3. év vége - Pszichoanalízis Flashcards
(12 cards)
Jellemezd a pszichodinamikus megközelítést és terápiát!
A pszichodinamikus irányzat az 1930-as években jött létre, a pszichoanalízis modern, hatékonyabb terápiás ága, amely szerint a problémák oka a gyermekkorban gyökerezik, és elsősorban a tudattalannal való munkára fókuszál.
Írd le a tudat szerkezetét (freudi strukturális modell)!
Freud a személyiség három összetevőjét különbözteti meg:
az ösztönén (id), az én (ego) és a felettes én (superego).
Freud személyiségmodellje írja le a tudat szerkezetét. Három részből, tartományból áll: id/ösztönén, ego/én, szuperego/felettes-én.
- Legalul helyezkedik el az ID = ösztönén, az érzések, emlékek, ösztönös impulzusok világa, amelynek egyedüli törekvése az ösztönszükségletek azonnali kielégítése, és az örömelv mentén működik.
- Középen van az EGO = én, akinek tapasztaljuk magunkat, feladata az egyensúly megteremtése az id és a szuperego között, valamint hogy a külvilág és az id között közvetítsen. Tehát arra törekszik, hogy a valóságelvet érvényesítse az örömelvvel szemben. Az ego az ösztön-éntől hajtva, a felettes-éntől korlátozva és a valóságtól visszaszorítva igyekszik teljesíteni egyensúlyteremtő feladatát.
- Legfelül van a SZUPEREGO = felettes én, ami tartalmazza a belsővé vált külső elvárásokat. Azoknak az elveknek az összessége, amikkel szabályozzuk magunkat, a megtanult, beépült erkölcsi, morális és egyéb szabályozó elvek, hiedelmek.
Elhárítások – szintjei, 3 példa/szint
A pszichoanalízis egyik központi fogalma: a védekezési vagy elhárító mechanizmusok tudattalan lelki működések, funkciójuk megakadályozni az olyan „én”-t személyesen érintő mozzanatok felismerését, amelyek fenyegetik az önértékelést, vagy szorongáshoz, stresszhez vezethetnek. A nem kívánt belső lelki tartalmak (ösztönök, érzelmek) és az azt provokáló külső hatások ellen ezekkel védekezünk. A valóságot meghamisítva csökkenti a szorongást. Az én-integritást, az egót, az egyéni és társas identitásunkat védjük velük. Cél: a belső homeosztázis és egységes én-kép, ego fenntartása.
> > PRIMITÍV ELHÁRÍTÁSOK:
- HASÍTÁS: A külső tárgyak szélsőségesen jó vagy szélsőségesen rossz jelentéssel való megélése. Gyakran ugyanazzal a témával kapcsolatosan is ellentétes jellegű közlések jelennek meg a személynél, és ha szembesítik ellentmondásosságával, arra gyakran közönnyel vagy tagadással reagál.
- PROJEKTÍV IDENTIFIKÁCIÓ: egyszerre elhárító mechanizmus és kommunikációs forma is. Olyan viselkedést jelent, mikor a személy énjének egy részét másra vetíti, és nyomást gyakorol rá, hogy annak megfelelően viselkedjen, gondolkodjon, érezzen, a rá vetítettekkel azonosuljon. Tudatos a maga érzéseire, és úgy hiszi, az csak jogos reakció a másik érzésére, viselkedésére. Nincs elfojtás, csak kivetítés.
- PROJEKCIÓ (kivetítés): úgy észlelni és reagálni egy elfogadhatatlan belső impulzusra, mintha az rajtunk kívül helyezkedne el. Abban különbözik a projektív identifikációtól, hogy a másik személyben még nem okoz változást. Elfojtással kezdődik, és azt követi a kivetítés.
> > MAGASABB SZINT – NEUROTIKUS ELHÁRÍTÁSOK:
*ELFOJTÁS: A félelmet/fájdalmat keltő tartalom, érzelem, késztetés kiutasítása a tudatból, mindenáron elkerülése. Tudattalan az elfojtott tartalom, ha szembesítik vele, letagadja, nem emlékszik rá, tényleg nem tudja, hogy elfojt valamit.
*INTROJEKCIÓ (bevetítés): nemcsak elhárítási mód, hanem a fejlődés normális része is. Egy fontos személy elvesztésének kezelése a személy jellemzőinek belsővé tételével. Ellenséges vagy rossz dolgokat is magunkba vetíthetünk, hogy fenntartsuk azt az illúziót, hogy kontrolláljuk őket.
*REAKCIÓKÉPZÉS: elfogadhatatlan vágy ellentétbe fordítása.
*RACIONALIZÁCIÓ (w5): elfogadhatatlan attitűdök (hozzáállás), hiedelmek, viselkedések igazolása és így saját magunk számára elfogadhatóvá tétele. Szexualizáció: valamely tárgy vagy viselkedés felruházása szexuális jelentőséggel, ezáltal a negatív élmény izgalmassá válik, és ez kivédi a szorongást.
*INTELLEKTUALIZÁCIÓ (w5): Túl sok absztrakt gondolat egy nehéz érzés elkerülésére. Üres verbalizálás érzés nélkül.
> > ÉRETT ELHÁRÍTÁSOK:
- HUMOR: ha valaki mulatságos vagy ironikus elemeket talál nehéz helyzetekben, és így mérsékeli a kellemetlen érzéseit és a helyzet kényelmetlenségét. A humor távolságtartást és objektivitást tesz lehetővé, így a személy képes refrektálni (megjegyzést fűzni, válaszolni) arra, ami történt.
- ELNYOMÁS: tudatos döntés arról, hogy nem figyelünk oda bizonyos érzésekre, állapotokra.
- ALTRUIZMUS (ÖNZETLENSÉG): Elkötelezettség a saját szükségleten túl mások szükségleteinek kielégítésére. Állhat önző gondolatok szolgálatában is, de társadalmilag hasznos is lehet.
- SZUBLIMÁCIÓ: társadalmilag kifogásolható vagy belsőleg elfogadhatatlan célok átalakítása társadalmilag elfogadhatóvá.
Írd le a primitív elhárítások közül az alábbiakat:
- hasítás
- projektív identifikáció
- projekció
> > PRIMITÍV ELHÁRÍTÁSOK:
- HASÍTÁS: A külső tárgyak szélsőségesen jó vagy szélsőségesen rossz jelentéssel való megélése. Gyakran ugyanazzal a témával kapcsolatosan is ellentétes jellegű közlések jelennek meg a személynél, és ha szembesítik ellentmondásosságával, arra gyakran közönnyel vagy tagadással reagál.
- PROJEKTÍV IDENTIFIKÁCIÓ: egyszerre elhárító mechanizmus és kommunikációs forma is. Olyan viselkedést jelent, mikor a személy énjének egy részét másra vetíti, és nyomást gyakorol rá, hogy annak megfelelően viselkedjen, gondolkodjon, érezzen, a rá vetítettekkel azonosuljon. Tudatos a maga érzéseire, és úgy hiszi, az csak jogos reakció a másik érzésére, viselkedésére. Nincs elfojtás, csak kivetítés.
- PROJEKCIÓ (kivetítés): úgy észlelni és reagálni egy elfogadhatatlan belső impulzusra, mintha az rajtunk kívül helyezkedne el. Abban különbözik a projektív identifikációtól, hogy a másik személyben még nem okoz változást. Elfojtással kezdődik, és azt követi a kivetítés.
Írd le a magasabb szintű –> neurotikus elhárításokat!
- elfojtás
- introjekció
- racionalizáció
- reakcióképzés
- intellektualizáció
> > MAGASABB SZINT – NEUROTIKUS ELHÁRÍTÁSOK:
*ELFOJTÁS: A félelmet/fájdalmat keltő tartalom, érzelem, késztetés kiutasítása a tudatból, mindenáron elkerülése. Tudattalan az elfojtott tartalom, ha szembesítik vele, letagadja, nem emlékszik rá, tényleg nem tudja, hogy elfojt valamit.
*INTROJEKCIÓ (bevetítés): nemcsak elhárítási mód, hanem a fejlődés normális része is. Egy fontos személy elvesztésének kezelése a személy jellemzőinek belsővé tételével. Ellenséges vagy rossz dolgokat is magunkba vetíthetünk, hogy fenntartsuk azt az illúziót, hogy kontrolláljuk őket.
*REAKCIÓKÉPZÉS: elfogadhatatlan vágy ellentétbe fordítása.
*RACIONALIZÁCIÓ (w5): elfogadhatatlan attitűdök (hozzáállás), hiedelmek, viselkedések igazolása és így saját magunk számára elfogadhatóvá tétele. Szexualizáció: valamely tárgy vagy viselkedés felruházása szexuális jelentőséggel, ezáltal a negatív élmény izgalmassá válik, és ez kivédi a szorongást.
*INTELLEKTUALIZÁCIÓ (w5): Túl sok absztrakt gondolat egy nehéz érzés elkerülésére. Üres verbalizálás érzés nélkül.
Írd le az érett elhárítások közül az alábbiakat!
- humor
- elnyomás
- altruizmus
- szublimáció
> > ÉRETT ELHÁRÍTÁSOK:
- HUMOR: ha valaki mulatságos vagy ironikus elemeket talál nehéz helyzetekben, és így mérsékeli a kellemetlen érzéseit és a helyzet kényelmetlenségét. A humor távolságtartást és objektivitást tesz lehetővé, így a személy képes refrektálni (megjegyzést fűzni, válaszolni) arra, ami történt.
- ELNYOMÁS: tudatos döntés arról, hogy nem figyelünk oda bizonyos érzésekre, állapotokra.
- ALTRUIZMUS (ÖNZETLENSÉG): Elkötelezettség a saját szükségleten túl mások szükségleteinek kielégítésére. Állhat önző gondolatok szolgálatában is, de társadalmilag hasznos is lehet.
- SZUBLIMÁCIÓ: társadalmilag kifogásolható vagy belsőleg elfogadhatatlan célok átalakítása társadalmilag elfogadhatóvá.
Mit nevezünk áttételnek? (Indulatáttétel)
Indulatáttétel – a pszichoanalitikus terápia egyik sarkalatos pontja, amikor a páciens az indulatait és érzéseit, amelyeket a hozott problémában megjelenő más emberek felé szokott érezni, egyszer csak rávetíti a terapeutájára, és felé kezdi azt érezni. Itt a terapeutával megismétli azt, ami gyerekkorában történt, de a terapeuta megmarad a középpontjában, és segít értelmezni a páciensnek, hogy mi történik a kettőjük kapcsolatában. Ettől az addig folyton ismétlődő folyamat megszakadhat, kioldódhat, és átíródhat egy újfajta lélektani együttlét érzelmi terében.
Mit nevezünk viszontáttételnek?
Viszontáttétel – amikor az analitikus terapeuta belekeveredik az indulatáttétel játszmáiba (pl. reagál a kliens haragjára vagy szerelmi kezdeményezésére). Ezt szupervízióba kell vinnie, hogy megoldja ezt a terápiás helyzetet.
TÁRGY – a pszichológiában a másokról bennünk élő képekre használt fogalom, olyan ember, dolog, eszme, ami érzelmileg megszállt. Két értelemben használatos:
1.) külső tárgy: pl. az anya,
2.) belső tárgy: mentális reprezentációk, a külvilág tárgyainak belső leképeződései.
TÁRGYKAPCSOLAT – a bennünk élő másokról és magunkról kialakuló képekkel, a valós külső személyek és belső képek közötti kapcsolatokkal foglalkozik. Az a mintázat, ahogy másokkal kapcsolatba lépünk, az a kora gyermekkori kapcsolatainkban gyökerezik, és ezek a mintázatok a későbbi életünkben újra és újra megismétlődnek.
Mely wilberi szintek célzása esetén alkalmazzuk/javasoljuk a pszichodinamikus (analitikus) munkamódot a kliensnek és mikor nem?
Minden mélylélektani eredetű probléma feltárására alkalmas.
- Főleg NEUROTIKUS szintű zavarok esetén,
pl. fóbiás, szorongásos zavarok, - nem pszichotikus depressziók,
- az életutat átható traumák
feldolgozására, disszociatív zavarok
kezelésére (W3, W4, W5). - Borderline kórképeknél is segítséget
jelenthet (W2). - A pszichoszexuális szakaszok közül az
anális és ödipális elakadások kezelésére.
Krízis esetén nem javasoljuk.
Mi a központi fogalma az analitikus pszichológiának?
Az analitikus pszichológia (jungi analízis) központi fogalma az * INDIVIDUÁCIÓ, amely a mély-én elérését célzó utazást, az igazi önmagunk megvalósítását jelenti. Az emberi individuációs folyamat célja az ember egyediségének megvalósítása, hogy az egótól a belső centrumáig, a SELBST-tig eljusson.
Írd le Jung személyiségelméletét!
- A személyiség külső burka az ún. perszona vagy szerepszemélyiség, amely a felnőtt én által kialakított, a külvilághoz való alkalmazkodás szolgálatában álló entitás.
- A perszona mögött helyezkedik el a tudatos én.
- Ez a tudattalannal érintkezik, amelyben a perszóna kialakulásával párhuzamosan fejlődik, erősödik az ún. árnyékszemélyiség, amely voltaképpen a perszona negatív lenyomata a tudattalanban, az azzal ellentétes tartalmakat foglalja magában: mindazt, amit a személy el szeretne kerülni.
- Jung a lélek mélyén pozitív, kreatív mag létezését feltételezte, amelyet „Selbst”-nek nevezett. Ezt tekintette minden jelenség legvégső, integratív forrásának. Az „én” az az összetett tényező, amelyre minden tudati tartalom vonatkozik. Valamennyi személyes tudati aktus alanya.
A személyiség, mint jelenségek összessége nem azonos az én-nel, azaz a tudatos személyiséggel, ezért az ősszemélyiséget Mély-énnek nevezzük. Az „én” nemcsak, hogy semmire nem képes a „Mély-én”-nel szemben, de adandó alkalommal a fejlődésben felfogott, tudattalan személyiségrészt is asszimilálja és nagymértékben módosítja.
Tudat két fő tartományra osztható:
Endopsziché: a tudat és a tudattalan közti folyamatos kapcsolatrendszer
o emlékezet
o elfojtott reakciók, amire nem szívesen emlékezik az ember
o emóciók és indultok
o ún. invázió, azaz a megszállás, olyan pszichés kórkép, amikor az árnyoldal teljes mértékben átveszi a tudat irányítását
Ektopsziché: olyan orientációs rendszer, melynek segítségével a tudat a külvilágban eligazodik
o érzékelés valamely tárgy létezéséről tájékoztat
o gondolkodás arról, hogy mi az a tárgy
o érzés értékítélet, racionális rendező funkció, jelzi, hogy elfogadható, vagy sem
o intuíció – a tudattalan észlelését jelenti – honnan jön és hova tart.
A tudattalan is két fő részre osztható:
Személyes tudattalan: egyéni szerzemények vagy az egyén ösztönös folyamatainak következtében alakul ki, tartalmai individuálisak.
„A tudattalan az a psziché, amely a szellemileg és erkölcsileg tiszta tudat napvilágától leér egészen addig az idegrendszerig, amelyet régtől fogva szimpatikusnak nevezünk, és nem érzékelést és izomműködést tart fenn, ezzel a környező teret uralva, mint az agyi gerincvelői rendszer, hanem érzékszervek nélkül az élet egyensúlyát biztosítja, s titkos utakon ingereket – rezdüléseket átvéve nemcsak ismereteket közvetít valamilyen másmilyen élet legbensőbb lényegéről, hanem maga is belső hatást sugároz ki ezekre.” (C. G. Jung – Mélylélektan)
Kollektív tudattalan: az emberiséget általában jellemző általános szemléletmód megjelenései. Ezek a kollektív minták az ún. ősképek, ARCHETÍPUSOK, Jung szerint ezekből származnak az emberiség legfőbb ideái és képzetei. Szerinte az elme ugyanolyan ősi alapokon nyugszik, mint a test, ebből arra következtet, hogy a kollektív tudattalan szintjén ugyanúgy egységes minden ember, mint az alapvető testi adottságok szintjén.
A kollektív tudattalan szükséges és nélkülözhetetlen reakciója archetipikusan formálódott képzetekben fejeződik ki. Az archetípusok ősi, mitológikus színezetű, az egész emberiség számára ugyanazzal a jelentéssel bíró, UNIVERZÁLIS KÉPZETEK, amelyek a pszichés működést alapvetően meghatározzák, az élettapasztalatokkal ötvöződve alakítják egyéni életünket. Az archetipusok egy időben képek és érzelmek.
