3. év vége - Szúfizmus Flashcards
(11 cards)
Mi a szúfi ösvény lényege, célja – az alábbi fogalmak mentén: zikr, muraqaba, sema, quawwali?
A szúfik célja az ego meghaladása és az istentudat elérése (Allah).. Ezt nem kialakítani, létrehozni kell, hisz eleve itt van velünk, bennünk, csak az előtérben a személyes én, az ego, a személyiség sok rétege egymásra rétegződött vékony leplekként elfedik azt. A szúfi gyakorlatai és spirituális életmódja arra irányul – csakúgy, mint a jógié vagy a buddhista gyakorlóé, hogy ezeket a lepleket feloszlassa, és a tudata megmaradjon tisztán a végső valóságban. Ez a létünk értelme és célja, a felébredés.
A szúfikra jellemző a szív, a szeretet, az odaadás, az eksztázis útja. Az isteni szeretet tanításával az „isteni ittasság” eksztázis élményéhez jutnak el. A szúfi ösvény célja az isteni akaratnak való önátadás, annak követése, az egóról való lemondás által.
A szúfi ösvény célja tehát: az isteni akaratnak való önátadás, annak követése az egóról való lemondás által. Az ego, személyes éntudat (nafsz) elengedése, és a mögöttes isteni tudat megtapasztalása, amit a személyes én (ego) illúziója eltakar.
Az istentudat már megvan, adott, csak elfedik a személyiség (ego) különböző rétegei, amelyek egy illuzórikus ál-valóságot láttatnak velünk. A felébredés és a szúfi spirituális életmód arról szól, hogy ezeket a lepleket feloszlassuk a gyakorlatok segítségével, és a tudatunk megmaradjon tisztán a végső valóságban. Ez az élet értelme és célja a szúfik szerint.
Az ide vezető út eszközei: elsősorban a meditáció (muraqaba) és a dhikr/zikr (istenre emlékezés, mantrázás, mozgás, tisztítólégzés és zene) által.
Exo: zikr, sema, quawwali – transzélményt ad, átmeneti betekintést a magasabb tudatállapotokba.
Ezo: muraqaba – meditációs élményt ad – tartós tudati szintté alakítást.
Zikr: Az egyik szúfi gyakorlat – istenre emlékezés, tulajdonképpen mantrázással megfelelő gyakorlat, ahol általában közösségben, csoportosan mantráznak, zene kíséretében
Sema: forgás, kerengő dervis tánc. A mevlevi rend fejlesztette ki. Ez képviseli a szúfi útját az egóból a megvilágosodásba, és az azutáni életbe.
Meditáció = muraqaba: Technikája a koncentráció fejlesztése, meg kell tanulni egyhegyűen koncentrálni, hogy a figyelem el tudjon mélyülni a meditációs tárgyban. Ez azt is jelenti, hogy az érzékszerveket vissza kell vonni, teljesen befelé fordítani a figyelmet.
Quawwali: A szúfi ösvény célja az isteni akaratnak való önátadás, annak követése az egóról való lemondás által, vagyis az ego meghaladása és az istentudat elérése (Allah).
Mi a zikr?
Zikr: Az egyik szúfi gyakorlat – istenre emlékezés, tulajdonképpen mantrázásnak megfelelő gyakorlat, ahol általában közösségben, csoportosan mantráznak, zene kíséretében
Mi a sema?
Sema: forgás, kerengő dervistánc. A mevlevi rend fejlesztette ki. Ez képviseli a szúfi útját az egóból a megvilágosodásba, és az azutáni életbe.
Mi a muraqaba?
Meditáció = muraqaba: Technikája a koncentráció fejlesztése, meg kell tanulni egyhegyűen koncentrálni, hogy a figyelem el tudjon mélyülni a meditációs tárgyban. Ez azt is jelenti, hogy az érzékszerveket vissza kell vonni, teljesen befelé fordítani a figyelmet.
Mi a quawwali?
Quawwali: Zenés, himnikus istenimádat, ami egy transztechnika.
Mi a szúfi ösvény karakterisztikája?
A szúfi ösvény célja az isteni akaratnak való önátadás, annak követése az egóról való lemondás által.
A végső valóságot, az isteni tudatot megszemélyesítve Allahnak hívják, ha pedig nem személyesítik meg, akkor személytelenül Tauhídnak, Egységnek nevezik – ez az egyetlen végső valóság, amelyből a jelenségek, a formák, a teremtett dolgok keletkeznek. A szúfi ösvény célja ennek a végső egységállapotnak (Tauhíd) az elérése.
Mi a tudat vagy lélek fejlődésének hét szintje (a szúfi fejlődéslétra)?
Parancsolgató én, … (folytasd)!
A Parancsolgató Én szintje: ösztönök, és impulzusok parancsolnak az embernek: állatias állapot (mohóság, szenvedély, vágyak, kéjhajhászás, fukarság, egocentrikusság, ezek akadályozása miatt düh, harag). Az ember függő saját vágyaitól és annak tárgyaitól. Nincsen együttérzés, morális érzék, beleérzés.
A Lelkiismeretes Én szintje: Önvádló, megbánó Én. Ilyenkor a lelkiismeret kontrollálja a tetteket, ösztönöket. Ekkor az ember küszködik, mert kontrollálja magát magasabb ideálok, értelem alapján. Felismeri hibáit, önzőségét, próbál jó lenni – sok kudarccal.
Az Inspirált Én szintje: Amikor az én örömét leli a spirituális gyakorlatokban, meditációban, imában, és ettől lelkes, és képes a lelkiismerete hangját követni. Valóban átéli az együttérzés, szolgálat, erkölcsösség belső ízét, és a belső öröm automatikusan ösztönzi ezek gyakorlására. Az ember nem mentes az egótól és a vágyaktól, de csökken azok kényszerítő ereje. Éli a spirituális értékeket: igazmondó, lágy, nyílt, őszinte, lelkiismeretes, nem manipulálható
A Megnyugodott Én szintje: Lecsillapodnak a vágyak, a vágykielégítés-akarás, az ezekkel való belső küszködés. Az egyén megnyugodott, békés a lelke, a jelenben van, és folyamatos intimitásra képes. Tulajdonságai: liberális, hálás, bizalomteli és csodáló. Biztonságban érzi magát a szív nyugalmának terében, így elégedett akkor is, ha a külső körülmények kedvezőek vagy kedvezőtlenek.
A Megelégedett Én szintje: Önátadás, engedelmesség állapota. Ilyenkor minden pillanattal elégedett, elfogad mindent, megadja magát, úgy, hogy közben a megelégedettség állapotában van. Úgy érzi, hogy a nehézségek, és megpróbáltatások is Istentől valók és „jók”.
A Teljesen Önátadó Én szintje: Az ember ekkor átéli, hogy minden erő és mi benne van, minden képessége a cselekvésre Istentől jön. Nincs többé külön egyéni akarata, ő az Isten akarata, minden Istentől van. Nem fél semmitől, és nem kér többé semmit. A lélek ilyenkor egyesül Istennel, az univerzális akarattal. A világot egységesnek és teljesnek éli meg. A szentek szintje.
A Tökéletes Én: A kiteljesedett, minden potenciálját megvalósított, beérkezett emberi lény, aki teljesen meghaladta a személyes énjét, ezen értelemben önmagát, az egót. Nincs ego, nincs elkülönült én, csak Istennel való egység. A próféták szintje.
Mi a lataif?
Az emberi tudat szerkezete: a lélek központjai, a „latifák”
A Lataif-e-Szitta a „hat finom érzékszerv” tana, a tudat szerkezetének hatos felosztása a szúfizmusban. A lataif a latifa szó többesszáma, jelentése finomság. A latifák a lélek pszicho-spirituális érzékszervei, központjai, érzékelési módjai, a lélek fejlődésének hat szintjét jelölik.
A lataif (vagy latifák) írja le az emberi tudat szerkezetét. Lélekközpontok, energiaközpontok, amik nagyjából megfeleltethetők a kínai csakráknak (nem teljesen esnek egybe) vagy a kabbala szefiráinak. Mindegyik központhoz kapcsolódik egy testtájék, egy szín, egy próféta neve, egy fizikai vagy spirituális érzékszerv és érzékelési képesség, de irányzatonként eltér a latifák száma, és hogy mit rendelnek hozzájuk.
Ezek:
A hat lélekrész három fő lélekrészbe sorolható, ezek a lelkünk egyre magasabb szintű működési módjai.
ÁLLATI LÉLEK:
- Nafsz latifa – vágyak világa - alhas központ
- Qalb latifa – szeretet világa - első szívközpont
EMBERI LÉLEK: ez képes az isteni törvénykönyvben leírtakat felfogni és követni.
- Szírr latifa – törvények és a rend világa - hasközpont
- Rúh latifa – szellem világa - második szívközpont
NAGY LÉLEK: együtt adják ki a Nagy Lélek (Rúh-e-Azam) részünket. Ezt egy ragyogó fénygyűrűként írják le, amely minden látható és láthatatlan kozmikus információt tartalmaz.
- Khaf – intuíció világa - homlokközpont
- Akhfa latifa – mély valóság világa - hasközép vagy mellkas.
A központok, lelki képességek megtisztítása, kifejlesztése elsősorban a szúfi gyakorlatokon keresztül történik.
Melyek ezek?
A központok, lelki képességek megtisztítása, kifejlesztése elsősorban a szúfi gyakorlatokon keresztül történik. Ezek:
- muraqaba (meditáció)
- dhikr/zikr (invokáció, istenre emlékezés, mantrázás, mozgás, tisztítólégzés és zene által)
- hadra, szema (transzot/eksztázist előidéző táncok)
- zene – qawwali (spirituális zenélés)
- csilla (40 napos böjt)
- khalwat/halvet (elvonulás).
A központok megtisztítása, a lelki képességek kifejlesztése elsősorban a meditáció (muraqaba) és a dhikr/zikr (istenre emlékezés, mantrázás, mozgás, tisztítólégzés és zene) által alakul ki.
A Lataif központok nem teljesen egyenlők a hét csakrával, de lényegüket tekintve igen, ezek emberi lelki működési szintek, amelyek testtájakhoz köthetők. Részleteiben azonban nem egyezik mindenhol a csakratannal. A szúfiknál nincs egységes lokalizáció, mint a csakrarendszerben, hanem az eltérő szúfi hagyományok kissé Máshová helyezik a lelki központok testi megfeleltetését, és a szúfi központokat nem kapcsolják testi-élettani működésekhez, míg a csakrákat igen.
Milyen négy nagy szinten megy át a meditáló szúfi?
- Az én megismerése
- éberlét és alvás határvonalán lenni, ennek megtanulása
- tudattalanból feláramló személyes és/vagy spirituális tartalmak
- harmadik szem nyílása, spirituális víziók - Az univerzum megismerése
- ismeretek, tudás jön le a tudatba – érzékszerveken túli, természetfeletti képességek
- nyitott szemmel is képes erre, tudata korlátlan - A Teremtő megismerése
- személyes én teljes megszűnése, visszaolvad a csepp az óceánba
- vele marad ez a tapasztalás, már nem személyes éntudattal él, hanem istentudattal.
- a meditáló elvonultan él - „Örök egységben élés Istennel” állapota
- visszatér a világba, de már nem érdeklik a világi dolgok, a kényelem, a pozíció; egyesülés Allahhal.
Mi a Saría, Taríqa, Haqiqa hármas, és a Marifa? Hogyan függnek ezek össze?
Saría = törvény: az iszlám exoterikus, vallási törvényei, életviteli elvek és szabályozások a Korán szerint. Minden muszlim és így minden szúfi követi, betartása a szúfi spirituális ösvényre (Taríqa) lépés előfeltétele.
Tariqa = út, ösvény: az ezoterikus szúfi ösvény, maga a szúfi rend, gyakorlás és közösség, meditációs út, ami elvezet ahhoz a végső igazsághoz, amiből a Saría is fakad.
Haqiqa = végső igazság: az igazság, amihez a Saría és a Taríqa vezet.
Marifa = bölcsesség: a láthatatlan, belülről fakadó misztikus, intuitív tudás.
Ezek egymásra épülnek, ilyen sorrendben.
A Haqiqa körül rotál az egész rendszer, és az igazság közepén van a láthatatlan rész, a Marifa.
