ha kifejezik egymásnak érzéseiket és gondolataikat.
*Kognitív: ANALITIKUS SÚLYOZÁS ÉS SZINTETIZÁLÁS, zárt rendszereket lát, jól definiált határokkal, lineáris okság, független változók, felfogja a fogalmi komplexitást, priorizál és szintetizál, mert ha tudja, hogy mik a független változók, akkor el tudja dönteni, hogy mi a fontos, és mi nem. Kezdi felfedezni a világban, a rendszerekben az ellentmondásokat.
Foglalkoztatja: HOSSZÚ TÁVÚ, SZEMÉLYES CÉLOK, BELSŐ MÉRCE ALAPJÁN SAJÁT ÉRTÉK- ÉS IDEÁLMEGVALÓSÍTÁSA (önaktualizáció = önmegvalósítás), motiválja a siker és a pénz. Munkában: csapatmunkák, probléma- és feladat-orientált szövetségek. Tökéletes projekt-szemléletű ember. A feladat határozza meg a viselkedését és a szerepét, és ezek rugalmasan változnak.
Védelmi mechanizmusai: a kétség és a kritika ellen védekezik intellektualizációval, racionalizációval, figyelmen kívül hagyással (a negatív pólus és az árnyék elnyomásával) – „értem, értem, de számomra ez nem olyan fontos”. „Jobb a pozitív aspektusra fókuszálni, mint a problémákban időzni.”
Mélypontja és félelme: bűntudata van, ha nem tudta teljesíteni, amit akart.
FÉLELME a cél (ideál) nem teljesítése, A KONTROLL ÉS A FÜGGETLENSÉG ELVESZTÉSE (mert most vívta ki, szerezte meg), fél elveszteni az újonnan elért fejlődést. Itt már nem magányos, vannak jó dolgok, ez egy jó szint. Fél, hogy visszacsúszik a konformista szintre, mások kiszolgálásának szintjére.

Nyelv: oksági kapcsolatok, prioritások, következmények. Sok idői utalás: célok, jövő, tervek, „most, régen, szoktunk”. Differenciált pszichológiai szótár, önkritika, AUTENTIKUS ÖNKIFEJEZÉS (nincsenek már klisék), ÉN-KIJELENTÉSEK. Az a nagyon racionális ember (előző szinten annyira ragaszkodik az eszéhez, hogy nem képes kilépni belőle, és ezért nincsenek kapcsolatai – vad racionalista -, itt már kapcsolódik, felad ebből valamennyit.) Ez a szint úgy asszertív, hogy önállóan is tudná, de odafigyel a másikra is, úgy érvényesíti magát, hogy közben nem tapos el mindenkit.

Ha valakivel kapcsolatban vagyunk, minimum két szinten működünk:
- “az információ tartalmának átadási szintje” és
- “a kapcsolati szint”. Ha bármelyik sérül, a kommunikáció megsérül. Azt hiszi, hogy ahhoz, hogy az infó átmenjen, beáldozható a kapcsolati szint. De ha nincs kapcsolat (híd, rapport), nem lesz kinek átadni az infót, nem fog tudni kommunikálni. Ha a híd erős, mindegy, hogy mit mondunk, csak az nem mindegy, hogy hogyan.
Ezen a szinten már nem veszélyezteti a kapcsolatot az információ árán!

Question 9

17.) Jellemezd az egofejlődés “Öntudatos” szakaszát!

Answer 9

SCG-szintek:

Szimbiotikus – W1-W2
Impulzív – W3
Önvédő – W3
Konformista – W4
Öntudatos – W5
Lelkiismeretes – W5
Individualista – W6
Autonóm – W6
Konstruktum-tudatos – W6
Egyesítő – W7-W10

ÖNTUDATOS – szakértő, technikus, tudósokoskodó (W5)
Szimbólum: tudatában van a másiknak, aki tud róla, harmadik számú nézőpont, ahonnan kívülről szemlélem magamat és egy másik embert.
Jelmondata:
„Én más vagyok, mint a többiek.” /
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
“Különbözöm, tehát vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, konvencionális.
Megjelenik a *HARMADIK SZEMÉLY NÉZŐPONTJA – megfigyelt tárgyként tekint önmagára: INTROSPEKCIÓ (a tinédzserek sajátja) és ÖNREFLEXIÓ. „Tudom, hogy
vagyok, de más vagyok, mint te.”
*ELMÉLETI ÖNISMERET – ELMÉLETETEK ÖNMAGÁRÓL. Kívülről nézi magát és a világot, és a megfigyeltek alapján elméleteket, hipotéziseket, filozófiákat, absztrakciókat gyárt. Differenciálja magát a közvetlen családi környezetétől, és kialakítja újonnan felfedezett önálló személyiségét (tinédzserkor).
A formális műveletek miatt ALTERNATÍVÁKBAN gondolkodik – megjelenik a „ha…, akkor …” logikai, racionális gondolkodás. Elkezd a jövőbe tekinteni, tud már fejben előre kigondolni dolgokat és több verziót végigvesz fejben.

VISELKEDÉSMINTÁK MEGLÁTÁSA – a lineáris időben történő ismétlésekre felfigyel, magában még nem, inkább másokban. Igény alakul ki benne, hogy felismeréseit másokkal is megossza, hogy beszéljen ezekről.
DIFFERENCIÁLT JELLEMVONÁSOK (már nem csak jó és rossz létezik, hanem „csalódást okoztál, mert…” – cizellált önkifejezés, barokkos körmondatok a naplókban), NORMÁK, KONVENCIONÁLIS ERÉNYEK jelennek meg. A konformista szint hasonulási vágya átfordul az ellentétébe, AZ EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEKET LÁTJA, HANGSÚLYOZZ és figyeli A TÖBBIEKKEL SZEMBEN. Az előző szinten elfojtott saját vágyait és igényeit most újra kifejezi és érvényesíti. Már rájön, hogy vannak normák, azt nézi, hogy ő melyiket akarja ezek közül betartani.
Most is vágyik mások elfogadására, elismerésére, de most az egyénisége, *EGYEDISÉGE miatt, amiért különbözik a többiektől. Szeretne KIEMELKEDNI a többiek közül, JOBBNAK LENNI. (Az oktatás nem elég differenciált, így a gyerekek nem tudnak sok mindenben jobbak lenni, kiemelkedni. )
Gyakran úgy érzi, hogy mindenre tudja a választ, hogy mindig igaza van, a másiknak pedig nincs. Nagyon magas morális mérce – (minek hogyan kéne lennie vélemény). Kötelességei és felelősségei teljesítésén dolgozik, nagyon erős a szuperego. Másokat önmaga képességei és sztenderdjei alapján ítél meg. „KÜLÖNBÖZÖM, TEHÁT VAGYOK.” – felsőbbrendűség érzése (bár ez nem tudatos, tagadja szembesítéskor). Erős kritika, INTELLEKTUÁLIS AGRESSZIÓ a másik ember gondolkodása felé, fölényes, ellenséges humor, másokat akar nevetségessé tenni, újra előjön belőle a konformista szint elfojtott agressziója, ami a beszédben nyilvánul itt meg.

Nagyon makacs és ellenálló. Nem lehet olyat mondani neki, amit már ne tudna, vagy ne tudna jobban a másiknál. Ami nem illeszkedik a már kialakult véleményébe, nézetébe, azzal kapcsolatban FIGYELMEN KÍVÜL HAGYJA AZ ELLENÉRVEKET VAGY LEKICSINYLI A MÁSIKAT. A biztos véleménye miatt feljogosítva érzi magát, hogy másokra erőltesse a véleményét, amitől okoskodóvá és nagyképűvé válik. „*IGEN, DE”-játszma, igyekszik mindig a másik fölé kerülni.
Kedveli a vitatkozást, ha béke is van, hamar vitába kezd, ellenáll a béketeremtő, integráló törekvéseknek. Alapkiindulása:
„Mindent tudok, én vagyok a legokosabb, egyedül is elérem, amit akarok.” A vitának addig van szerepe, amíg kihozza egy adott nézőpont gyengéit és fejlesztésre sarkall. Még nem képes az eredeti nézőpont jó aspektusait és a vita által hozott fejlesztéseket szintetizálni, integrálni (ez a következő szinten jön el). Ez megakadályozza a fejlődést.
/A valódi integráció (később!) nem egységessé mos (mint a konformista szinten), hanem összeköti az egyéniségeket, akik még egymás ellenében definiálják magukat./
Ez a TUDOMÁNYOS EMBEREK VILÁGA, akik LESZAKADTAK A SZÍVRŐL, A TESTRŐL, A LÉLEKRŐL, ÖRÖKKÉ KÉTKEDNEK („sose biztos semmi”), ezért nem találnak belső iránymutatást és stabilitást.
A tudás terén a szaktekintélyekre és a szerzett tudásra támaszkodik inkább, mint a teljesen független érvelésre. A szkepszis itt még nem a valódi, független gondolkodás eszköze (mint a Lelkiismeretesnél – következő szint!), mint a „nekem van igazam” és a KÜLÖNÁLLÁS HANGSÚLYOZÁSÁÉ.

Munkában jó: szeret és KÉPES TÖBB ÉS ÚJ MEGOLDÁSMÓDOT FELMUTATNI (de nem integrálni!), sokszoros megoldást lát az adott problémákra, amelyekkel hozzá tud járulni a közjóhoz, ha van lehetősége. Viszont nem tud még lehetőségeket priorizálni, integrálni, szintetizálni, mert nem tudja, mikor elég a jóból.

Szervezeti szerep: Mérnök típusú, technokrata. Felelős magáért és a környezetéért. Tisztán gondolkodó, pragmatikus vezető. Jól vezeti a rutinfeladatokat.

*Védekező mechanizmusa: racionalizálás, intellektualizálás. Ha valami nem fér bele az elképzeléseibe, akkor azt kimagyarázza, annak ellentmond. A másikat hibáztatja, ha valami nem jó, hibáztatja a struktúrát, az eszközöket, mások inkompetenciáját, hogy nem dolgoznak úgy, ahogy kéne, vagy lehetne. Akármeddig vitatkozik valakivel, KIZÁRT, HOGY MEG LEHESSEN GYŐZNI ŐT.

Én-érzet: Erős különállás-érzés, markáns határok, az INTELLEKTUÁLIS ELMÉVEL VALÓ AZONOSULÁS. A másokkal való elkülönültséggel és mássággal azonosul, különlegesnek érzi magát. A közösségi „kell”-eket jól internalizálta, a szuperego erős.
Interperszonalitás/másokhoz való viszony: Állandó összehasonlítás és méricskélés, a saját mércéjével méri őket.

Fő félelme: olyannak lenni, mint mások. Nehogy visszacsússzon a birkák, az átlagos emberek közé, FÉL, HOGY ELVESZÍTI PÁRATLAN EGYEDÜLÁLLÓSÁGÁT. Attól is tart, hogy ha megnyílna másoknak, azzal elveszítené a szilárd véleményét, és a frissen megerősödött, a csoportból kivált én-érzése meggyengülne. Ez egy rejtett sérülékenység, ami nem tudatos, mert ezt erős frontvonallal kompenzálja.

Nyelvezet: érzelmeit racionalizált formában fejezi ki, pl. az áthágások miatti szégyent és bűntudatot. Komplexebb nyelvtani szerkezetek, passzív oksági érdeklődés: „kíváncsi vagyok, vajon miért…”, kezdeti pszichológia szótár és magyarázatok. A beszédében az idő múlására utal: gyakran, néha, olykor (mert már van egy sztorija). Egyszerű összehasonlítások: „nem elég, túl sok”, többszörös lehetőségeket jelöl meg.
Példa: Dr. House.

Question 10

18.) Jellemezd az egofejlődés “Konstruktum-tudatos” szakaszát!

Answer 10

KONSTRUKTUM-TUDATOS – alkimista, mágus (késő W6)
Szimbólum: megjelenik a *NEGYEDIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől, ezért jobban rálát.
Jelmondata:
„Én az vagyok, aki az egót szeretné meghaladni.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, posztkonvencionális.
MEGJELENIK AZ N-EDIK (VÉGTELENÜL SOKADIK) SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT. Rájön, hogy a világ az ember által megkonstruált valóság, a létező tárgyak és A DOLGOK AZ EMBEREK ÁLTAL LÉTREHOZOTT KONSTRUKTUMOK, AZ EGO ÉS A TÉR-IDŐ ÖSSZEJÁTSZÁSAI. A fogalmak csak erős leegyszerűsítései a világnak, de nem fedik le a valóságot. Ráébred, hogy VÉGTELEN NÉZŐPONT, így VÉGTELEN VALÓSÁG LÉTEZIK (n = végtelen sok). Mindenkinek saját nézőpontja van, MINDENKI EGY KÜLÖN VILÁG, mindenkinek más térképe van a valóságról, és mást és MÁST JELENT MINDENKINEK UGYANAZ A DOLOG. A valóságot a jelenségek differenciálatlan kontinuumának látja a személy. A világ semmi vagy minden (káosz, kreatív alap), de benne mindent az ember teremt.
*ÉBER A DOLGOK MÖGÖTT MEGHÚZÓDÓ EGYSÉGRE.
Ekkor LÁT RÁ ELŐSZÖR A FEJLŐDÉS SORÁN AZ EGÓJÁRA, annak valóságára. FELISMERI, HOGY AZ EGÓVAL AZONOSULT, ÉS AHHOZ VISZONYÍTOTT MINDENT, felismeri alapvető EGOCENTRIKUSSÁGÁT, rájön, hogy AZ EGÓJA A GÁTJA A TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉNEK. Amíg a gondolkodás és racionalitás fennáll, addig az ego fennáll – hisz *az ego maga a gondolkodó elme, aki a gondolkodása által megteremti a különbözését a világtól, amiről gondolkodik. A KONSTRUKTUM-TUDATOSSÁG AZ EGO-FEJLŐDÉS LEGMAGASABB FOKA (!), már rálát, hogy az ego is egy konstruált dolog, még nem haladja meg azt, de már *KEZD MEGJELENNI A SPIRITUALITÁS. Azzal, hogy fogalmakat gyártunk, megkonstruáljuk a valóságot, gátoljuk a fejlődést. Amiről beszélünk, azzal nem válunk eggyé, hanem kívülállóként beszélünk róla. Rájön, hogy a gondolkodás az énről nem vezet el a végső igazsághoz. Megérik benne a vágy, hogy meghaladja az egót, mert ez zárja el őt a belső Önvalótól. TUDATOSSÁ VÁLIK A BESZÉD ÉS A GONDOLKODÁS CSAPDÁIRA, AZ EGO ÖN-MEGŐRZŐ MECHANIZMUSAIRA. A világ egy hatalmas energiamező, amiben A JELENSÉGEK FELBUKKANNAK / KELETKEZNEK ÉS ELTŰNNEK / MEGSZŰNNEK. (!)
*TANÚ-TUDATOSSÁG. Befelé fordulás, önmegfigyelés, fontossá válik a MEDITÁCIÓ: nem gondolkodni a valóságról, hanem közvetlenül megfigyelni azt a maga valójában. Megérti, hogy AZ ÁLLANDÓ ANALIZÁLGATÁS ÉS GONDOLKODÁS AZ EGO VÉDEKEZÉSE SAJÁT MULANDÓSÁGÁNAK TUDATOSÍTÁSA ELLEN. Ki akarja oltani az emlékekre, a társadalmi megerősítésekre alapozott automatikus, kondicionált válaszait, KI AKAR JÖNNI AZ EGÓBÓL – A BEIDEGZETT REAKCIÓK (FIXÁCIÓK) ÉS GONDOLKODÁS (SÉMÁK) SZÖVEDÉKÉBŐL.
A “MIÉRT”-EK ÉS A “HOGYAN”-OK NEM FONTOSAK TÖBBÉ. Rájön, hogy a nyelv polarizálja a valóságot, nem lehet a szavakkal elég árnyaltan kifejezni azt, az elme állandóan analizál és ítélkezik, és ettől feszültség keletkezik, ebből akar kijönni. *RÁLÁT A SZAMSZÁRÁRA, ÉS NEM TETSZIK NEKI. (!)

Előfordul a létezés spontán megtapasztalása, SPONTÁN ÜDVÖZÜLTSÉG-ÉRZÉS, GYAKORI A *FLOW (!) ÉS A NUMINOZITÁS (Isten jelenléte érzés). Ilyenkor eggyé válik a megfigyelő és a megfigyelt dolog, átmenetileg feloszlik a személyes én-érzés. INTUÍCIÓ, ÁLMOK, ARCHETÍPUSOK, TRANSZPERSZONÁLIS ÉLMÉNYEK. GONDOLATOK SZEMLÉLÉSE A KONTROLL IGÉNYE NÉLKÜL. Kevés hasonló ember van, mint ő, FÉL, hogy nem értik meg, és HOGY GŐGÖS LESZ, hogy ő jobb másoknál, mert rálát a valóságra, a többi ember nem. MÉLYEN TOLERÁLJA A TÖBBI EMBERT, mert már nem csak a saját egójára lát rá, hanem a többi emberére is. NÉHA IRIGYKEDIK is AZ ALACSONYABB SZINTEKRE, hogy a világuk egyszerűbb. Beteljesíti küldetését, sorsát, amit magának választott, miközben ÉRZI alapvető ELKESEREDETTSÉGÉT ÉS MAGÁNYÁT. TRANSZPERSZONÁLIS SZOMORÚSÁG - tudja, hogy van ezen a valóságon kívül másik is, de azt csak rövid ideig képes megtapasztalni, nem képes még állandósítani. A „haza akarok menni, de még mindig itt vagyok, és nem megy” nyűgét érzi, hogy még nem világosodott meg. Mindent az evolúció és a változás szempontjából néz. Emiatt érzékenyebb mások fejlődésére és sokkal együttérzőbb irántuk.

Munka: nagyon kifinomult interperszonális készségei vannak, belelát mások komplex személyiségébe, és az emberi kapcsolati történések finom mezejébe. Képes a másikkal teljesen együtt lenni, meghallgatni, transzformáló erejű, torzítatlan visszajelzést adni neki. Mivel kapcsolatban van korábbi működésmódjaival (mert integrálta az alsóbb szinteket), KÉPES RÁHANGOLÓDNI A MÁSIKRA, ÉS AZON A SZINTEN KOMMUNIKÁLNI, AMIN A MÁSIK VAN. Tanácsadó, mentor, terapeuta, vezető lesz, aki *jól hozzáigazítja stílusát a kliens szintjéhez és szükségleteihez. Megszűnik a görcsös segíteni akarás, csak szemléli a dolgokat, ahogy vannak. NEM ÁLLÍTJA, HOGY TÖKÉLETESEN ÉRTI A MÁSIKAT A MAGA EGYEDISÉGÉBEN, CSAK MÉLY EMBERI KÖZÖSSÉGET ÉREZ VELE. Gyakran intoleráns az Autonómok (a közép W6) fejleszteni vágyásával, intoleráns hozzáállásával szemben, hogy mindenki fejlődjön már! Magával szemben is gyakran túl kritikus, hogy ragaszkodik az egójához, és erre rálát.
*A megvilágosodott állapot számára már nem egy csúcsélmény, hanem ugyanolyan állapot, mint bármelyik másik tudatállapot.

*Énvédő mechanizmusai: szublimáció, nem ellenséges humor, melléfigyelés (vagy elengedés – a füle mellett, nem vesz fel felesleges „csomagokat”). Toleráns magával szemben.

*Vezetőként újító reformszervezetet hoz létre, KATALIZÁLÓ, TRANSZFORMÁLÓ szerepet tölt be, segíti a változást. Ha ezt elvégezte, kész azonnal letenni a vezető szerepet. Akkor érzi sikeresnek magát, ha feleslegessé válik.

Question 11

19.) Jellemezd az egofejlődés “Konformista” szakaszát!

Answer 11

KONFORMISTA - W4
Szimbólum: én vagyok a nézőpontok középpontja, tudom, hogy van egy másik rajtam kívül, és tudom, hogy a másiknak a fejében van egy kép rólam.
Én ennek a hiedelmemnek akarok megfelelni, amilyennek te láthatsz szerintem engem. Már BELE TUD HELYEZKEDNI A MÁSIK SZEMÉLY NÉZŐPONTJÁBA. *DECENTRÁLÁS! (!)
Legfőbb megélése: „Már nem csak én vagyok a világ ellen. Mi vagyunk a világ ellen.”
Jelmondata: „ÉN A CSOPORT TAGJA VAGYOK.” ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Etnocentrikus, perszonális, konvencionális.
(!) MÁSODIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT: „Tudatos vagyok rád, aki tudatos rám”. Annak a hiedelemnek akar megfelelni, amilyennek szerinte a másik látja őt. Az ÖSSZEHASONLÍTÁS, VERSENGÉS a fontos, hogy „hozzád képest én milyen vagyok.” Belecsöppen a csoport világába. Kifejlődik a vágy, hogy szeressék, és fogadják el olyannak, amilyen – ez a fő motivációja, hajtóereje. KONFORMISTA, MEG AKAR FELELNI a róla másokban élő képeknek. A konvenciók, szabályok érdeklik. A világot kevésbé érzi ellenségesnek. Jobban bízik a másikban, mint az előző szinten, hiszen ha betartjuk a szabályokat, akkor elfogadnak és megvédenek minket. A személy úgy érzi, hogy ha akar valamit a másiktól, akkor magát vonzóvá kell tennie ehhez (eddig elvette, ami kellett – impulzív – vagy manipulálta, felhasználta a másikat arra, hogy megadja, ami neki kell – önvédő). A jó érzést, A BIZTONSÁGOT A MÁSOKHOZ VALÓ FELSZÍNI HASONLÓSÁG ADJA. Nincs mély bizalmi kapcsolódás, KÖZÉPÚT AZ ELLENSÉGESSÉG ÉS AZ INTIMITÁS KÖZÖTT. Ekkor alakítjuk ki a megnyerő szociális személyiséget (PERSZÓNA/”szociális interface” /felület)/ – Bence).
A SZABÁLYOK ADJÁK A BIZTONSÁGOT. Ha a személy hibázik, akkor szégyenérzése van. Akinek más nézete van, azt a csoport morálisan elítéli.

ITT JELENIK MEG ELŐSZÖR AZ ÖNISMERET:
*SZEREPSZERŰ ÖNSMERET (!) Tiszteletet úgy lehet kiváltani, ha hű a csoportnormákhoz. A TISZTELET KIFEJEZÉSE: A FIGYELEM RÉVÉN, figyelnek rám, észreveszik, hogy vagyok, és itt vagyok, figyelek rájuk, elismerem a létüket és a jelenlétüket. A KÉTSÉG NEM MEGENGEDETT, az engedelmesség elvárt, ezért az akarat vissza van fogva. VAKHIT, FUNDAMENTALIZMUS, ERŐS ELŐÍTÉLETEK. Sok SZABÁLY MEGSZEGÉSE MIATT SZÉGYEN. A SZEXUÁLIS ÉS AZ AGRESSZÍV IMPULZUS MEGTAGADOTT ÉS ELFOJTOTT, az elutasítás és a magára hagyatás miatti félelemből, és mert nem lehet őket jól szabályozni, ezért a legtöbb csoport nem tűri meg egyiket sem. Sehogy sem kezelik, elutasítják.
Nem életre szóló kötelékek, hanem LAZA CSOPORTOSULÁSOK A FELSZÍNI HASONLÓSÁGOK ALAPJÁN. Sok SZEKTA – az identitást a csoporthoz való viszony definiálja. ÖNÉRTÉKELÉS = A CSOPORT STÁTUSZA (sznobizmus). A HATÁROK A SZEMÉLY ÉS A CSOPORTTAGOK KÖZÖTT ELMOSÓDOTTAK, nem tudja, hogy amit csinál, azt ő szeretné vagy a csoport. Nagyon hű a csoporthoz és nem is nagyon lát túl rajta (ezért tud megmaradni, benne maradni a szektában is). A legnagyobb szégyen kirekesztettnek, outgroupnak lenni, mert azzal elveszíti az identitását is. „Mi a többiek ellen.” Megnyerő szociális személyiség és SOK STÁTUSZSZIMBÓLUM használata.
A csoporthoz való tartozás, az erőben, hatalomban osztozás ára a LOJALITÁS ÉS ENGEDELMESSÉG, amit a csoport megkövetel. FÜGGÉSben érzi jól magát, itt tud fejlődni, növekedni, és gyakran olyan dolgokért is felelősséget vállal, amiért nem is felelős. Minél magasabb a csoport státusza, annál értékesebbnek érzi magát mint annak tagját. Vakon elfogadja a saját csoportot (család, kortárs fiatalok), és vakon elutasítja a másságot, a devianciát, más csoportokat. Álláspontja: „mi a többiek ellen” - ingroup↔outgroup szemlélet. “Vagy elismersz minket, és velünk vagy, vagy nem fogadsz el, és akkor ellenség vagy, kiközösítünk.”

Az ambivalencia, a vívódás, kétkedés, kétértelműség nem megengedett, mert a konformizmus létét ásná alá.

Projekció: az outgroup személyek utálnak engem, ezért jogosan utálom őket. Felnagyított pozitív érzések (a belső rossz kompenzálása). Csoportos projekció: ti utáltok minket, mi is utálunk titeket. Azzal azonosul, akinek ugyanolyan az ízlése, hitrendszere, elvárásai, véleménye, mint az övé, míg az eltérő nézet, vélemény, a sokszínűség és komplexitás elrettenti, megrémíti. A csoport értékeit erős „kell”-ekként teszi belsővé, introjektálja, míg a más értékeket vallókat elutasítja, befeketíti, devalválja. Saját ellenszenvét lehasítja és projektálja: „ők utálnak engem, ők a rosszak”. A saját elfogadhatatlan dühét, haragját elfojtja, a csalódást, rossz érzéseket, önmagával szembeni indulatot pozitív érzések és lelkesedés felnagyításával hárítja el. A csoportban a negatív érzések TABUK, ELFOJTJA.

*Nyelvhasználat: SZEMÉLYTELEN, eltúlzott pozitivitás, KÖZHELYEK (DIPLOMÁCIA, BÜRÖKRÁCIA NYELVE, formális, „minden tök jó, csodálatos”, egyszerű kategóriák, sémás érzelemkifejezés, TÉNYSZERŰ KIJELENTÉSEK (konkrét viselkedésről, kinézetről). Néha úgy érzi, valami rosszat tett, de nem tudja, hogyan vagy miért. Problémamegoldása: a problémákat tagadja, átcímkézi, fehérre mossa, „nem is baj az”.
Emberi kapcsolatok: elvárások szerint nézi, barátságos és lojális legyen a másik felém, és én is felé, ha nem ilyen valaki, az rossz ember. Nem a mély érzéseket és motivációkat nézi a másikban, magából sem enged ki ilyet, hanem az UDVARIASSÁG, kedvesség a mérce, ami szabályozza a kapcsolatot, és amit elvár. Szeret tanácsokat osztogatni, megmondja, mit tegyünk, mi jó, mi nem, hogyan kell ezt vagy azt. Saját preferenciái alapján összehasonlít másokat.

Munkában: szervezetben kedves, segítőkész, folyton a jó hangulatot és a békét igyekszik fenntartani, dolgozik a konfliktusok elsimításán, a kellemes légkörön, *ALKALMAZKODÓ. A jól definiált, hierarchikus szervezetet szereti, keresi a nagyobb erő elfogadását és védelmét (Kohut: idealizáló szelf). *TIPIKUS ALKALMAZOTT, akit vezetni kell.
Kognitív stílus: az élmény látható aspektusaira koncentrál (konkrét műveletek - amikor ott voltunk, együtt énekeltünk; mosolyogtunk, fogtuk egymás kezét), klisékben, sémákban gondolkodik, de nem tudja, hogy azok.

Védekező mechanizmusa: projekció, introjekció (amikor másoktól szűretlenül átveszünk gondolatokat, értékeket, ítéleteket, elvárásokat – szajkózza a hallott igazságokat).

Question 12

20.) Jellemezd az egofejlődés “Autonóm” szakaszát!

Answer 12

AUTONÓM - stratéga (közép W6)
Szimbólum: megjelenik a NEGYEDIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől, és ezért jobban rálát.
Jelmondata:
„Én az vagyok, aki jelentést ad a létének.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, posztkonvencionális.
(!) NEGYEDIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT *KITÁGÍTÁSA (!), elhelyezése a személy adott világnézetének keretében, és a személyes életének egész időtávjában. Látja a saját történetét is időtávban, a szülei múltját is, és a gyerekei jövőjét is. Kiterjesztett időkerettel és kitágított szociális hálózatokkal már *MINTÁKAT VESZ ÉSZRE A RENDSZERBEN, és hosszú távú trendeket lát, amelyeket stratégiai kapacitása szerint értékel. (Személyes élete a leszármazottaktól a teljes családfáig tart). (Hellinger-elmélet), RENDSZERSZEMLÉLETTEL, rendszerek összefonódásával GONDOLKODIK A VALÓSÁGRÓL, már LÁTJA A KAPCSOLATOK ÉS FOLYAMATOK RENDSZEREINEK AZ ÖSSZEKAPCSOLÁSÁT és összefüggéseit. Látja a családi mintát, de azt gondolja, hogy ezek a minták már nem kell, hogy rá is érvényesek legyenek, meghaladja azokat, túllép rajtuk, és képes olyan új mintákat alkotni, amik eddig nem voltak jelen a rendszerben. Felismeri magában az ellentmondó részeket, impulzusokat, amelyek más-más kontextusokban, helyzetekben jönnek elő, és képes ezeket felismerni, felvállalni, tulajdonolni. Képes a különálló identitásait integrálni. A KÜLÖNÁLLÓ ÉN-RÉSZEK INTEGRÁLÁSA, finom összhang jellemzi magával. Új képesség: értelmet, jelentést képes adni az életének, KÉPES ÚJ ÉLETTÖRTÉNETET ALKOTNI, ha az eddigi nem tetszett neki. (Pl. családállításon felismeri, hogy neki milyen sors predesztinált, ezt nem akarja, ezért elmegy terápiába, és ezt átírja). Felismeri, hogy MINDEN VALÓSÁGÉRZELMEZÉS, ELMÉLET, TUDOMÁNYOS TÉTEL CSAK ÉRTELMEZÉS, NEM A VALÓSÁG, EGY EMBER ÉRTELMEZÉSE EGY ÉLMÉNYRE, TAPASZTALATRA, AMIT ÁTÉLT. MINDEN EMBER ÉRTELEMADÓ LÉNY, AKÁR TUDATOS ERRE, AKÁR NEM. Az Autonóm itt válik erre tudatossá, és ő maga válik a világa értelemadójává, aki új világmodellt, történetet sző a világról, a saját valós élményeire alapozva, rendszerszemléletű integrációval. Tudatosan elkötelezett, hogy értelmes életet alkosson magának és másnak, önmegvalósító és eltökélt módon, változó kontextusok között is ugyanazt.

Látja és tolerálja a paradoxonokat, elfogadja a világ kettősségét, az ambivalenciát. Az Individualista is rálátott az ambivalenciára, de nem tudott vele mit kezdeni, nem találta még benne önmagát. Az Autonóm azonban már elköteleződik, és megteremti magának a maga számára értelmes világot. Kicsit türelmetlenné is válik, hogy ha a többiek nem akarnak maguknak annyira értelmes életet alkotni, ahogy szerinte kellene. MINDENT ELFOGAD, NEM VESZIK EL AZ ELLENTMONDÁSOKBAN A PARADOXONOKBAN. Nem zavarja két különböző valóságértelmezés, ha a valóság olyan, amilyen. A konvencionális szinteken még az adott világot elfogadta, abba beilleszkedett, kiteljesedett benne és sikereket ért el benne. A POSZTKONVENCIONÁLIS szinten kilép a közmegegyezéses valóságból, függetlenedik tőle, és az Autonóm szinten ő maga lesz a valóság teremtője, már ÚJ KONVENCIÓKAT ALKOT.
Jóban van önmagával, finom összhangban él magával (az Individualista még cinikus és kissé bizalmatlan volt). *ÉNJE MINDEN RÉSZÉT INTEGRÁLJA, AZOKAT IS, AMELYEK AZ ELŐZŐ SZINTEN MÉG NEHEZEN KEZELHETŐK, ÖSSZEZAVARÓAK VAGY IJESZTŐEK VOLTAK. EGÉSSZÉ VÁLIK A SZEMÉLYISÉG. A dilemmákat és konfliktusokat erősen megéli, felismeri, hogy ezek elkerülhetetlenek, hogy az ambivalens érzések természetesek, és elfogadja azokat. Keményen dolgozik, hogy összetartsa a maga által kialakított értelmet és célt megvalósító munkáját, hogy józan és érett módon végezze azt. Úgy érzi, felelős azért, hogy ambivalens szükségleteket és al-identitásokat rendezzen össze és navigáljon. Általában kiegyensúlyozottnak látszik. A KELLEMETLEN ÉRZÉSEKET JOBBAN TOLERÁLJA, HAJLANDÓ AZOKAT MEGOSZTANI MÁSOKKAL. Elméjében képes integrálni pszichológiailag paradox elemeket, az ambivalenciát megéli, így *SOKKAL KEVESEBB ENERGIÁT KELL ÉNVÉDELEMRE FORDÍTANIA. Ettől jóval toleránsabb és empatikusabb, mert látja, hogy más is ilyen kátyúban van. Itt már át is látja, hogy milyen történetek húzódnak meg egy ember mögött, milyen generációs történetek vannak a háttérben. MAGÁT ÉS MÁSOKAT IS ELFOGAD, MINT KOMPLEX EMBERI LÉNYEKET, a jó és rossz dolgokkal együtt (hasítás végleges feloldódása). IGÉNYLI A KÖLCSÖNÖSEN ELFOGADÓ KAPCSOLATOKAT, mások elfogadó jelenlétét, és pontos visszajelzéseit, hogy kihozhassa önmagából a legtöbbet, amit tud. IGÉNYLI A PONTOS VISSZAJELZÉSEKET, INTIMITÁST. Az emberekkel való dinamikus, intim kapcsolat és visszajelzés-csere tehát nagyon fontos itt az önismeret és a bölcsesség kifejlesztésében. A személy ÁTÉLI AZ EMBEREK KÖLCSÖNÖS EGYMÁSTÓL VALÓ FÜGGÉSÉT, EZT CSODÁLJA, ÉS ÚGY ÉRZI, FELELŐS IRÁNTUK.
Félelme: hogy nem éli meg a legmélyebb képességeit (amik még csak potencialitások), vagy az univerzális értékek, elvek megvalósításában hibázik (méltóság, tolerancia, igazságosság minden ember felé).

Énvédelmi mechanizmusa: nagyon finom, ha van, érett elhárításokat használ: humor, kizárás (ami nem az ő csomagja/tükre, abba a történetbe nem vonódik bele), anticipáció, altruizmus. Amikor éretlenebb védekezést használ, megbocsájt magának, türelmes és toleráns magával szemben, tudja, hogy dolgozik magán.
*SZÜKSÉGE VAN VISSZAVONULÁSRA ÉS SAJÁT TÉRRE, AHOL MEGFIGYELHETI ÖNMAGÁT. A dolgok kibontakozásának, teremtődésének, alakulásának *szemlélése az egyik fő örömforrás ezen a szinten. Az élet célja, fő motivációja: „MEGPRÓBÁLOK AZZÁ VÁLNI, AKIVÉ VÁLHATOK.” Az önmegfigyelés pontos és örömteli. Élvezi, hogy megfigyeli, mi zajlik benne.
*Fő vágya: NÖVEKEDÉS, ÖNBETELJESÍTÉS, ÖNMEGVALÓSÍTÁS, A SAJÁTJA ÉS MÁSOKÉ IS – SOK SEGÍTŐ közülük kerül ki (terapeuták, coach-ok, pszichológusok, tanácsadók),
(!) de még *FRUSZTRÁLÓDIK, HA A MÁSIK ELAKAD. „Nem akar változni, pedig már annyit dolgoztunk rajta!”
*Gyengéje: MEG VAN GYŐZŐDVE RÓLA, HOGY A MAGASABB FEJLETTSÉGI FOK AZ JOBB, minden áron azt kell elősegíteni. Wilber nem győzi hangsúlyozni, hogy a szintek nem értékítéletek, az egyik szint sem jobb a másiknál, de itt azt gondolja az egyén, hogy a fent jobb, mint a lent.
Az AUTENTIKUSSÁG az egyik legfőbb érték.
Világnézetében azt gondolja, hogy NINCS ELEVE ELRENDELT ÉLETÚT – de ha van is, akkor ő azt meg tudja változtatni -, hanem AZ ÉLET EGY VÉG NÉLKÜLI, FOLYMATOS UTAZÁS és kibontakozás, fejlődés. A tanulás, a változás, az alakulás az élet végéig tart, ha hagyjuk. AZ EGYÉN SZEMÉLYES FELADATA ÉS FELELŐSSÉGE AZ ÉRTELEMADÁS, AZ ÉRELEM MEGTALÁLÁSA AZ ÉLETBEN, hogy minden ember megtalálja az életstílusát, a kiteljesedést.

Kognitív: elmeműködése kreatív, ÁLMOKBAN, VÍZIÓKBAN GONDOLKODIK (JOBB AGYFÉLTEKÉS MŰKÖDÉS), szabadon MERI ÁLMAIT MEGVALÓSÍTANI, felszabadulnak benne a kreatív energiák. A KÉPZELETÉT MÁR NEM GÁTOLJA A LOGIKA ÉS A KONVENCIÓK, a dobozon kívül gondolkodik. Humorában könnyed egzisztenciális irónia van, mert felismeri és elfogadja az élet paradoxonait, de nincs benne ártás, bántás, nem ellenséges. Olykor felháborodik a világ igazságtalanságain, és ezt jogosnak érzi, elvi alapon mérges. Feláll a társadalommal szemben és kifejezi személyes meggyőződéseit az igazságosságról.

Munka: a megélhetésért végzett munkát gyakran butítónak érzi, ami inkább akadályozza őt. Inkább lenne egyedül, és élvezné a felfedezést, a fejlődést, mások fejlesztését.
A konvencionális szinteken a tanácsadást/terápiát a gyengeség jelének tekinti, míg az Autonóm szerint ez az élet szükséges része, hogy önmagunkká válhassunk.
BELSŐ MEGGYÓZŐDÉSEI ALAPJÁN ÉL: “TEDD AZT, AMIT MONDASZ” vagy “ÉLJ ÚGY, AHOGY TANÍTOD”. Ez nagyon fontos számára, és másokat is ezzel a mércével mér. Az elveit éli, viselkedése, az élete válik azzá, amit vall. Gyakran karizmatikus, morális vezetők. Kiáll a szaváért, és erősen képviseli azt. Ez torzulhat, ha hatalommal társul, nem kap visszajelzést vagy leáll nála az önmonitorozás.

Nyelvezet: nagyon komplex, flexibilis mondattan, sok témáról képes beszélni. Differenciált pszichológiai szókincse van, megérti az emberi kapcsolatok cirkularitását. Kedvenc témái: identitás, növekedés, magasabb elvek, önbeteljesítés, önmegvalósítás.

Question 13

21.) Jellemezd az egofejlődés “Individualista” szakaszát!

Answer 13

INDIVIDUALISTA - pluralista (korai W6)
Szimbólum: (!) MEGJELENIK A NEGYEDIK SZEMÉLYŰ NÉZŐPONT, aki látja a harmadik személyű nézőpontot, aki részt vesz a rendszerben. Kívülálló tanú-tudat, eltávolítja magát a rendszertől, és ezért jobban rálát.
Jelmondata:
„Én az én-részeim csoportja vagyok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Perszonális, posztkonvencionális.
EGYÉNI és egyedi DOLGOKAT AKAR CSINÁLNI, függetlenül mások jóváhagyásától, a szociális szerepektől, feladatoktól. GYAKRAN VISSZAVONUL a mindennapoktól, BEFELÉ FORDUL, hogy önmagában találja meg az egyedülálló adottságait, egyedül szeret dolgozni – ekkor kreatívan járul hozzá a közös munkához. Rájön, hogy a dolgok nem azok, amiknek látszanak, léteznek paradoxonok, már nem próbálja őket kimagyarázni, elrejteni, hanem elfogadja őket, néha még élvezi is. Pl. valaki guru, de ember is.
RELATIVISTA, PLURALISTA (már több nézőpontból közelít meg valamit, és nem csak egyhez ragaszkodik), „minden relatív”. A lineáris, intellektuális tudás átadja a helyét a *holisztikus szemléletnek. Nyitott szemmel jár, A *TAPASZTALAT MÁR ELÉG AHHOZ, HOGY ELHIGGYEN DOLGOKAT, NEM KELL NEKI TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK (Pl. A kapcsolat c. film – láttam, megtapasztaltam, tudom). A dolgok már kívül esnek a jó/rossz, igaz/nem igaz kategóriákon, már nem is nagyon akar kategorizálni, címkézni, MEGHALADJA A VAGY-VAGY GONDOLKODÁST (Pl. Nietzsche: Zarathustra). Átalakul a humor, már nem ellenséges és gyakran önmagára irányul. Ahelyett, hogy mindent analizálna, élvezni akarja a saját szubjektív élményt. „CSAK AZ A BIZTOS, AMIT MEGTAPASZTALOK! Élvezi a saját élményt, és erre alapozza a mindennapjait. CSINÁLNI HELYETT LENNI ÉS ÉREZNI AKAR. JÖVŐ HELYETT *MOST. Az a fontos, amit itt és most átél, ami a testében van. Megfigyelésen alapuló *TESTTUDATOSSÁG lesz a fontos, az érzései a testében, a test és az elme megfigyelésén alapuló megértés, tudatosság, és nem az, hogy mit gondol magáról, milyen elméletei vannak magáról, hanem hogy mit érez. Foglalkoztatja: az elért célok, eredmények, a teljesítmény helyett a folyamat érdekli, a dolgok alakulása, az emberi kapcsolatok, az itt és most, a nem lineáris okság, összefüggések a változók között. Látja, ahogy ő maga és mások másképp viselkednek eltérő kontextusokban. Nincsenek állandó személyiség- és jellemvonások, hanem csak *KONTEXTUSFÜGGŐ ÉN-ÁLLAPOTOK . A jelenben figyeli ezeket az én-részeket, ez számára szép, megrendítő. IDENTITÁSA SOK ÉN-RÉSZ ÖSSESSÉGE, PLURÁLIS, DE *MÉG NEM INTEGRÁLT! – KÜSZKÖDIK, akarja, hogy összeálljon az egész énje. Azt tapasztalja, hogy különálló részei mind jogosak és egyaránt fontosak, és gyakran ellentmondásosak. KEMÉNYEN DOLGOZIK AZ ÉN-RÉSZEK KIEGYENSÚLYOZÁSÁN – ÖNKÜZDÉS). Még NEM TUD TUDATOSAN VÁLTANI AZ ÉNRÉSZEI KÖZÖTT (az csak az integráció után lehetséges), emiatt van benne egy küszködés. Néha elkeseredik, hogy ki is ő valójában (identitásválság – W5!), hogyan lehet kibékülni ezzel a sokfelé húzó, sokszínű belsővel. Az eddigi szinteken bizonyos én-részeket lehasított, elfojtott, racionalizálással elfedett vagy figyelmen kívül hagyott, itt viszont *minden én-részt felenged, megengedi, hogy legyenek, és elfogadja őket. Megjelenik az ÖNELFOGADÁS MÉLYEBB SZINTJE, MÁR NEM HÁRÍT, MINDEN JÖHET. Már elfogadja az adott én-állapotot, amiben van, és igyekszik átélni azt teljesen.

(!) Itt már *ORGANIKUS ÖNISMERET van – HITELES, igazi, valódi, már valóban azt képes gondolni, hinni, beszélni magáról, ami a testében, lelkében itt és most van, ettől válik hitelessé.
*SZÍV ÉS ELME TALÁLKOZÁSA – ezen a szinten dolgozik az önismerettel a Gestalt-terápia, humanisztikus pszichológia (HP), valóságnyelv, TK, NLP, bodywork, relaxáció, EMK (erőszakmentes kommunikáció), stb. DINAMIKUS ÖNELMÉLETEK, de vannak elméletei még magáról itt is. Ha mást tapasztal itt és most magáról, átalakítja az elméletet. (Tegnap még úgy gondoltam, hogy ilyen vagyok, de ma történt egy élmény, és most ezt úgy gondolom, hogy ez így van – együtt halad a folyamataival, neki ez nem probléma). Észreveszi a kulturális torzítást (kívülről látja a rendszert), rálát a védekezésekre, az önbecsapási kísérletekre és emiatt toleránssá, mélyen empatikussá válik másokkal szemben, hisz tudja, hogy mindenki így működik. MÁSOK GYAKRAN CSODÁLJÁK ŐT HITELESSÉGE, ENERGIKUSSÁGA, SPONTANEITÁSA, ÖNÁLLÓSÁGA MIATT. Saját egyedi életét éli, függetlenedve a korlátozó konvencióktól, nem aggódva, hogy mások mit szólnak, képes spontán kifejezni magát.

Munkában: a törtető világban gyakran tartanak tőle az Öntudatosok és a Lelkiismeretesek, úgy vélik, nem elég biztonságos vele dolgozni, nem elég megbízható (mert nem konformista, ezért nem tűnik lojálisnak), ehelyett öntörvényű. Álmodozónak, semmittevőnek tűnhet. Ha összhangot találnak vele, HA SZABAD UTAT, DÖNTÉSKÖRT KAP, JÓ EGYÜTTMŰKÖDŐ, vezetőnek autokratikus és egyéni, zárkózott, megközelíthetetlen. Addig nem lát neki a munkának, amíg nem látja, miért jó az.
VEZETŐKÉNT meglátja, hogyan kéne valamit csinálni, és TÜRELMETLEN lehet másokkal, hogy ők nem látják ugyanezt. KOMPLEXEN LÁTJA A VILÁGOT ÉS MÁSOKAT IS, TÖBB SZEMPONTBÓL, AMIKET KÉPES ELFOGADNI, TISZTELI ÉS ÜNNEPLI AZ EGYEDISÉGET (Pl. parking ticket validation c. kisfilm – mosoly és dicséret). Saját nézeteit nem próbálja meg ráerőltetni másokra, szabadon hagyja a másikat. Ha ilyen emberek jönnek össze, teret adnak egymásnak, hogy mindenki kifejezhesse, mit gondol és érez.

*BOOMERITIS, a zöld szint csapdája – beleragadhat abba a szélsőségességbe, hogy elítéli azokat, akik elítélnek másokat, az egyenlőség nevében. NEM VESZI ÉSZRE A NÉZETÉBEN LÉVŐ ELLENTMONDÁSOKAT, HOGY Ő MAGA IS ÍTÉLKEZIK. A SAJÁT NÉZETÉT ELŐNYBEN RÉSZESÍTI MÁSOKÉVAL SZEMBEN, HOLOTT AZ EGYENLŐSÉGET HIRDETI. TAGADJA A HIERARCHIÁT, HOLOTT MAGA IS HIERARCHIÁT TEREMT: „mi és a nem oké többiek”. Ha egy ponton túlmegy a sokszínűség elfogadása, azok egyenlősége, az individualitás ünneplése, akkor elvész a közös emberi alap, az összerakottság, az integráció. A szervezeti üléseken így mindenki elmondja, ami benne van, de a problémát nem oldják meg ezen a szinten.
Az Individualisták HAGYJÁK EGYMÁST ÉS A TÖBBIEKET ÚGY, AHOGY VANNAK, NEM PRÓBÁLJÁK ŐKET MEGVÁLTOZTATNI, MEGGYŐZNI.
TOLERÁNS a különbségekre, engedi, hogy mások azt csináljanak, amit akarnak, és azok legyenek, akik, és gyakran amorálissá válik az elfogadás nevében.

Nyelvhasználat: véletlenek, előre nem látható események; valódi minősítések; ellentmondó vélemények; „vagy” és „de” helyett „és”; (nincs: „kellene”), nem általánosít; finom megfigyelések.